Nemzetgyűlési napló, 1920. XV. kötet • 1922. január 13. - 1922. január 25.

Ülésnapok - 1920-289

102 A nemzetgyűlés 289. ülése 1922. évi január hó 16-án, hétfőn. vitának, amely tulaj donképen nem egyéb, mint közönséges szalmacséplés, mert itt a kormány nem képviselteti magát ; a ministerein ök urat egyetlenegyszer sem láttam a vita alatt a teremben megjelenni és hiába hangzanak el itt az okos indítványok, a bölcs szavak, mint kiáltó szó hangzanak el a pusztában. A kormány egy, legfeljebb két tagjával képviselteti magát, vagy egyáltalában nem képviselteti magát. Ezért tartom meddőnek a vitát. Rassay Károly: A ministerelnök nr nem is tartja érdemesnek, hogy feleljen. A panamára sem felel ! Cserti József : Oly sokszor volt itt már meddő vita, olyan sokszor volt kormány változás, hogy ujat nem is tudunk mondani. Hiszen legtöbb képviselőtársunk elmondja a régi dolgokat, amelyeken sohasem segítettek. Amikor már segiteni akartunk, jött egy átkozott kérdés, a királykérdés és amit hetek és hónapok alatt építettünk, azt külföldön és belföldön ez a szerencsétlen kérdés lerombolta. Erről a kérdésről majd beszédem vége felé fogok megemlékezni. Rassay Károly : Kétszinü politikát csináltak ! Cserti József : A ministerelnök ur bemutatkozó beszédében nagyon hangoztatta, hogy igen nagy szüksége van az egységes pártra, az egységre. Ezt elismerem, aláirom. A nemzetgyűlés vége felé azonban már lehetetlenség tömöriteni azokat a pártokat, amelyek teljesen más megbizást kaptak választóiktól és nem lehet várni, hogy felfogásukkal, választóiknak tett Ígéretükkel szemben teljesen más politikát csináljanak Bethlen István gróf ministerelnök ur kedvéért. Egyetlen mód van erre ; gyerünk ki a nép elé azt megkérdezni és uj választás utján összehozni az egységes kormányzópártot, de előbb Bethlen István gróf urnák meg kell mondania, hogy mi a programmja és mit akar. A felekezeti békéről is megemlékezett a ministerelnök ur. Tényleg soha nem volt nagyobb szükség az egyetértésre, mint napjainkban, (ügy van ! a szélsőbaloldalon.) épugy a politikai egyetértésre, mint a felekezeti béke ápolására és fentartására. Itt csak egyet kivánok megjegyezni : elsősorban minden felekezetnek félre kell tennie minden gyűlölséget és ha meg akarjuk kezdeni ennek a szerencsétlen országnak újjáépítését, ugy a zsidóságnak, mint a keresztény felekezeteknek össze kell fogniok. Egy körülményre azonban bátor leszek rámutatni. Gróf Károlyi József, amikor Fehér megye főispáni székét otthagyta, azt mondotta : elmegyek innen, megyek máshová dolgozni, megyek minden erőmet arra forditaii és mindent elkövetni, bogy vallásom, a római katholikus vallás egyeduralmát megőrizze. Ez a kijelentés nem fogja ápolni a felekezeti békét. Ha egyik vallásfelekezet sem akar uralkodni a másik felett, megvan a felekezeti béke. Mindegyik tartsa tiszteletben a másik felfogását, vallását, meggyőződését, de uralkodni ne kívánjon,, mert különben felborul a felekezeti béke. Amint mondottam, annak, hogy politikai téren is létrejöjjön az egyetértés a politikai pártok között, egyetlen, módja van : jöjjön az uj választás. En nem ismerem a ministerelnök urnák, egyáltalában a kormánynak választójogi javaslatát . . . Rassay Károly : Ök sem ismerik ! Cserti József: ...épugy, amint a kormányt támogató t. pártok sem ismerik, de pár szóval mégis bátor vagyok erre a kérdésre rámutatni. A ministerelnök ur bemutatkozó beszédében igy emlékezett meg erről a kérdésről (olvassa) : »A háború végéig a magyar parlament szűk választójogi alapon állott. Ezen szűk választójagr.ak megfelelően a politikai hatalom faluhelyen a középbirtokos, 3' nagybirtokos-osztály és a velők harmóniában élő megyei intelligenciának, városokban a nagykereskedelem, nagyipar, nagytőke, banktőke — nagyon helyesen mondta — »a gazdagabb iparosság, a jobbmódu polgárság kezében volt.« Különben meg kívánom jegyezni, hogy jobb, ha a régi választásokról nem beszélünk, mert a politikai hatalom tulaj don képen nem is ezeknek kezében volt, hanem — tisztelet a nagyon kevés kivételnek — nagyon jól tudjuk, az lett képviselő a multbar , aki választását terrorral, pálinkával segítette elő, akinek több pálinka állt rendelkezésére. Rassay Károly : Most is ilyent akarnak. Meg vannak ijedve az ellenőrzéstől ! Cserti JÓZSef : Azután igy folytat] a a ministerelnök ur (olvassa) : »Ezen az állapoton egy csapásra változtatott a forradalom és a társadalom legfelsőbb rétegeinek kezéből a hatalmat'kivéve, a hatalom a proletárosztályok kezébe került. Az ellenforradalom idejében újból fordult a kocka, S most a hatalom nem ugyanazoknak a kezébe került vissza, hanem a középosztály kezébe, — ebben nagyon téved a ministerelnök ur — nevezetesen faluhelyen a kisbirtokos-osztály és a velük harmóniában levő lateiner elem, városokban a .kisiparosság, a közalkalmazottak, az állami és egyéb tisztviselők, a kispolgárság kezébe. Ez a változás egy józan, egészséges nemzeti demokráciának kifejlődésére nyújt kilátást. És kívánatos, hogy ez a nemzeti demokrácia felépüljön, kiegészüljön és megerősödjék azokon az alapokon, amelyeken ebben az országban politikát egyáltalában csinálni lehet és szabad, de ahhoz, hogy ez a középosztály is, ezek a középrétegek a politikai hatalmat a kezükben megtarthassák« . . . Rassay Károly : Ez az erőszak bejelentése ! I Cserti József: Semmiféle rétegek, semmiféle osztályok ne tartsák kezükben a hatalmat, hanem csak az egész nemzet. Olyan törvényjavaslatot kell alkotni, hogy amikor valaki rátekint a nemzetgyűlésre, — mint egyik képviselőtársam a múltkor helyesen megjegyezte — olyan legyen az, mint bgy tükör, amelyben magát a nemzetet lehessen látni: Ne igyekezzék tehát olyan törvényjavaslatot benyújtani, hogy egyes néprétegek vagy társadalmi osztályok kezében maradjon a hatalom ; à mágrsásosztálynak, a középosztálynak, a lateiner-