Nemzetgyűlési napló, 1920. XV. kötet • 1922. január 13. - 1922. január 25.

Ülésnapok - 1920-290

A nemzetgyűlés .290. ülése 1922 a kinos kérdésben. Ha most engem a minister ur figyelmeztetett, hogy nem olyan nagy a deficit, az nekem mindegy, hogy 2-5 milliárd a deficit, vagy 2 milliárd, az nem változtat a dolgon. Tessék ezeket a vállalatokat, ha nem megy máskép, külföldi tőke bevonásával részvénytársaságokká átalakítani. Vagy prosperálnak, vagy nem. Ha nem prosperálnak, szűnjenek meg, mert a közgazdasági élet ilyen művirágokat ugy sem tür el. Ha a külföldi gyárak olcsóbban, jobban fognak termelni, akkor mi ugy sem birjuk azokat a horribilis deficiteket a mi bankó-inflációnkkal folyton és folyton fedezni. Azért gondoltam, hogy nem adminisztratív expozéért könyörgünk mi, hanem ezért sürgetem azt, hogy térjünk át a bürokratizmusról a nagyvállalati rendszerre. Ide tessék szakértőket tenni, ide tessék megfelelő vezérigazgatókat ültetni, tessék annak a vezérigazgatónak azt mondani, hogy : két év időt adok neked ; ha két év alatt nem teszed aktívvá a vállalatot, akkor elcsaplak. De hogy egyszerűen beveszik a költségvetésbe ezeket a horribilis deficiteket, ezt nem tudom egy pillanatig sem helyeselni. Tessék azokat a vállalatokat részvénytársaságokká átalakítani, tessék külföldi tőkéket bekapcsolni, álljanak ezek a vállalatok a maguk lábán talpra, de szűnjék meg ez az állami támogatás. Itt jut eszembe, hogy 1920-ban, a Telekikormány idején, folytak ilyen irányú tárgyalások Parisban és bizonyos megállapodások létesültek a magyar államvasutakkal kapcsolatban francia tőkecsoportokkal. Ugy tudom, bogy akkor azok a magyar államnak óriási kölcsönt biztosítottak a francia kormány közvetítésével ; bizonyos területi engedményekről is volt szó, kész megállapodás volt már, amely ismeretlen okból egyszerűen megszűnt. A múltkor Kováts t. képviselőtársam az ilyen irányú bekapcsolásokat sürgette és nagyon bölcsen kifejtette, hogy hiába vannak itt Németország felé orientálódó politikusok,— más politikusok Franciaország felé orientálódnak — azt kell a mindenkori kormánynak a nemzet javára kihasználnia, amihez épen hozzájut. Akkor jutott eszembe, hogy hisz volt egy ilyen francia megállapodás. Ha már akkor ez a Teleki-kormány és annak utódkormányai annyira Franciaország felé orientálódtak és orientálódnak, nagyon kíváncsi volnék, bogy a kommün bukása óta egyedülálló ez a hatalmas közgazdadasági koncepció miért és hogyan lett lehetetlenné? Nem igaz az, hogy a belföldön előfordult atrocitások következtében. Ugy vagyok értesülve, hogy elügyetlenkedték ezt az egész dolgot. Én megint csak nagyon kérem a kormányt, — hiába mondja az igazságügy minister ur, hogy ez nem az ő Teszortja, ő képviseli ma itt a kormányt —legyenek kegyesek a legközelebbi alkalommal erről is felvilágcsitani a nemzetgyűlést, hogy ebből a nagy szerződéstervezetből miért nem tudott valami lenni. Ha, a t. kormány nem lesz hajlandó, ma még nem teszem meg és nem is tenném szívesen, de meg fogom tenni én, épen mert közgazdasági szükségességnek tartom. Ha a t. kormány nem NEMZETGYŰLÉSI NAPLÓ. 1920—1921. — XV. KÖTET. '. évi január hó 17-én, kedden. 177 fogja oly mértékben és annyira megadni a felvilágosításokat, amennyire lehetséges, kénytelen leszek én magam ezt a dolgot idehozni és az én információimat oly mértékben, amennyiben a nemzeti érdeket nem sértem, a Ház elé hozni. A pénzügyminister ur expozéjával körülbelül végeztem volna is és kimutattam, hogy mennyi hiány és mennyi egyszerű elsiklás van a javaslatban. Mégis valamennyi közül a legfontosabb mulasztás az, amire most akarok rátérni egészen röviden ; ez a jóvátétel kérdése. A pénzügyniiistei VL egy SÍ ép, poétikus hangulatban kiiVjiette, begy csak rem akar etiől a szegény, lerongych nemzettől a győzelmes entente még jóvátételi L ! — Adja az Iát en, hogy ugy legyen. Azonban ma már köz- udomásu, hogy, SÍ jnos, nem így van és épen a jóvátétel tekintetében már különböző követi lésekkel állottak elő. Most megint itt van az a kérdés, hogy hozzuk-e ezt napvilágra, informáljuk-e erről a közvéleményt vagy nem ? Én azt hiszem, t. Nemzetgyűlés, óiiási hiba ezt titokban tartani, erről nem tájékoztatni ga;dasági életünket. Mert például külföldi le pókból ugy olvastam, hogy most csak hamarjában Magyarországtól százezer darab marhát követelnek jóvátétel címén. En nem tudom megítélni, bogy igaz-e az vagy nem, de feltétlenül szükséges volna, hogy a kormány ebben a nehéz kér désben a köz véleményt informálja, mert gazdasági életünknek síüksége van arra, hogy tudja, vájjon le kell-e adnunk százezer marhát, igen vagy nem. (Ugy van! balfelől és a szélsőbaloldalon.) Ezt, kérem, nem lehet ugy elintézni, hogy az utolsó héten publikáljuk és megbízzuk Stern urat vagy nem tudom kit, hegy teremtsen elő százezer marhát. Taszler Béla: Mindig hangoztatták, hogy nincs jóvátétel ! Friedrich István : Adja Isten, hogy ne legyen ! Taszler Béla : De van már Î Dinich Vidor: Választások előtt elhallgatják ! Friedrich István: De ez egy óiiási ga;dasági lecsapclódást jtlent, arrit nem lehet "itokbrn tprtani. (Felkiáltások jobbfelől : Ügyes kortesek !) T„ képviselőtársam téved, ha azt hiszi, hegy én ezíd korteskedem, mert nem tudom, hegy százezer marha leadása kinek okozhat örömet ; nekem az épen olyan fájdalmat okoz, mint minden magyar embernek. Én csak azt hiszem, t. képviselőtársam, hogy ha mi erről előre t udunk és erre előre t udunk készülni, (Ugy van! balfelől.) akkor könnyebben udunk ezzel a rettenetes nehézséggel is megküzdeni, mintha titokban tartjuk. Ha p dig nekem nincs igazam és a külföldi lapok irformációi Helytelenek, akkor annál jobb, akkor álljon fel az illető minister és mordja meg, hogy ez nem helyes információ és jóvátételről még szó nincs. T. Nemzetgyűlés S Az ii demmtási javaslat 13. §-a következőképen szól (olvassa): »FiIhatelmaztatik a pénzügyminister, hogy a királynak két izben történt itt tartózkodása idtjén, velamint a baranyai területeknek idegen megszállás 23