Nemzetgyűlési napló, 1920. XV. kötet • 1922. január 13. - 1922. január 25.

Ülésnapok - 1920-292

A nemzetgyűlés 292. ülése 1922. évi január hó 19-én, csütörtökön. 283 Friedrich István : Már megint kezdik ? (Zaj jobbfelől. Derültség a baloldalon.) Reischl Richárd: Kérem, ha jó szolgálatot teszek vele a kormánynak, abbahagyom beszédemet. (Ellenmondások jobbfelől. Zaj. Elnök csenget.) Ez együttesen kitesz 600.000 főt. Átlag egy főié 2'5 métermázsa őrlést számítva egy évben, ez négymillió métermázsa őrlésre bevitt gabonát eredményez, aminek 5%-a 200.000 métermázsa. Ezt 2000 koronájával értékelve, nem kevesebb, mint 400 millió korona az, amit ezek az emberek adóban leadnak. Már most Magyarországon a kataszteri tiszta jövedelem, amely földadó-alapul ssolgál, a békevilágban — tehát amikor még egész nagy Magyarország megvolt — 315 millió korona volt, s a földadóra ennek 20%-a, vagyis 63 millió korona esett. Ma a megmaradt csonka Magyarországon a földadó-alap ugy viszonylik a régihez, mint 62 a 100-hoz, vagyis 62%-a maradt meg a kataszteri tiszta jövedelem-alapnak. Ez kitesz 195 milliót, ennek 20%-a 39 millió. Tizszerese pedig kitesz 390 millió koronát. Kimutattam tehát, hogy a földmives és napszámos cselédség 10 millióval többet fizet, mint az egész földbirtokos-osztály. (Felkiáltások jobbfelől : Nagyon jól tudjuk !) És ha más alapon számitunk, akkor is azt látjuk, hogy adó címén négy családtag 1200 koronát fog az állampénztárba befizetni. Ez az őrlési adó ezek szerint a legantiszociálisabb adónem és épen azt a néposztályt terheli, amely legkeservesebben keresi kenyerét s ezért fenn nem tartható. (Igaz ! Ugy van ! balfelől.) Csontos Imre: Valóságos abszurdum ez! Reischl Richárd : Nagyon jól tudom azonban, hogy a kormánynak jövőre is szüksége lesz arra, hogy az állami alkalmazottak és azon néposztályok részére, amelyek nem tudják a magas gabonaárakat megfizetni, olcsóbb áron tudja a gabonát rendelkezésre bocsátani. (Egy hang jobbfelől : Vegye meg a kormány aratás után!) Bocsánatot kérek, annyira nem terhelhetjük meg ezt a nyomorult államkincstárt, hogy az egész gabonamennyiséget megvásárolja, hiszen ez hat milliárdba kerülne, amit végeredményben mi is éreznénk ; de igenis, a gazdatársadalomnak segitségére kell sietni a jövőben is a kormánynak az ellátatlanok gabonaszükséglete tekintetében (Helyeslés.) és mi, gazdák, mindig áldozatkészek is voltunk. Most sem fogjuk megtagadni az áldozatot, annál kevésbé, mert ez a körülöttünk fekvő összes államokban is igy van, a termésből bizonyos gabonarészt mindenütt oda kell adni a közélelmezés céljaira. De én egy propoziciót teszek a t. Nemzetgyűlésnek, ami, ha talán nem bizonyulna is elfogadhatónak, mindenesetre érdemes lesz arra, hogy legalább beszéljünk róla. (Halljuk ! Halljuk ! jobbfelől.) Az én álláspontom az, hogy az őrlési adót meg kell szüntetni. Rekvirálni többet ebben az országban senki sem akar. és aki ezt a szót még egyszer emliti, azt agyon fogják verni. (Felkiáltások jobbfelől : Meg is érdemli !) Valahogyan azonban mégis gondoskodnunk kell a szükséges gabona biztosításáról és ez azt hiszem, nem érhető el másként, mint hogy behozzuk a termelési adót, amelynek értelmében a gazdatársadalom termésének egy részét a kormány rendelkezésére bocsátja abból a célból, hogy a közélelmezés kérdését meg tudja oldani. A termelési adót meg lehet ugy valósitani, hogy az a kisgazda és szegény földmives, akinek csak egy-két holdja van, egyáltalában nem érzi azt meg, vagyis ezekre a kisemberekre nézve kedvezőbb lesz a helyzet, mint az őrlési adó mellett. Akinek eddig két hold földje volt és öt gyermeket kellett eltartania, eddig az is fizetett 5%-ot. Friedrich István : Választójoga lesz, mert öt gyermeke van ! (Felkiáltások jobbfelől : Abból nem él meg !) Csontos Imre : Nem! Nem! Azt mi tudjuk! Az urak azt a helyzetet nem ismerik, fogadom ! Kerekes Mihály : Ök is földmives pártiak lettek, hát mit beszélsz ! (Zaj. Halljuk ! Halljuk !) Reischl Richárd : Az a gabona kontingentálva 15.000 vagont £ett ki. Ezt a gabonakontingenst tehát mindenképen biztositani kell az államnak s ezt termelési adó címén ki lehet vetni akként, hogy Magyarországon hétmillió katasztrális hold szántóföldet számit va, erre ezt a 15.000 vagont valamiképen elosszuk. Ez átlagosan 20 kg gabona leadását jelenti holdanként. Azt hiszem, egyetlen gazda sem fog ez elől elzárkózni. De én még ezt is a progresszivitás alapján gondolnám kivetendőnek, már csak azért is, hogy ezen az utón is serkentsük a nagybirtokosokat arra, hogy több gabonát termeljenek, mert eddig mindig az volt a kifogás, hogy a kisgazda adja a gabonát, a nagybirtokos pedig mást termel. (Felkiáltások jobbfelől : Most is igy van !) Ha a progresszivitás P/

2 %-tól 5%-ig meg lesz állapitva, akkor a kisgazdák terhei nem lesznek elviselhetetlenek. De fel akarom szabadítani a malmokat is annak a borzasztó tehernek súlya alól, amely alatt ma nyögnek s ami, ha tovább folytatódik, a malomipar teljes megbénulását, csődjét jelenti. (Ugy van ! jobbfelől.) Igaz, hogy most az eddigi 600 K-t fel akarják néhány száz koronával emelni a szén és egyebek drágasága miatt, de ez sem segit semmit, s lehetetlen, hogy a malmok továbbra is igy meg legyenek terhelve. Legyén a malomipar is szabad, mint a többi iparág, elvégre egy iparnak sem lehet elvenni az egész termelését. Fel fog igy lendülni a molnáripar is. Tessék egy magasabb forgalmi adót kivetni a vámgabonákra, mondjuk 20%-ot s ha ezt a malom leadja, a megmaradó 80%-kal szabadon rendelkezzék. Biztosítjuk igy a kincstárnak a 15.000 vagon gabonáját és nem kell, mint most, beszereznie vásárlás utján. Nagyon jól tudom, hogy az ország sanyarú helyzete ma nem engedi meg, hogy egyes gazdasági ágakat, amelyek a tönk szélére jutottak, nagyobb pénzsegéllyel támogasson az állam, de mégis szükségesnek tartom, hogy rámutassak egy vidék nyo36*