Nemzetgyűlési napló, 1920. XV. kötet • 1922. január 13. - 1922. január 25.

Ülésnapok - 1920-292

A nemzetgyűlés 292. ülése 1922. évi január hő 19-én, csütörtökön. 281 ják a helyi viszonyokat és a rokkantak viszonyairól és a hadiárvák eltartásának szükségességéről sz% mélyesen meggyőződhetnek és igy minden rokkant és hadiárva abban a mértékben kap segítséget, ahogy azt megérdemli. Mert pl. van sok rokkant, ki kap segélyt, pedig nem szorult rá a segítségre, viszont aki rá van utalva, munkaképtelen és mégsem sietnek a segitségére. Ez üggyel kapcsolatban kötelességemnek tar- ' torn, hogy a hadifogságból legutóbb visszatérteknek az ügyével is foglalkozzam. Azon honfitársaink, akik 6—1, sőt 7 és fél esztendőt törtöttek el Szibéria rengetegeiben, akik a testi szenvedések hosszú sorozatát élték át, akiknek ottani lelki szenvedéseiről nekünk, akik fogságban nem voltunk, fogalmunk sincs, — ha mást nem is, de annyit elvárhatnak ettől a nyomorult országtól, hogy szeretettel karolják fel a sorsukat. (Ugy van ! jobbfelől.) Es mit látok ? Látok olyan tiszteket, akik mint századosok kerültek fogságba és a velük egyenlő levők már ezredesek ; ezek a fogságban volt tisztek itt hónapokig kénytelenek arra várni, hogy az igazoló eljárásuk befejeztessék. MeskÓ Zoltán : Hogy valaki túsz volt, abban a tekintetben igazolva van ! ReiSChl Richárd : Hogy túsz volt, azzal igazolva van ; hiszen azért lettek túszok, azért lettek ott letartóztatva. Ezek az emberek céltalanul járnak-kelnek hónapokig, mert a ministeriumokban nem intézik el a dolgaikat. Vannak továbbá olyan tisztek is, akik három hónap óta fizetést nem kaptak, legfeljebb pár ezer korona előleget. De hát miből éljen meg az a tiszt, akinek semmi vagyona nincs ? Ezért én joggal várom a nemzettől, hogy e tiszteknek legalább a megélhetését biztositsák és eltekintve a bürokratizmustól, —amely azt mondja hogy csak félévenkint lehet valakit előléptetni, — adják meg már most feltétlenül azt a rangot, amelyet megkaptak volna akkor, ha fogságba nem jutottak volna. (Helyeslés és felkiáltások jobbfelől : Ezt a mártiromságért megérdemelték volna !) Igen, de ugy bántak velük, mintha hét évig kiránduláson vagy szabadságon lettek volna. A pénzügyminister úrhoz volna néhány kérésem. Adótörvényeink tömkelege óriási és ez még ujabb adótörvényekkel lesz szaporitva, ugy hogy végeredményben oda jutunk, hogy az a nyomorult jegyző, az az adóvégrehajtó maga sem ismeri ki magát bennük. Hogy ismerné tehát ki magát azokban a nép, amely nem is tudná azokat a törvényeket megemészteni, ha elébe tárnánk. Ennek a végeredménye az lesz, hogy a nép ismét kezd bizalmatlan lenni a jegyzője iránt és a sok adófizetést épugy a jegyző rovására irja, mint a hadisegéjy elmaradását. A jegyzők érdekében arra kérem a pénzügyi kormányt, készittessen egy rövid könyvecskét az eddigi adótörvényekről, amely népies nyelven legyen megirva és azt olcsó áron tegye hozzáférhetővé, hogy a nép azt olvasgathassa. Akkor a nép nem lesz majd a jegyző ellen bizalmatlan és akkor csak a komplikált esetekben kell a jegyzőhöz NEMZETGYŰLÉSI NAPLÖ. 1920—1921. — XV. KÖTET. fordulnia, mig az egyszerűbb esetekben maga is tudni fogja, hogy hogyan kell az adót fizetnie. A másik dolog, amit a minister ur figyelmébe ajánlanék az, hogy a fényűzési adó teljesen igazságtalanul van kivetve. Előfordul az, hogy rrdg Pesten nincs a vendéglőkben a déli időben fényűzési adó, addig pl. Keszthelyen egy kis vendéglőben délben is fényűzési adó van kivetve. Ugy látszik, azok az alsó szervek nem értették meg a pénzügyminister vagy a törvény intencióit. Ha délben eszem a'vendéglőben, az nem fényűzés. A vendéglőben való esti étkezésre rá lehet fogni, hogy fényűzés és lehet azt mondani, hogy aki este vendéglőben eszik, az fizessen fényűzési adót és aki nem akar fényűzési adót fizetni, az vegyen valamit a hentesboltban. Ezt még meg lehet érteni. De minthogy mindenkinek legalább egyszer, délben kell meleg ételt ennie, azért az, ha valaki délben bemegy egy vendéglőbe enni, nem fényűzés. MeskÓ Zoltán : Soknak a fogkefe is fényűzés ! Reischl Richard : A pénzügyminister urnák nagyon figyelmébe ajánlom továbbá a felszámolóbizottságok működését. Ennek a felszámoló-bizottságnak az a kötelessége, hogy mindazokat a járulékokat, tartozásokat, amelyek a proletárdiktatúra alatt bizonyos üzleteknél, gyáraknál, vendéglőknél, fürdőknél fennmaradtak, elszámolja. Ez a bizottság működik is és minden ministeriumban vannak tagjai, akik havonta 1000 korona pótdíjat húznak. Nem vagyok az az ember, aki a tisztviselőktől sajnálna valamit. Hiszen mikor a beszámolómat tartottam, arra figyelmeztettek, hogy morognak a földmivesek és az iparosok amiatt, hogy túlságosan foglalkoztam a tisztviselőkkel és azoknak nyomorúságos helyzetét egy félóráig ecseteltem. Elbeszéltem volna órák hosszáig is róla, mert hiszen ismerem az ő nyomorukat. Lehetetlennek tartom azonban azt, hogy ez a felszámolóbizottság a munkáját azért nyújtja, hogy azt az 1000 korona pótdíjat, in infinitum kapják. Tudom, hogy már készen van ez a munka, csak be kell terjeszteni. Kérem a pénzügyminister urat, hasson oda, hogy ez végre megtörténjék és a proletárdiktatúra idejéből származó tartozások végre kiegyenlitést nyerjenek. Tankovics János: És azok a tisztviselők kapják meg a tiszteletdíjukat ! ReiSChl Richárd : A földreformról is kivánok néhány szót szólni. Szociális érzésemnél fogva azon voltam, hogy ezt a reformot minél tökéletesebben teremtsük meg és csak addig a határig menjünk el, hogy a magántulajdonjogot ne kelljen megsértem. (Egy hang a középen: Muszáj!) Miután a törvényt ilyen becsületesen és tiszteségesen oldottuk meg, elvárhattuk volna a kormánytól azt, hogy ne késlekedjék a földbirtokrendező bíróság összeállításával. Ha ez a bíróság a működését kellő időben megkezdte volna és a földreform végrehajtása gyorsabb tempóban ment volna, akkor a nép körében emiatt keletkezett nyugtalankodó s csendesült volna. En nagy tisztelettel visel36