Nemzetgyűlési napló, 1920. XV. kötet • 1922. január 13. - 1922. január 25.

Ülésnapok - 1920-290

 nemzetgyűlés 290. ülése 1922. évi január hó 17-én, kedden. 149 szabadkereskedelem híveivé kell válnunk, mert az iparfejlesztésnek, a nagyiparnak Magyarországon egyelőre, sajnos, nincsenek lehetőségei. Mig a szabadkereskedelem utján Magyarországon rövid idő alatt virágzó, nagyszerű belső és külső, tranzitóforgalmu kereskedelmet létesíthetünk, addig, akárhogy pártoljuk is a nagyipart, akármilyen, áldozatokat hozzunk is a nagyipar érdekében, itt nagyipart teremteni egyhamar nem tudunk. De a szociális igazság is azt kívánja, hogy a szabadkereskedelem érdekében szálljunk sikra, mert ha megvizsgáljuk a mai helyzetet, azt fogjuk látni, —ezt ki fogom mutatni —hogy 150—200.000 ember kedvéért — azok szociális helyzetének állítólagos ja vitása érdekében — Magyarországon el van nyomva 98%-nyi lakosság s az egész fogyasztó társadalom. Mert mi van ma ? Ma a gyárak njbnopolisztikus helyzetben, kényelmesen terpeszkednek. A gyárak összesen, munkást, mérnököt, tisztviselőt, minden személyzetet beleértve, 150.000 embert foglalkoztatnak és ha az összes csonka Magyarországon lévő gyárainkat üzembe helyezzük, azok a leggyönyörűbb kilátások mellett is csak összesen 250.000 embert foglalkoztatnak, vagyis Magyarország lakosságának 2 és %%-át. Mi történik ennek a 2%%-nak érdekében ? Az állam az 1907. évi autonóm vámtarifa alapján, aranyparitásos alapon, vám- és tilalmi rendszert állított fel. Mit jelentenek ezek az elvont s a köztudatban nem nagyon élő fogalmak a gyakorlatban, a valóságban ? Jelentik azt, hogy az állam a behozott iparcikkeket súlyos, nagy vámmal terheli, sőt egyes iparcikkekre egyenesen tilalmat állit fel, azt mondván,hogy ezeket az iparcikkeket semmiféle állam Magyarország területére nem hozhatja be. Már most belföldi gyáraink, melyeket ezekkel a védővámokkal védenek, a belföldi szükségletre elegendő árut sem tudnak előállítani és monopolisztikus helyzetbe jutnak. Szabó István (sohorópátkai) : Szabadon drágítanak ! Orbók Attila : Hiány mutatkozik áruban, mert a belföldi gyár nem produkál eleget. Ennélfogva a kielégítetlen szükséglet miatt a kereslet nagyon emelkedik, a vám rettenetesen megdrágítja az árut, és mindezt a jámbor fogyasztó fizeti. Dömötör Mihály: Ez a keresztény és agrár kultúra ! Friedrich István : Nem egészen ugy van ! Orbók Attila: Méltóztassék reflektálni, nagyon szívesen tanulok. Már most előáll egy rettenetes eirculus vitiosus. Az állam vámokkal védi a gyárakat, a gyár monopolisztikus helyzetét kihasználva, — de amúgy is, minthogy a vám magában véve is megdrágítja az árut — olyan árat kér portékájáért, amelyet akar, mert konkurrencia nincs és a fogyasztó, az a kisgazda és földmivesnép fizeti az árut drágán, mely gazdasági felszerelését, ruházatát és minden egyes szükségletét horribilis áron szerzi be. ö tehát ezt mondja ; nekem kiadásaimat fedeznem kell, ennélfogva igyekszem élelmiszereimnek árát ezen gyári cikkek árának nívójához szabni, mert kényszerülve vagyok rá. Szabó István (sohorópátkai) : Igen, de nem engedik ki. Orbók Attila: Ma az elsőrendű szükségleti cikkek megdrágulnak, viszont az elsőrendű élelmicikkekre szüksége van a munkásságnak. A munkásság a drágaság miatt kevesli a bért, béremelést követel. A gyár, minthogy a munkásság béremelést követei, viszont az árut drágítja újból. így megindul egy pokoli vitustán c, 'egy eirculus vitiosus folyton felfelé az egek magasságáig, és nem lehet tudni, hogy hol lesz itt megállás. Az aranyparitásos véd vámnak semmi jogosultsága nincs, . . . Friedrich István : Az egész világon megvan ! Angliában is megvan, Németországban is megvan S Orbók Attila : ... mert jogosultsága csak akkor volna, ha a fogyasztó jövedelme az aranyparitás alapján nőtt volna. Ez jogosult volna akkor, t. Nemzetgyűlés, ha az állami tisztviselő, aki a békében 300 forintot kapott havonta, most 30.000 forintot kapna. Mert mit jelent az aranyparitásos vám ? Azt jelenti, hegy amelyik árucikk ufcán az 1907. évi autonóm vámtarifa alapján fizettek 20 korona védővámot, az után ma 2000 korona védővámot kell fizetni. A százszoros védővám tehát egy 20 korona értékű árut a százszorosára megdrágít, ellenben a fogyasztónak nincs százszoros jövedelme. Annak az állami tisztviselőnek legfeljebb ötszörös, vagy tízszeres, annak a szabad pályán levő embernek legfeljebb 20—30-szoros jövedelme van, de semmi esetre sincs neki az aranyparitás szinvonalán álló jövedelemtöbblete. Hivatalos körök nyilatkozatokban hivatkoznak arra, — ami egészen naiv, gyerekes dolog — hogy Angliában is vannak védővámok. Angliában vannak védővámok, mert ott kell védővám, mert Anglia egy hatalmas, óriási iparállam, óriási piacokkal, óriási belső konkurrencia val, ugy hegy teljesen felesleges oda külföldről árut hozni. És ami védővám Angliában van, az is legnagyobbrészt dumpin g vám, ami Anglia speciális helyzetéből teljesen érthető, de amit a magyar viszonyokra alkalmazni egyáltalában nem lehet. Hegy a mi védővámokkal való gazdasági elzárkózásunk mire vezet, arra legjobb példa a legutóbbi textilvásárlási dolog, ezt azonban nem akarom érinteni, mert nem ismerem eléggé, — vannak azonban képviselőtársaim, akik beszéltek erről, tehát tudják, miről van szó — itt van azonban a borüzlet. A helyzet az, hogy Magyarországon van egy zománcárugyár, egy egészen kicsi gyárocska, valahol Nagytétényben, vagy Budafokon. Már most az állam azon a címen, hogy a magyar állam a zománcáru gyártást védi, nem is vámfelpénzt fizettett, hanem egyenesen behozatali tilalmat rendelt el a cseh zománcárukkal szemben. Ez a körülmény annak a budafoki gyárnak néhány millió hasznot jelent. Ámde ezzel a néhány milliós közgazdasági haszonnal szemben mi történik? Milliárdos kár áll ebből elő, mert