Nemzetgyűlési napló, 1920. XV. kötet • 1922. január 13. - 1922. január 25.

Ülésnapok - 1920-288

'A nemzetgyűlés 288. ülése 1922. êvi január hó 14-én, szombaton. 99 Paczek Géza : Nem is minősitek még semmit sem. Rassay Károly : Hogyne volna joga minősíteni ! Hova jutunk akkor ? Legközelebb a kormányt sem szabad minősíteni ? Paczek Géza : Én tényeket adok elő. Elsősorban községemben 16—20 éven keresztül egy tisztességes család bonyolította le a fővárosi lapok árusítását. Most ez az egyén, ez a főszolgabíró, minden indokolás nélkül megtiltotta neki egyszerűen az Az Újságnak, a Magyarországnak, a Pesti Hírlapnak és az Az Estnek árusítását, illetőleg, mivel ezeknek a lapoknak árusításáról nem mondott le, meg is vonatott tőle az engedély. Rassay Károly : Ez a sajtószabadság ! Paczek Géza : Erre én hosszas fáradozás után — mert ha a dolgot megfelebbeztem volna a rendes eljárás során az alispánhoz, a belügyministerhez, két-, esetleg három év múlva sem, tudtam volna eredményt elérni — kénytelen voltam ezzel a szerencsétlen egyénnel, akinek nagy családja van és akinek exisztenciá ja forgott kockán, személyesen a belügyministermmban eljárni, ahol sikerült végre keresztülvinni, hogy engedélye az ujságárusitásra pár nap alatt kezei közt volt. Kerekes Mihály: Ezt is csak azért kaptad meg,, mert kormánypárti vagy. Paczek Géza: Ennél az egyénnél, akinek sikkasztásai miatt többizben interpelláltam, oly kétségbeejtő módon rőnek a sikkasztott összegek .. . Rassay Károly: Es akkor keresik a tekintélyeket". Paczek Géza : így nem tudok beszélni. Rassay Károly: Bocsánat, fel vagyok háborodva ! Sikkasztó főszolgabíró ! Hogy lehet igy tekintély akkor ! Paczek Géza : Nincs hét, hogy ujabb adatok ne merülnének fel. Ha most összegezem ezeket az elsikkasztott tételeket, ahol határozott, konkrét esetek vannak, nevek, összegek feltüntetésével, ezek után már közel az egymillió koronát érik el. Csak egy községet említek, Kenderes községet, ahol 93 egyén összege szerepelt 200.000 koronával. Ujabban rájöttem a Horthy-családnak, magának a főkormányzó családjának 80.000 koronás tételére, azután Andrássy József 4300, Gülvázy Pál 2200, Szűcs István 2000, Szűcs Lukács 1400 koronás tételére. Rassay Károly : Hogyan sikkaszt ? Paczek Géza: Annyira nem terjeszkedem ki részletesen, mert vádinditványomat beterjesztettem az igazságügymin ister urnák. Rassay Károly: Az igazságügymin ister úr fogassa le. Paczek Géza : Megyek a további községekre. Kuiimadaras községnél szintén százezrekre menő ilyen összeg van. Azonkivül a közélelmezési cikkek árára beküldött összegekről is 1914 óta nem számolt el. A főszolgabíró sikkasztásaira vonatkozólag befejezem ezzel mondanivalóimat. De van még egy speciális esete. Azokra a tisztviselőkre von atkozólag, akik a forradalom alkalmával részben önszántukból, részben a körülmények kényszerítő hatása alatt elmenekültek, 9 3886/1919. számú ministerein oki rendelet világosan kimondja, hogy minden olyan köztisztviselő, ki a forradalom idejében a körülmén vek kényszerítő hatása alatt kénytelen volt állását elhagyni, a forradalmak megszűnte után, ha akarja, haladéktalanul visszatérhet. Kunmadaras községben is a főjegyző, épugy mint a többi főjegyzők és jegyzők, akik, mondhatni, egész kerületemben mind elmenekültek helyükről, szintén otthagyta állását. A rendes viszonyok helyreálltával épen az emiitett rendelet alapján újra el akarja foglalni állását, azonban a főszolgabíró, a sikkasztások terén rekordot teremtő ez a közigazgatási díszpéldány, (Derültség.) ezt a főjegyzőt, mert nem volt neki szimpatikus egyén, nem hagyta, hogy állását elfoglalja, hanem azt egy neki megfelelő egyénnel töltötte be, aki mind a mai napig mint helyettes főjegyző szerepel ott. Azonkivül ez a szerencsétlen főjegyző —különítmények jöttek, különítmények mentek keresztül kerületemen — annyira megfélemlítés, annyira terror alatt volt, és oly szerencsétlen viszonyok közé került, hogy a felesége ki sem birta ezeket a nagy lelki izgalmakat és megőrült. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon : Hallatlan.) Én sem bírtam nézni ezeket a rettenetes állapotokat, három ízben interpelláltam a volt belügyminister úrhoz, aki nem tudott már kitérni erős interpellációim elől és 26.849/1921. számú belügyministeri rendelettel épen az említett ministerelnöki rendelet alapján elrendelte, hogy állását azonnal foglalja el. A főszolgabíró azonban egyszerűen még mindig nem hagyja helyére menni, hanem csak áll ez a dolog, pár egyén megfellebbezte ezt a rendeletet, holott világos, hogy neki állását el kell foglalnia és ha kifogás van ellene, akkor fegyelmi indítható ellene, de neki benn kell ülnie az állásában, mert ő ma is Kunmadaras községnek községi főjegyzője. Ennek az egyénnek jellemzésére még egy dolgot akarok felhozni. Ez az egyén ugyanis folyton hivatkozik arra, hogy neki milyen magas összeköttetései vannak, igy a kormányzónál is. Rassay Károly: Kicsoda? Paczek Géza: Ez a Papp Andor főszolgabíró. Rassay Károly : Hisz elsikkasztotta a pénzét ! (Derültség.) Paczek Gáza; Utána jártam, miképen került össze a kormányzó ur őfőméltóságának családjával és a következő eredményre jutottam. A kommunizmus ideje alatt nevezett főszolgabíró vezette, Kunhegyesen a kommunista üléseket, a kommunizmus titkos éjjeli ülésein ő vitte a főszerepet. Ebben igen nagy segítségére volt a jelenlegi járási főcsendőrtiszthelyettes, aki abban az időben neki a jobbkeze, mert a vörös őrség parancsnoka volt. Mikor a kommün letörése után bevonultak a románok, akik tudvalevőleg a kommunistákat 13*