Nemzetgyűlési napló, 1920. XIV. kötet • 1921. december 19. - 1921. január 12.
Ülésnapok - 1920-285
A nemzetgyűlés 285. ülése 1922. évi január hó lí-én, szerdán. 453 Elnök; Milyen címen óhajt a képviselő ur szólni ? Ugron Gábor: Személyes megtámadtatás címén. Elnök: A házszabályok 215. §-a alapján. Méltóztassék. Ugron Gábor : T. Nemzetgyűlés ! Kováts J. István képviselő ur az előbb elhangzott beszédében két momentummal foglalkozott, amelyre kötelességemnek tartom reflektálni. Tegnapelőtt elmondott beszédem után a támadásra el voltam készülve, annyira, hogy barátaimnak ezt már tegnapelőtt be is jelentettem. Azt azonban, hogy Kováts J. István t. képviselő ur vállalkozzék erre a szerepre, nem hittem volna. T. képviselőtársam azt mondja, hogy én megakadályoztam, hogy a székely hadosztállyal a Károlyi-forradalmat leverjék. T. képviselőtársam, ugy látszik, nem tudja, hogy a székely hadosztály nem a jelenlegi országhatárok, hanem a hegyek között, tehát magyar vidéket védelmezve az egyedüli katonaság volt, mely a románokkal szemben, velük állandóan harcolva, ezt az országot akkoriban védte. (Ugy van! Ugy van! a baloldalon.) Igenis voltak sokan itt Pesten, akik rá akartak engem venni, hogy befolyásoljam őket, — mert hiszen nem parancsoltam nekik — hogy fordítsanak hátat a románoknak és próbáljanak feljutni Erdély határáról Budapestre azért, hogy a forradalmat leverjék. Én kijelentem, hogy erre a szerepre kapható nem voltam, mert szűkebb hazámmal s Erdéllyel szemben nem vállaltam azt a felelősséget, hogy Erdély szülötteit, a székely katonákat, elkommandiroztassam az erdélyi frontról. Nem mentem abba bele, hogy odaadjam magamat ahhoz és igy hazaárulást kövessek el, hogy ők hátat fordítsanak a románoknak és igy utánuk szabadon besétáljanak a románok Magyarországba. Erre én kapható nem voltam. (Éljenzés és taps a bal- és a szélsobaloldalon.) Ezzel a témával végeztem. A másikkal még hamarább végzek. Azt a bizonyos Pogány-féle dolgot hallottuk itt mar egyszer a nemzetgyűlésben. Voltam bátor itt felállani és el is mondani — méltóztassék megnézni a naplóban — hogyan, miképen történt az a dolog. Elmondtam akkor bővebben, — most csak röviden utalok rá — hogy egyszer láttam életemben azt az embert, Szatmáron. Azért mentem oda, hogy megakadályozzam az ő munkáját, melynek célja volt a székely hadosztályt megnyerni a vörös hadsereg számára. Ezt elmondtam már akkor. Most ismét hallottam közbeszólás alakjában, hogy autón bejártam vele együtt a frontot. Ezek mind szemenszedett hazugságok és nagyon sajnálom, hogy a képviselő ur beugrott az informátoroknak, mert azok az informátorok hazudtak. Más megjegyezni valóm nincsen, csak annyi még, hogy amikor az ember támad, el van készülve arra, hogy vissza fogják támadni. A képviselő ur azt hitte, hogy visszalő reám. Azt hiszem, ismeri azt a jelzést, amikor rálőnek valakire és amikor nem találnak, igy csinálnak (Kezével mutatja) : »Meszelnek!« Ez az én válaszom. (Elénk éljenzés és taps a bal- és a szélsobaloldalon.) Kováts J. István: T. Ház! Elnök." A képviselő ur milyen címen kíván felszólalni ? Kováts J. István : Félremagyarázott szavaim értelmének helyreállítása címén. Elnök: Tessék! Kováts J. István : T. Nemzetgyűlés ! Végtelenül sajnálom, hogy Ugron Gábor t. képviselőtársam beszédemnek az ő személyével kapcsolatos részét személyes támadással kiélezettnek érezte. Semmi sem állott távolabb tőlem. Beszédem előző részében, amikor nem volt szerencsém még az ő jelenlétéhez, külön kiemeltem, hogy milyen tisztelettel hajlok meg azok előtt, akik az én meggyőződésemmel talán homlokegyenest ellenkező meggyőződést vallanak szívvel-lélekkel, jeleztem, hogy amint a saját meggyőződésem számára tiszteletet követelek, épugy tisztelettel adózom másnak, ha ellenkező is a meggyőződése. A t. képviselő ur személyével kapcsolatosan annál kevésbé volt szándékom a sértés — pap vagyok és sérteni nem szándékom soha — mert a legnagyobb tisztelettel viseltetem az ő édesapja iránt. Bródy Ernő: Őiránta is lehet. Kováts J. István : ... És a t. képviselő ur személye iránt is. Bizonyságot tehet róla ő maga, aki tudja, hogy köztünk soha a leghalványabb ellentét nem volt. En szóvá tettem a t. képviselőtársam részéről emelt kifogást és azt mondtam, hogy t. képviselőtársam kifogásolja, hogy nem jő kezekben van a hadsereg, ha a nép fiainak kezébe adjuk a fegyvert. Ugron Gábor: Azt nem mondtam! Kováts J. István : Erre én azt feleltem, hogy van az olyan jó kézben, mint azok kezében volt, akiknek kezéből a székely hadosztállyal nem engedték ^ kicsavarni a fegyvert, és ezzel a mi meggyőződésünk szerint helytállani, mert ha a székely hadosztály egy része a fronton maradt volna és a másik része feljött volna, ez elegendő lett volna a budapesti garnizon szétrobbantására. Ugron Gábor : Tízszeres erővel álltak szemben! Négyezer ember volt összesen és tízszeres túlerővel álltak szemben! Kováts J. István: Nagyon sajnálom, hogy t. képviselőtársam félremagyarázta szavaimat és sértést látott bennük. En azt mondtam, hogy a keresztény Napóleonokkal szemben ő ugy látszik kegyetlenebb, mint a pogányokkal szemben. Közismert, hogy Pogány József állandóan Napóleonnak képzelte magát. (Zaj a haloldalon. Felkiáltások : Gömbös !) Drozdy Győző : Többen is Napóleonnak képzelik magukat!
