Nemzetgyűlési napló, 1920. XIV. kötet • 1921. december 19. - 1921. január 12.
Ülésnapok - 1920-275
A nemzetgyűlés 275. ülése 1921. évi december hó 22-én, csütörtökön. 93 az a kisgazda, akinek 6—7 tagból álló családja van és 15 métermázsa búzát fogyaszt el, ebből a mennyiségből kénytelen teljesen ingyen odaadni 75 kilót. Kérdem, hogy a szénbányák és más nagy vállalatok vájjon mit adnak az ellátatlanok részére ingyen? Aztán itt van a forgalmi adó. Ez is milyen igazságtalanságokra vezet! Nem tud gondoskodni a kormány, bogy a kereskedők ezt is ne használják ki az árak aránytalan emelésére? Amikor másfélpercentes forgalmi adót hoztak be, akkor a kereskedő — saját fülemmel hallottam ezt — 500 százalékkal emelte pár nap alatt egyik cikknek az árát, azzal indokolva, hogy neki forgalmi adót kell fizetnie. Ha most majd három százalékra emelik fel a forgalmi adót, mint ahogy a minister ur bejelentette, akkor a kereskedő valószínűleg újra 300 százalékkal fogja emelni az árakat. Kérem a pénzügy minister urat, hasson oda, hogy ez ne történhessék meg, különösen a ruházati és élelmicikkeknél. Annyit szidják és átkozzák a falut, mert minden drága. De nézzük, hogy vagyunk itt? Egy évvel ezelőtt négyszer vagy ötször drágább volt a jószág, mint ma, és ép most hallom a háznagyi hivatalban, hogy 140 korona a vesepecsenye! Nem tudom hogy lehet, hogy most ötször olyan drágán étkezünk, mint egy évvel ezelőtt ? Miért nem tud itt belenyúlni a kormány? Miért nem tud az orrára koppintani azoknak, akik a drágaságot igy előidézik ? Különösen figyelmébe ajánlom a pénzügyminister urnák a következő körülményt, amely nagyon sok elkeseredést szül falun, bár talán ez sokak előtt csekélységnek fog látszani. Értem a pénztári elismervények becserélését, amelyek az ezer koronát meg nem haladják. Azt mondotta az akkori pénzügyminister ur, hogy ezt majd rövid időn belül be fogják adni. Sajnos, még ma sem adták be. Hány olyan család van, t. Nemzetgyűlés, amely ugy kuporgatta össze garasonként ezt az ezer koronát, hogy télire családjának cipőt vagy ruhaneműt vegyen, elvették tőle ezt a pénzt s még most sem kapta vissza. Nem tudom megérteni és egyenesen a pénzügyminister ur hanyagságának tartom azt, hogy a szegényebb emberekkel és néppel nem törődve, nem tudják neki visszaadni azt az ezer koronát. Látjuk, hogy Budapesten egymás után ujabb és ujabb mozik nyílnak meg, az autók pedig gombamódra szaporodnak az utcán, és gazdagodnak az emberek Mégis a falut szidják. Ezeket a gazdagokat kellene megkeresni és annak ellenértékéül azokat megadóztatni, nem pedig a szegény falusi embereket, akik kora hajnaltól késő estig izzadva keresik meg mindennapi kenyerüket. Legyen szabad még megemlékeznem a pénzügyminister urnák a vagyonváltság határidejének kitolására vonatkozó rendeletéről. Igazán nem lehet érdeke az országnak, sem a pénzügyminister urnák, de senkinek sem, hogy bizalmatlanságot keltsen az adózó közönség körében, mert valósággal bizalmatlanságot ébreszt ez a rendelet. A befizetési határidőről senki sem volt tájékozódva a falun, senki sem tudta, hogy 7-éig fizetheti a kedvezményes ezerkoronás búzaárban a vagyon váltságot, csak két nappal a határidő letelte előtt tudta meg, sőt vannak vidékek és községek, ahol egyáltalán nem tudtak róla semmit és igy a saját hibájukon kivül nem tudták befizetni azt az összeget, amely vagyonváltság címén kedvezmény képen megillette volna őket. Amikor a törvényben az van, hogy aki fizetési kötelezettségének eleget tett, csak az élvezheti azt a kedvezményt, nem tudom megérteni, miért adja ki a pénzügyminister ur ezt a rendeletet, hiszen annak a népnek, amely a saját hibáján kivül nem tudta lefizetni a váltságot, joga van ehhez a kedvezményhez. Tudok községeket, körjegyzőségeket, ahol a körjegyző csak az egyik községben volt képes beszedni a vagyonváltságot, a másik községben még el sem juthatott, tehát nem tudott ott senki semmiről semmit, és igy a saját hibájukon kivül nem fizették be. Vannak azután olyan községek, ahol tudtak ugyan róla, de ott meg a község elöljárósága nem győzte a munkát; dolgoztak éjfélig és éjfél után már nem folytathatták tovább, mert a határidő is lejárt, az emberek is kidőltek, valósággal kifáradtak. Most ott állanak az emberek százával és nem veszik el tőlük a pénzt, pedig a saját hibájukon kivül nem fizethettek eddig és most háromszor, négyszer annyit kell majd fizetniök vagyonváltság címén. Nem tudom, miért nem lehetne ezt a határidőt meghosszabbítani. Sziráki Pál : Máskép csinálják a ministeriumban, nem ugy, ahogy a minister igéri. Plósz István : A falun is meg tudják többékevésbé érteni, amikor világosan igy szól a rendelet — és ez az, ami bizalmatlanságot kelt, (olvassa): »177.092/921. sz. P. M. Az ezer koronás búzaárban való fizetés utolsó határnapja 1922. évi január hó 15-ike. Aki 1921. évi december 6-áig az igatlanváltságra bármely öszszegü fizetést teljesített, a fizetés minden ezer koronájával egy métermázsa búza váltságát rótta le.« Tehát december 6-áig leróhatta, ugye. Ezt érti mindenki. Mármost azt mondja a rendelet, hogy: »az 1921. évi december hó 6-ka után egészen 1922. évi január hó 15-éig a kedvezményben csak az részesülhet, aki az egész vagyonváltságot befizeti. A befizetésnek nem kell okvetlenül egy összegben történnie«, — ez ugyan már szépségflastrom — »de csak oly fizetések számithatók össze, amelyek 1922. évi január hó 15-e előtt történtek.« T. Nemzetgyűlés! Aki újságot olvas, az falun is meg tudja érteni, és el van keseredve, hogy miért csak 6-áig lehetett lefizetni, és nem tudták kitolni a határidőt olyanformán, hogy