Nemzetgyűlési napló, 1920. XV. kötet • 1922. január 13. - 1922. január 25.

Ülésnapok - 1920-293

'A nemzetgyűlés 293. ülése 1922. előtt tisztáznia kell magát Bethlen István barát­ságáért. ( Zaj és felkiáltások jobb felől : Majd elvégzi ! Tisztán áll! Fő a nemzet érdeke!) Mert őt a nép még felelősségre fogja vonni, felelősségre fogják vonni a t. képviselő urat saját választói és azok a tömegek is, amelyek mögötte állanak és ame­lyeket ő oly könnyen tud felsorakoztatni. Ezek még felelősségre fogják vonni a képviselő urat ezért a szövetségért, amit most Bethlen Istvánnal készül megkötni. Tankovics Lajos : Állunk elébe ! Szilágyi Lajos: Nem lehet többé majd a gró­fok ellen beszélni, hogyha a grófokkal karonfogva méltóztatnak a választásokra felvonulni. (Derült­ség balfelöl.) Rassay Károly : De milyen grófokkal ? Való­ságos és pót gróf okkal ! Szilágyi Lajos: Ez a sziklaszilárd párt, amely most megalakulni készül, december 4-én még máskép nézett ki. A Szózat eímü napilap, amelyet én mindennap elolvasok csak azért, hogy tudjam, miként tévesztik meg az újságolvasó közönséget a sziklaszilárd párt alkotó oszlopairól, decem­ber 4-én még nagyon szemrehányóan irt. Amikor Bethlen uj kormánya megalakult, néhány monda­tot kihagyva, ezt mondja a lap ... Huszár Elemér : Ez a másik államhatalom hivatalos lapja. Szilágyi Lajos: ... (olvassa) : »A támogatást munkájához — t. i. Bethlen munkájához — elv­ben kilátásba is helyezték, de mikor arról volt szó, hogy annak érdekében áldozatokat hozzanak, hogy félretegyék az egyéni és pártszempontokat, hosszú kinos huzavona keletkezett.« Valóban, december 4-én még azzal vádolta meg a Szózat a kisgazdapártot, hogy az egyéni és pártszemponto­kat eléje helyezte az ország érdekeinek és kinos huzavonát cánált az egyéni és pártszempontok előtérbe tolásával. Rassay Károly: Azóta megették a béke­vacsorát ! Somogyi István : Kiásták a béke pipát. Szilágyi LajOS : Gróf Bethlen István ezen az emlékezetes éttermi vacsorán szigorú megtorlást hirdetett, de ez a nyilatkozata homlokegyenest ellentétben áll az ideiglenes államfőnek akkoriban elhangzott nyilatkozatával. Az országot az ilyen ellentét mindig nagy megrázkódtatásnak teszi ki és kétségbeejt sok embert. Lehetetlen, hogy más­irányu legyen a ministerelnök megnyilatkozása, mint az ideiglenes államfőé, mert hiszen az ideig­lenes államfő megnyilatkozásáért is a politikai fe­lelősség teljes mértékben a ministerelnök urat ter­heli. Ugyanakkor tehát, amikor a ministerelnök ur megtorlást hirdet, a főméltóságu kormányzó úr azon küldöttség előtt, amely feljött gróf Sigray Antal szabadonbocsátása érdekében, a következő­ket mondotta. Felolvasom az egész tudósitást a külsőségekkel együtt. (Olvassa.) »A kihallgatás külön teremben folyt le, ahol a küldöttség a több mint negyedóráig tartott fogadtatás alatt min­dent elmondott, ami a szivén feküdt, Elriiöndották, évi január hó 20-án, pénteken. 311 hogy Nyugat-Magyarország népe lelke egész me­legével és őszinte szívvel ragaszkodik gróf Sigray Antal személyéhez. Mióta gróf Sigray Antal nincs köztük, nincs senki, aki a szegényeknek ruhát adjon és aki a néppel törődjön. A küldöttség szó­noka elmondotta azután, hogy gróf Sigray Antal volt az, akinek szavára a bolsevizmus alatt kapára­kaszára kapott Nyugat-Magyarország népe, ő volt az, aki Nyugat-Magyarországon leverte a kommunizmust, hétezer főnyi hadsereget szervezett, amelyet azután Lehár ezredesnek adott át, úgy­hogy jórészben az ő érdeme az ország talpraállása. Mint jó magyar emberek nem tudják pirulás nél­kül nézni, hogy ez a kiváló ember, a nép önzetlen jótevője, börtönben ül. A kormányzó ur biztosí­totta a küldöttséget, hogy a legnagyobb jóindu­lattal viseltetik gróf Sigray Antal sorsa iránt. Megdicsérte Nyugat-Magyarország népét, hogy hallgatott gróf Sigray Antal szavára és kérte őket, hogy ezentúl is hallgassanak rá. Hogy gróf Sigray Antal ezidőszeiint fogva van, azon ő sem tud segi­teni, ügye már a független biróság kezében van és a törvény ellen ő sem tehet semmit. Megnyug­tatta őket, hogy néhány nap múlva Ítélethozatalra kerül a sor, hangsúlyozta, hogy a hatalom és a kegyelmezés joga az ő kezében van, és hogy ezzel a kegyelmi joggal élni is fog. Kérte a küldöttséget, : nyugtassák meg Nyugat-Magyarország népét gróf Sigray Antal sorsa felől. Én is királypárti vagyok, — mondotta a kormányzó — de ennek a kérdés­nek még nem érkezett el az ideje, az országot pedig nem dobhatom cda a szenvedélyeknek. Gióf Sigray Antal a legtisztességesebb ember, akit valaha is­mertem és végtelenül sajnálom, hogy ez a dolog vele megtörtént. A kormányzó szava egész meleg és meghatódott volt, amikor Sigrayiól beszélt. A küldöttség tagjai ezután eltávoztak stb.« Mindebből megállapítható az, hegy a főmél­tóságu kormányzó ur egészen más irányban nyi­latkozott, mint az ő felelős ministère]nöke, gróf Bethlen István, aki megtorlást hirdetett és legiti­mista-üldözést helyezett kilátásba. (Zaj és közbe­szólások a báloldalon.) En ettől az üldöztetéstől nem félek, és ha a t. ministerelnök ur mégis legiti­mista-üldözést kezdene az országban, tudni fogom, hogy kinek a védelme alá helyezzem magamat és ezt nem titkolom. Ebben az esetben én a végre­hajtó-hatalom fejének, a főméltóságu kormányzó urnák a védelme alá helyezem magam, akiről biz­tosan tudom, hogy legitimista. (Derültség half elöl.) Kiss Menyhért: Ez jobb, mint az idegenek­hez menni. Szilágyi LajOS : Ugyanebben az éttermi be­szédben Bethlen István ministerelnök ur azt mon­dotta, hogy mi szervezkedünk mindenütt, a társa­dalmi egyesületekben is. Én a ministerelnök ur ezen állitásával szemben azt mondom, hogy pl. az Ébredő Magyarok Egyesülete most uj tisztikart választott és meg kell nézni a névsort, kiket válasz­tottak meg. Mind az elnökség, mind a középpont választmány tagjai egytől-egyig szabad király­választók,

Next

/
Thumbnails
Contents