Nemzetgyűlési napló, 1920. XV. kötet • 1922. január 13. - 1922. január 25.

Ülésnapok - 1920-292

À nemzetgyűlés 292. ülése 1922. évi január %ó 19-én, csütörtökön. 289 BrÓdy Ernő : A jelenlegi törvény alapján ez a kivételes hatalom egész 1921 júliusig jogosult. Azt mondja a törvény : »Ahol az emiitett törvényekben és az azok alapján kibocsátott rendeletekben a háború idejéről van szó, azalatt a kivételes hatalomnak a jelen törvénnyel meghosszabbított idejét is érteni kell, ahol pedig a hadviselés érdekeiről van szó, ezzel az ország belső rendjének és közbiztonságának, valamint külső politikájának érdekei is egy tekintet alá esnek. T. Nemzetgyűlés 1 Bocsánatot kérek, amikor a hadviselés érdekei helyére odateszik »az ország belső rendjét és közbiztonságát, valamint külső politikájának érdekeit«, akkor szigorúan kell tartani magunkat a feltételekhez és ezekhez a kikötésekhez. Vázsonyi Vilmos: Nagyon általános ez a »közrend«. BrÓdy Ernő : De ezek általános gummi elasztikumok, amint méltóztatik mondani at. képviselőtársamnak. Nem tartom illendőnek, hogy ezen a címen még tovább is kivételes hatalom alapján lehessen eljárni. Mert, engedelmet kérek, szigorúan objektiv alapon, pl. itt van a lakáskérdés. A lakáskérdésben kivételes hatalom alapján intézkedtek arról, hogy nem szabad a lakást felmondani, nem szabad a lakbért emelni. Ez szerintem nagyon helyes. Miért ? Azért, mert hét év óta nem történt épitkezés, nem lévén tehát termelés, nem. lévén meg a kereslet és kinálat kellő viszonya, nem lehet szabadjára engedni ezt a kérdést, nem lehet szabadjára engedni a korlátlan felemeléseket. De van egy másik része ennek a kérdésnek is, a rekvirálás. Vázsonyi Vilmos: Törvénytelen! BrÓdy Ernő: Az Ítélkezésnek ez a része : a rekvirálás teljesen törvénytelen. Amig a lakbér rendjének és a felmondásnak kérdésében ítélkezik a biróság, az még hagyján. De a rekvirálás kérdésében mint közigazgatási hatóság Ítélkezik a kivételes hatalom alapján : ez egy visszafejlődés. Ahelyett hogy a közigazgatásnál is igyekezzünk birói funkciót meghonosítani, nem lehet azt megtenni, hogy a bíróságot tesszük meg közigazgatási faktorrá. A lakáskérdésben s a rekvirálás terén ez történt. Már most, t. Nemzetgyűlés, az igazságszolgáltatásnak más területén is hasonló jelenségekkel találkozunk. A mentelmi vita során szó esett a letartóztatott képviselők ügyéről. Ez egy olyan kérdés, amely mellett egy jogász nem haladhat el könnyelműen. Ezeket a képviselőket a statárium alapján tartóztatták le. A statárium áll a lázadásra és a gyujtogatásra és ezen az alapon, nem tudom, hány hétig, nyolc vagy kilenc hétig ültek ezek a férfiak, amikor egészen nyilvánvaló, hogy itt nem bűnügyről, hanem politikai ügyről, politikai kérdésről van szó. .;, T. Nemzetgyűlés ! Itt van ennek a statáriális rendeletnek a 38. §-a, amely anyagi rendelkezést is tartalmaz és amely azt mondja (olvassa) : NEMZETGYŰLÉSI NAPLÖ. 1920—1921. — XV. KÖTET. »A rögtönitélő biróság, ha a terheltet a rögtönitélő eljárás alá tartozó valamely bűntettben egyhangúlag bűnösnek nyilvánítja, ítéletében egyúttal halálbüntetést szab ki.« Tehát az eset nem olyan egyszeiü és nem olyan közönséges, mert ime, a rögtönitélő biróság lázadás esetében halállal büntet. ( Közbeszólások balfelől.) Bocsánatot kérek, ez még a lázadásra és a gyujtogatásra fennáll. Hiszen itt van ennek a rendeletnek a 34. §-a, amely a hóhért előkészületben tartja . . . Vázsonyi Vilmos : És a papot ! BrÓdy Ernő : ... és a papot is, — hogy rendelkezésre álljon. Hát, engedelmet kérek, ez az egész statáriális eljárás is csak a kivételes hatalom alapján volt lehetséges, rendes eljárásban nem lett volna lehetséges. (Zaj. Felkiáltások balfelől : Halljuk I) Elnök : Csendet kérek, képviselő urak. Méltóztassék folytatni ! BrÓdy Ernő : Már most, igen tisztelt Nemzetgyűlés, méltóztassék nekem megengedni, hogy, amikor itt a kivételes hatalomról beszélek és akkor, amkor arról beszélek, hogy itt a katonák beleavatkoznak a polgári igazságszolgáltatásba és statáriális eljárás alapján járnak el magyar honpolgárokkal szemben, akkor a mai időknek ebből a dohos világából egyi kissé visszamenjek a régmúlt időkre és bebizonyítsam, hogy a hatalom mindig egyformán járt el akkor, amikor neki kellemetlen egyének szabadságáról és életéről volt szó. Ott volt az újkori demokrácia idejéből a Martín ovi ch-per esete, a Martinovich Ignác és társai összeeseküvése, mint ahogy nevezték, — amelybe Magyarország egész értelmisége bele "volt keverve s amely egyben Laczkovich kapitány által a magyar történelemnek egyik előharCosává lett, mert Laczkovich, aki később lefejeztetett, nem kevesebbet kivánt akkor, mint hogy már akkor létesíttessék egy nemzeti hadsereg, hogy a magyar nemzeti hadsereg ne táborozhassék idegen helyen, hogy a magyar hadsereghez csak magyar tisztek legyenek kinevezhetek és hogy magyar legyen a parancsnoklás nyelve. Ez; veit a szabadelvű tanok hiideíése miatt" vértanúságot szenvedett Laczkovich kapitány nemzeti programmja. De ott volt még Martinovich Ignác, Hajnóczy, az aszódi luteránus pap fia, aki' bele volt keverve ebbe az összeesküvésbe. Mit csináltak ezek a férfiak ? Ezek nem csináltak mást, mint hirdették a szabadság és egyenlőség tanait és ezért abban az időben elfogták őket, katonákkal Bécsbe vitették, amiért a magyar megyék felírtak, hogy nem szabad magyar polgárt katonák által elfogatni és Bécsbe vitetni. A vége az lett, hogy közülük hetet kivégeztek itt a Vérmezőn és ezek a "szabadságért és jogért vértanúságot szenvedtek. ( Közbekiáltások balfelől) Ez egészen igy van, hogy őket kivégezték ; nem félig, hanem egészen kivégezték őket. Hát t. Nemzetgyűlés, nem beszélek a dolog politikai, világnézleti részéről, csak a jogászi részről"! 37