Nemzetgyűlési napló, 1920. XV. kötet • 1922. január 13. - 1922. január 25.
Ülésnapok - 1920-289
136 A nemzetgyűlés 289. ülése 1921 2, évi január hó 16~án } hétfőn. Lingauer Albin ; T, Nemzetgyűlés ! Én ismerek egy munkást, akinek tisztessége mellett minden pillanatban tanúságot tudok tenni, mert 15 esztendeig ott dolgozott az orrom előtt. Ezt az embert két hetes házas korában 1920 augusztus végén intern álták. Ott ül ma is. Az volt a vétke, hegy elfogtak egy kommunistát és annak a kommunistának noteszében be volt irva az ő neve. Biróság elé állították, az ügyész elejtette a vádat, szabadlábra helyezték. A rendőrség lefogta ismét. Tizenegy ízben jártam érte a belügymin isteriumban, és azt a szerencsétlen embert augusztus 20-tól kezdve máig ott tartják Zalaegerszegen internálva. Rakovszky István : Egy másikat megöltek ! (Zaj.j Lingauer Albin : Láttam nagy birtokoknak excellenciás kommunizálóit, a földosztási komédiának megkezdőit és asszisztálóit Budapesten szabadlábon, nemcsak szabadlábon, mert hiszen ezt elvenni a biró joga, de minden felelősségrevonás nélkül járni-kelni. Én ezt egészen helyesnek tartom, azonban én látok mást is. Előre kell bocsátanom, mielőtt ebbe kezde, nék, hogy én nagyatádi Szabó István ur személye iránt feltétlen becsüléssel viseltetem, mert meggyőződésem szerint lehetetlenségnek tartom, hogy a forradalmi kormányba való részvételbe őt forradalmi szellem, vagy pedig forradalmi kártevő szándék vitte volna be. Kizártnak tartom. Ellenben megállapítom, hogy az ő személye miatt nem lehetett felelősségre vonni azt a forradalmi kormányt, amelynek nem minden tagja volt annyira jóhiszemű és nem volt ugy becsalogatva, ahogy becsalogatták nagyatádi Szabó Istvánt. Én csak szt veszem észre, hogy például Friedricht lecsukták annak idején, mert tengelyt mert akasztani Siófokkal. Nagyatádi kedvééit pedig futni engedték a forradalmi kormány összes tagjait. Miért? Mert Nagyatádinak hatalmas jó barátai voltak. Hát igy fest a jogegyenlőség, amely jogegyenlőség elvi alapján elrendelték Andrássynak és társainak letartóztatását és börtönbe helyezését. Annak a mimstertanácsnak tagja volt Nagyatádi Szabó István is, aki a jogegyenlőség elvi alapján igen helyesen arra a korrekt állaspontra helyezkedett, hogy álljon kiki a maga birája elé és cselekedeteiért adjon számot a biró előtt. Szijj Bálint : De nem a forradalmi szelleméit. Lingauer Albin : De ami áll az egyik oldalra, az áll a másikra is. (Nag mozgás.) Kerekes Mihály : Ez két különböző dolog ! Lingauer Albin : Bocsánatot kérek ! Melyik a forradalom ? Itt az önök ministerelnökének szavaival élek, aki óvatosan azt mondja, hogy az I9l8-iki esemény nem volt forradalom, hanem azt mondja, lázadás volt. (Mozgás és zaj.) Balla Aladár : Ugyanazon az alapon állt ő is Szegeden, (Nagy zaj. Egy hang a, balközépen: Forradalmi vívmány !) amíg meg nem csalták. A nemzet felszabadulása volt, örültünk, hogy megszabadulI tunk a Habsburgoktól és Ausztriától, könnyen elsiklanak abban az irányban, hogy esetleg a választások megtartása az a hazafias cél, amelyre ezek az összegek nagy szorgalommal összegyűjtetnek. Hogy ezen a téren mi túlságosan nagy szemrehányást tehetnénk a munkapártnak, a Lukács László-féle sópénzekért, nem hiszem, mert a megtörtént események ennek jogától eltiltanak bennünket. T. N mzetgyülés ! Itt nagyon sokat beszélnek az utóbbi időben a forradalomról, még pedig kiváltkép elsősorban a m misterelnök ur ; a miristerekök ur mir dun talán forradalmi velleitásokat imputai az ellenzéknek. Falra festi az ördögöt. Azt mordom, hrgy a forradalomért való boszuval sok gyűlölködést öltöztettek már itt ebben az országban hazs fias mezbe. (Igaz ! Ugy van ! a baloldalon,/ Nézzünk szembe ezekkel. Ezt a forradalmi t itt r.tm ugy csinálták, hanem ez lett. Rassay Károly: Olvassák el Szabó László kön y vét. Lingauer Albin : Annak idején mi nem a destruktiv ssjtóban láttuk, hanem a nálunk szolgáló katonák feleségeinek leveleiből, akik azt irták az uruknak, amit sajnos cenzúrázni voltunk kérytelenek, hogy nincs ZSÍT, óraszámra ácsorogni kell, hegy a szerszámot el kellett adni, hogy az üzlet rosszul megy, becsukták, hogy a lány elromlott, hegy a fiu apai nevelés nélkül csirkefogó lett ; és annak a katonának lelke mélyén összerakódott az a sok elkeseredés, a hazafelé vágyódás, a Kiiegsmüdigkeit, akkora mértékbe», hogy nekünk látniuk kellett, hegy itt semmi a világforradalom kitöré ét meg nem gátclja. Orbók Attila: Az egész világgal nem lehet harcolni. Balla Aladár: Akkor jött be az oláh, mikor akart. Tizenhatban ! Lingauer Albin : T. Nemzetgyűlés ! Csinálta ezt a nyomor, az idegek feszültsége, de azok voltak a gazok, akik ez erőknek a mozgásba jötténél, látva a maguk készületlenségét, törpeségét, a kezükbe merték ragadni a gyeplőt, hogy a megbokrosodott lovakat ezzel még jobban megvadítsák. T, Nemzetgyűlés ! Magukat túlbecsülő urak, kritika nélkül való stréberek, közveszélyes politikai sarlatánok voltak itt ; azokat teszem felelőssé. Nem a forradalmi szellemben nevelt, sorsukkal való , elégedetlenségre szokott szocialistákat és munkástömegeket, hanem azokat az urakat, akik astréberségük kedvéért egy pillanatig sem haboztak olyan feladatot elvállalni, amely feladat rizikóját nem ők viselték, hanem a haza és nemzet. ^Ezek voltak a forradalom tulaj dónképeni bűnösei és én Egerszegen mégis elhelyezkedni látom az apraját. a nagyját pedig itt látom sétálni és elhelyezkedni kényelmes állásokban. (Mozgás.) Drozdy Győző: Ki minister, ki államtitkár. Oláh Dániel : A szegény munkást lecsukják, Farkas pedig szabad, pedig ő izgatott legjobban. Kerekes Mihály : Te nem tudod, mit csinált. Vázsonyi Vilmos : Melyik ? A báránybőrbe bujt farkas ?
