Nemzetgyűlési napló, 1920. XV. kötet • 1922. január 13. - 1922. január 25.

Ülésnapok - 1920-292

À nemzetgyűlés 292. ülése 1922. évi január hó 19-én, csütörtökön. 271 vetkező lépésnél megakadtak. Ne toljuk a felelősséget folyton másokra, a közigazgatásra, vagy másra, hanem mondjuk meg, hogy a birtokreformnak pénzügyi alapját nem csináltuk meg. (Igaz ! Úgy van !) Most pedig, amikor már kijött a törvény, amikor működik a birőság, keresni kell a Földhitelintézetnek és a többi nem kormánytényezőnek az alapot, amelyen a birtokreformot meg lehet csinálni. Kerekes Mihály : Hiszen a törvényt lehet módosítani ! Czettler Jenő : De még súlyosabb dolgok is lesznek itt a hitel terén. Egészen bizonyos, hogy ha a kormány már most nem gondoskodik a mezőgazdasági hitel kiépítéséről és ha ugyanazok a viszonyok következnék a mezőgazdaságra is, amely viszonyok most az iparban és a kereskedelemben uralkodnak, a 18, 20 és 30 százalékos pénzekkel a kisgazda nem birja beinstruálni az újonnan szerzett birtokát (Igaz! Ugy van! jobbfelol.) és akkor minden hiába, a földreform megakad, mindenki eladósodik és ugyanaz lesz a sorsuk, mint Olaszország uj telepeseinek. Szabó István (sókor ó'pátkai) : Rabszolgája lesz mindenki a földnek! Czettler Jenő: Lehetetlen helyzet az is, hogy a vidékről jött tőkék még most is háromnégy százalékkal vannak elhelyezve a bankokban és tessék megpróbálni, hogy milyen kamatláb mellett adják ki a bankok a pénzt. (Zaj.) Az a mezőgazda, kisgazda nem reprodukálja kétszer egy évben a termését, nem tudja forgatni a tőkét ugy, mint az iparos és kereskedő. Hogyan fogja megbírni ezt a rettenetes nagy nyomást, ha most idejében nem gondoskodunk róla? (Ugy van! jobbfelol.) Szabó István (sokorópátkai) : A közélelmezési tanács nem engedi, hogy gondoskodjunk róla. Minden bajnak ez az oka! (Zaj.) Még azt sem engedi ki, amiből feleslegünk van. Itt kell elromolnia az országban. (Zaj. Elnök csenget.) Czettler Jenő: Nem lehet ugy kisgazdaosztályt teremteni, hogy a hitel kérdésében meg ne védjük őket s hogy az értékesítés terén a hátuk mögé ne állítsunk egy szervezetet, (Igaz ! Ugy van!) hogy az anyagbeszerzés terén ki legyen téve mindenféle esetlegességnek, a kül-. földi árucikkek drágaságának stb. Mennyi mindenfélét kellett volna és lehetett volna csak kezdeni is két év alatt. Itt van a villamosítás kérdése. Itt van a mezei kisvasutak előmunkálatainak kérdése. Kerekes Mihály: Elsőrangú kérdés! Karafiáth Jenő : Elvetették az indítványomat ! Czettler Jenő: Itt van a kertészkedésnek uj alapokra fektetése. Állandóan siránkozunk afelett, hogy mi lesz a tisztviselőkkel, hogyan tudnak megélni. Biztosithatom a t. nemzetgyűlés tagjait, hogyha csak annak a virágmagnak árát fordítjuk erre, amelyet még most is külföldről hoznak be s amelyet az intelligencia termelésével ki lehetne szorítani, mert hiszen ehhez nem kellenek latifundiumok, félholdas, vagy egyholdas kert bőségesen elég, — aki valamikor Erfurt környékén vagy Hollandiában utazott, az tudja ezt — egész bizonyos, hogy jobban el tudnók látni a tisztviselőket, mint ugy, ha tanárokból fináncokat képezünk, vagy olyan foglalkozási ágba tesszük őket, amelybe nem születtek. Fizikai erő nem kell a virágmagvak termesztéséhez. Borgulya Pál: De ilyen munkásokra nincs szükség, csak buta tömegre, amellyel szabadon rendelkeznek. Czettler Jenő : Itt van azután a műtrágya kérdése, a rézgálic, az oltóanyag kérdése. Hiszen falvainkon végigseper a sertéspestis, az orbánc és nem tudjuk a falvakat megfelelő oltóanyaggal ellátni. Mérhetetlen károkat okoz a kisgazdáknak az olyan kisgazda-politika, amely csak szóval tartja őket, de egyébként aláássa exisztenciáját, — tessék csak egy falut megnézni, amelyben rakásra hullanak a sertések az oltóanyaghiány miatt. A nép nagyon hamar ki fog ábrándulni ebből a kisgazda-politikából. Itt van a méhészet kérdése. Itt van a komlótermesztés kérdése. Itt is átengedjük a cseheknek, a németeknek a legjövedelmezőbb üzletágakat, melyekből számtalan kisgazda élhetne. A gyümölcskertészet fejlesztése stb. mind olyan dolog, amely tálcán kínálja magát a kormánynak, hogy nyúljon hozzá. Nem kell ide Darányi Ignác zsenialitása; vegye elő valaki a kiviteli és behozatali statisztikát és nézze meg, hogy milyen idegen anyagokat hozunk be; és intézkedjék, hogy ezentúl ezt mind a kisgazdák termeljék. Ennyi az egész. Lehetne tovább is folytatni. De hiszen nem gazdasági programmot akarok adni, csak rá akarok mutatni néhány kézenfekvő hiányra. (Halljuk! Halljuk!) A mezőgazdasági munkáskérdésben bátor vagyok még egypár megjegyzést tenni. Nagyon helyeslem azt, amit az uj minister ur és az államtitkárja meghonosított, hogy elővették Darányinak régi intézkedéseit a munkásközvetitésről, a jogvédelemről stb. és ezt ki akarják építeni. Bátorkodom azonban szíves figyelmükbe ajánlani egy dolgot, azt t. i., hogy a nemzetgyűlés a nyár folyamán elfogadta egy határozati javaslatomat, amely akként szól, hogy a mezőgazdasági kislakások építésére a földmivelésügyi minister köteles törvényjavaslatot benyújtani a második vagyonváltság életbelépésétől számított két hónapon belül, (Ugy van! jobbfelol.) amelynek alapján legalább is 300 millióval kell honorálni ezt a fontos kérdést. Bodor György: Elköltik ezt apródonkint másra. Czettler Jenő : Szeptember 7-én lépett életbe ez a bizonyos második vagyonváltság. A terminusokat nagyon jól ismerjük, hiszen a három