Nemzetgyűlési napló, 1920. XV. kötet • 1922. január 13. - 1922. január 25.

Ülésnapok - 1920-291

A nemzetgyűlés 291

r ülése 1922. évi január hó 18-án, szerdán. 21S vetítők, az engedélyesek tették el a hasznot, nem pedig azok, akik a baromfit felnevelték. Amikor aztán a kivitelt újból engedélyezték, nem terjesztetett ki ez sem az egész baromfi-állományra, hanem a kiviteli engedély alól kivétetett a kacsa és a lud, mint zsirtermelő szárnyas ; ennek az lett a következménye, hogy amikor az a lud hizlalva a piacra került, akkor olcsóbban kellett eladni, mint az előtte való esztendőben, amikor a kukorica ára négyszeresen olcsóbb volt ; ez által elesett az a tenyésztő, az a tömő az őt megillető jogos haszontól. Nem akarom itt fejtegetni, hogy kik nyertek többet a libamájon, amelynek a kivitele megengedtetett, azok-e, akik feldolgozott vagy feldolgozatlan állapotban vitték ki ; de egy bizonyos, hogy a vesztes az, aki azt a libát felnevelte és megtömte. (Ugy van! balfelŐl.) T. Nemzetgyűlés ! A baromfitenyésztéssel nem nagyvállalkozók, nem nagy uradalmak foglalkoznak, hanem kisemberek, és azokat annál érzékenyebben sújtja az, amikor tudják, hogy ők nem a középosztály segitése cimén,nem a néptömegek élelmezése miatt jutnak e veszteséghez, mert köztudomású, hogy a hizlalt lud nem képezi a középosztály élelmét, hanem az a gazdagok asztalára kerül. ( Ugy van ! half dől.) T. Nemzetgyűlés ! Ezek a kérdések kicsinyeskedésnek látszanak, . . . Kerekes Mihály : Dehogy kicsinyeskedések ! KolOSVáry KiSS István : ... de végeredményben nagyon fontosak, ( ügy van ! a hal- és a jobboldalon.) és az a publikum, az a vidéki gazda- és földmüvestársadalom nem foglalkozik a királykérdéssel, nem foglalkozik az indemnitással, nem foglalkozik a mentelmi joggal, hanem azt ezek a kérdések foglalkoztatják. (Ugy van! a szélsőbal. oldalon és johhfelől.) A gazda pedig nem tud megnyugodni abban, hogy miért olcsóbb minden akkor, amikor az ő kezében van, miért kell azt a csépelt gabonát 800 koronáért eladni, amikor később 2800 koronát kapnak érte, miért 20 korona az a gyapjú a nyirás idején és miért emelkedik később 120 koronára. (Ugy van ! a szélsőbaloldalon és jóbbfelŐl.) T. Nemzetgyűlés ! Amilyen igazságtalannak tartjuk, hogy annak a falusi aratónak és falusi cselédnek ingyen leadott lisztjével tartják el a budapesti nagykeresetü ipari munkást, épen olyan igazságtalan, hogy attól a lás baromfitenyésztőtől kényszereladás utján kerül a hizlalt lud a budapesti gazdagok asztalára, (ügy van! Ugy van!) Czeglédy Endre : Ugy van

5 de akkor miért támogatjátok azt a politikát, amely ezt elősegiti ? Kolosváry Kiss István : Ezzel a politikával szakitani kell ! (Ugy van ! a szélsőbaloldalon és jobbfelől.) És én örömmel üdvözlöm a pénzügyminister urat azzal a felfogásával, hogy ő a kiviteli illetékeket csak ideiglenesen akarja fenntartani. De kérnem kell, hogy ezt a felfogását a ministertanácsban is érvényesítse, mert ha az eddigi politika tovább is igy folytatódik, az ő becsületes törekvése az ország pénzügyi helyzetének helyreállítására és valutánk javitására épen ugy eredménytelennek és hiúnak fog mutatkozni, mint az elődjéé. A t. pénzügymmister ur a termelés előmozdítását ugy véli biztosithatni, hogyha kereseti lehetőségek is biztosittatnak, rend és nyugalom teremtetik az országban. Ez a legnagyobb mértékben igaz ; de tisztán a rend, személy- és vagyonbiztonság fenntartása . . . Rupert Rezső : Ez a kormánytól függ ! Kolosváry Kiss István :... nem biztosítja a termelést akkor, ha a termelés elé olyan korlátok emelkednek, amelyek azoknak a termeivényeknek a forgalomba hozatalát az egész vonalon akadályozzák. Mélyen t. Nemzetgyűlés ! Ha itt a pénzügyminister ur az egész vonalon adót akar emelni, a hozadéki adókat és egyenesadókat ki akarja fejleszteni és a jövedelmi adókat, — amelyekre bazirozni akarja az államháztartást, — emelni akarja, — akkor itt a jövedelmezőséget kell biztosítani, a vállalkozási kedvet kell'emelni ; azt pedig csak azáltal lehet elérni, hogy ha az olyan meglepetések, amilyenek most itt a sertésárak zökkenése, hanyatlása terén mutatkoztak, a termelésnél egyszersmindenkorra láküszöböltetnek. Kerekes Mihály : Teljesen igaz ! Kolosváry Kiss István : A pénzügyminister ur a következő kijelentéseket teszi (olvassa) : »A jövedelem- és vagyonadó kivetési eredmények az 1918. és 1919. évekre nézve már rendelkezésünkre állanak, s ha ezeket megnézzük, azt hiszem, inkább rossz tréfának kell tartanunk. 1918. évre a jövedelmi adókivetés az egész országban 120 milliót jelent, az 1919. évre pedig 240—250 millió körül, 80 millió korona vagyonadóval. Ez nem olyan eredmény, amivel a magyar államháztartásban operálni lehet.« T. Nemzetgyűlés ! Én a pénzügyiminster urnák ezen kijelentését nem tartom teljesen igazságosnak, nem tartom teljesen igazságosnak különösen a gazda- és földmivestársadalommal szemben. Hiszen köztudomású, hogy a gazda- és földmivestársadalom már a háború idején a kocsiját, lovát kénytelen volt odaadni, és ez többször megismétlődött a háború folyamán is, elrekvirálták szarvasmarháját, elvették sertését, a kukoricáját, hogy az elvett sertését a bankok hizlalják meg ; (Ugy van ! jobbfelöl.) aztán a gabonát is folyton maximális áron alul rekvirálták el : mindez dokumentum arra,*hogy a gazdaközönség már megadózott, már a háború alatt is a vagyonváltságot többször lerótta. ( Ugy van ! ügy van ! jobb felől.) Ha pedig mindezekhez hozzászámítjuk a forradalmakat, hozzászámítjuk az oláh megszállást, amelynek a terhét majdnem egyedül a gazda- és földmivestársadalom viselte, (Ügy van ! jobbfelöl.) akkor ezt a szemrehányást teljesen igazságosnak el nem ismerhetjük. Mert nyugodtan mondhatom, hogy az a gazda, aki becsületesen teljesítette a kötelességét, aki gabonát termesztett és nem hagyta el a földjét marhalegelőnek és nem termesztett kereskedelmi növényeket, — az bizony ezekben az évek-