Nemzetgyűlési napló, 1920. XV. kötet • 1922. január 13. - 1922. január 25.

Ülésnapok - 1920-291

A nemzetgyűlés 291. ütése 1922, az uj állások létesítéséért, a vízhiányéit ég tudom is én miért, mindenért minket tesznek felelőssé. Lehetetlenség, hogy akkor, amikor sokszor szubjektív természetű inszinuáeiók is hangzottak el, amelyekkel pártunkat illették, ezt szó nélkül hagyjuk. Mi ugyan nem fogunk türelempróbát tartam felszólalásainkkal, de néhány kritikai szót mégis kell mondanunk. Én, t. Nemzetgyűlés', abban a meggyőződésben vagyok, hogy a háború, a forradalmak, a kommün egyetlen anyagot termeltek ez emberi lélekben és ez a gyűlölet mérge. Ez a gyülöletméreg benne él az emberi lelkekben még ma is, a közéletben is, a politikában is, a nemzetgyűlésben is és a közélet minden vonalán. A kommün bukása után, amikor az úgynevezett keresztyén nemzeti megújhodás kora következett és amikor egy uj nemzeti politikának alapjait kellett volna lerakni, — ha egy kissé megerőltetem az emlékezőtehetségemet — ugy emlékszem, hogy azok közül a t. képviselőtársaim közül, akik ma örvendetesen egész más hangot ütnek meg itt a nemzet szine előtt, nagyon sokat terhel felelősség azért, hogy ebben az államban a kommün bukása után nem olyan kormányzati rendszer alakult ki, amely a nemzet egyetemes érdekeinek megfelelt volna. Nem lehet ezért a kormányra hárítani a felelősséget és legkevésbé lehet erre a pártra hárítani, mert én emlékeztetem a t. Nemzetgyűlést — elég lenne a régi naplókat felolvasni — Somogyi t. barátomnak, a Népszava szerkesztőjének meggyilkolásakor elmondott interpellációjának szövegére, elég volna alludálnom néhány Wenckheim-palotai beszédre, elég volna emlékeztetnem a botbüntetés alkalmával elmondott beszédekre. Engedelmet kérek, a baj abban van, hogy a kommün bukása után arra lett volna szükség, hogy a nemzet összes tisztességes erőit összefogjuk és egy gyülöletmentes politikát inauguráljunk, olyan politikát, amely az elkövetett bűnöket törvényes eszközökkel torolja meg és olyan politikát, amelybe az összes társadalmi osztályokat, fajokat, felekezeteket és mindenkit összefogunk, mert ez a nemzet már akkor erejének fogyatékosságában volt, ennek a nemzetnek erői már akkor legyengültek, és nem engedhette meg ez a nemzet magának azt a luxust, hogy itt a gyűlölködés politikáját folytassák. TankoviCS János: Ez kellett volna, nem numerus clausus ! Berki Gyula : Engedelmet kérek, ha egy kormányzati politika el van rontva, ha társadalmi osztályok közé éket vertek, ha a nemzet egyes rétegei között a gyűlölet magvát elszórták, akkor azt nem oly* könnyű kiirtani. Jól emlékszem arra, hogy hangzottak el olyan beszédek a kommün bukása után, amelyek alkalmasak voltak arra, hogy ennek a beteglelkü nemzetnek a fiait oly irányba tereljék, gondolkozását oly irányba vigyék, amely gondolkozásmód azután az embereknek oly cselekvésre, adott iniciativát, amely cselekNEMZETGYÜLESI NAPLÖ. 192*t)—1921. — XV. KÖTET. évi január hó 18-án, szerdán. 193 vesékből fakadtak azután olyan bajok, amelyeket ma sem sikerült teljes mértékben megszüntetni. Engedelmet kérek t. Nemzetgyűlés, ha a kommün bukása után a kormányzati politikának, a belső és külső politikának alapjai ugy lettek volna lerakva, hogy erre nem a gyűlölet szellemében lehetett volna tovább építeni, hanem a kiengesztel ődés és a megbocsátás szellemében, abban a keresztény szellemben, amely csak szeretetet, kiengesztelődést és megbocsátást ismer, és nem abban a szellemben, amely a keresztény szeretet, a keresztény gondolkozás és a keresztény erkölcs nevében gyűlölködik, akkor ma ebben az országban a legtökéletesebb jogrend lenne Európában. Itt folyton arról beszélnek, hogy nincs jogrend, hog}^ nincs sajtószabadság, hogy itt az emberek ezreit internálják, hogy itt a zsidóság üldöztetésnek van kitéve, hogy itt minden bajnak, minden hibának, minden jogellenes cselekménynek a kormány és ez a párt az oka. Ez mégis csak túlzás egy kissé, ez mégis csak a dolgok félreismerése. Es ha már tegnap annyi szó esett a vizről és a mosakodásról, engedelmet kérek, van ennek is némi mosakodás jellege. ( ügy van ! ügy Vfin I Helyeslés a jobboldalon.) T

: Nemzetgyűlés ! Ez az egyik oka annak, hogy itt még nem alakulhatott ki a társadalmi, a gazdasági és a jogi életben olyan igazi konszolidáció, aminőt mi az első pillanattól kezdve szerettünk volna. A másik oka pedig — bármennyire igyekezünk ezt szépíteni — mégis csak az, hogy a királykérdés ezen a két esztendőn veres fonálként húzódik át. Hiába beszélünk róla, — hiszen megpróbáltuk — hiába mondjuk azt, hogy ez a kérdés nem aktuális, hogy ezt a kérdést ki kell kapcsolni, hiszen ez a párt becsületesen állotta a megállapodást (Ugy van I Ugy van ! a jobboldalon.) és mindaz, ami a királykérdés kapcsán a mi oldalunkon reakcióként jelentkezett, tulaj donkép annak a következménye, hogy azok, akik velünk ezt a megállapodást kötötték, azt nem tartották be. (Ugy van ! Ugy van ! Helyeslés a jobboldalon.) Sohasem tartoztam a lázadók közé. Sohasem ütöttem meg olyan hangot, amely a nemzet tradícióival ellenkezik. Mindig figyelembe vettem másoknak az érzékenységét, mindig tiszteltem az ellenkező véleményen levők felfogását és meggyőződését, sohasem kételkedtem , a legitimista tábor jóhiszeműségében —*- de véleményem lényegesen megváltozott akkor, amikor láttam azt, hogy ez nem alkotmányos küzdelem, hanem a nemzet egy kis töredékének olyan törekvése, amely már attól sem riad vissza, hogy a fennálló törvényes rend ellen fegyverrel vonuljon. (Egy hang a jobboldalon : Önérdek ! Helyeslés a jobboldalon.) T. Nemzetgyűlés ! Azt hiszik, hogy ezek a ténykedések nem voltak befolyással az ország belső és külső politikájának alakulására ? Nagy tévedés. A gazdasági konszolidáció és a pénzügyi helyzet nagyon lényegesen függnek össze ezzel a kérdéssel. Sohasem felejtem el Hegedűs Lóránt volt pénzügyminister urnák azt a kijelentését, amelyet az áprilisi királypuccs után tett. Mindig 25