Nemzetgyűlési napló, 1920. XIV. kötet • 1921. december 19. - 1921. január 12.
Ülésnapok - 1920-274
A nemzetgyűlés 274. ülése 1921. Es azonnal, amint ez a beszéd elhangzott, sürgönyöztem Berlinbe és december 11-én táviratilag felszólítottam a berlini követséget nyilatkozattételre. Onnan az az értesítés érkezett, hogy a követségnek egyetlen tisztviselője sem bir tudomással ilyen letétről. Ezt a nyilatkozatot még megerősítette a most karácsonyi szabadságon Budapesten lévő berlini követünk is. Tehát a követségnek egyetlen egy tagja sem birt erről tudomással. Jóllehet, semmi okom sincs arra, hogy a berlini követség tisztviselőinek szavahihetőségében kételkedjem, én mégis jónak láttam, hogy ebben az ügyben vizsgálatot indítsak és ennek lefolytatása végett a királyi ügyész urat felkértem, hogy Boroviczényitől kérje be az erről a letétről szóló nyugtát, hogy igazolhassa azt az állítást, mintha a berlini követség tőle bármit is átvett volna. Amint ezt a nyugtát kézhez kapom, a vizsgálatot tov/ibb fogom folytatni. Eddig azonban az az eredménye a megtett lépéseknek, hogy erről a letétről a világén senki sem tud a berlini követségen. Most rátérek az interpelláció második részére, arra az állításra t. i., hogy egy közvetítés ajánltatott volna fel szeptemberben, pár héttel a velencei egyezség előtt. Én ilyen ajánlatról semmit sem tudok. Parcher követ ur, aki szintén — mert ilyenkor karácsonykor haza szoktak jönni követeink — pár napi szabadságon időzik itt s akitől személyesen megkérdeztem, hogy miként áll a dolog, ugyancsak azt mondja, hogy ilyen lépés nála nem történt. Az a sürgöny, amelyre Vázsonyi Vilmos képviselő ur a múltkor a külügyi bizottságban és később itt a Házban kitért, igy szól (olvassa) : »Károly király megbízásából Boroviczényi felkeresett ós rövid értesítést kért nyugatmagyarországi események tényállásáról és azokkal kapcsolatos esetleges további ujabb mozzanatokról, mert nyugatmagyarországi eseményekkel kapcsolatos újsághírek, mint a kis-entente ultimátuma« — ezt a franciák lanszirozták akkor — nyugtalanítják Őfelségét«. Méltóztatik az eredeti szövegből látni, amelyet én szeptember 14-én kaptam meg, hogy semmiféle közvetítésről nincs szó, hanem egyszerűen egy nyugtalanító hírnek megcáfolásáról. Én erre szeptember 14-én, midőn ezt megkaptam, azonnal feleltem, még pedig azt (olvassa) : »Az augusztus 28-iki bizalmas jegyzék tartalmát közölje Parcher Boroviceny-vel.« T. i. augusztus 28-án összes követeinknek egy felvilágosító, bizalmas jegyzéket küldtünk, amelyben a nyugatmagyarországi akkori eléggé komplikált helyzetnek megmagyarázása foglaltatott. Én ebben tovább — mivel nincs is semmiféle egyéb kérés kifejezve a tájékoztatás iránt — nem is mehettem, annál kevésbé, mert mikor ezt a szeptember 14-iki sürgönyt kaptam, akkor már két nappal előbb jóakaró érdeklődés és tájékozódás a nyugatmagyarországi kérdésben évi december hó 21-én, szerdán. 85 olasz részről bizalmasan megindult volt és lehetetlen lett volna ennek részleteire bárkivel szemben is kitérni. Ez a diplomáciai köteles diszkréciónak és az ügy kellő előkészítésének is kárára lehetett volna. így jártam el ebben. Isméilem, semmi okom és módom — főleg semmi okom — nem volt arra, hogy egy, a berni követség utján hozzám juttatott ajánlatot elfogadjak, minthogy ilyen nem történt és ilyen ajánlat hozzám be sem érkezett. Kérem válaszom tudomásulvételét. (Helyeslés.) Elnök : Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Szádeczky Kardoss Lajos : T. Nemzetgyűlés ! A külügyminister ur válaszát köszönettel tudomásul veszem s mindössze azt az óhajtásomat fűzöm ehhez, hogy amennyiben az első, még be nem fejezett kérdést illetőleg ujabb adatok kei ülnének a külügyminister ur kezéhez, azokat alkalmilag, ha jónak látja, méltóztassék szintén a nemzetgyűlés tudomására hozni. Elnök : Kérdem, mél + Ó7; f atnak-e a külügy" minister urnák S:ádeczky-K=irdoss Lrjos képviselő ur interpellációjára adott válaszát i udomásul venni, igen vagy nem ? (Igen !) Tudomásul vétetik. S 'ólásra köve f ke^ik ? Kontra Aladár jegyző: Budaváry LVló! Budaváry László: Ml yen t. Namzetgyülés ! Én szintén a külügyminister úrhoz óhrjtottam egy interpellációt intézni, tegnap azonban magánbeszélgetésünk során teljesen megnyugtató kijelentéseket kaptam a minister u^tól s ezért interpellációmtól elállók. (Helyeslés.) Elnök : Az interpelláció töröltetik. S ólásra köv~tk«zik ? Kontra Aladár jegyző : Paczek G^za 1 Paczek Géza : T. Nsmzetgyüléf ! Az ellátatlanokra vonatkozólag kiadott 3350. számú rendelet értelmében hatósági ellátásra csak munkaés keresetképtelenek vehetők fel. E^zel szemben most előállott az a különös helyzet, hegy vannak olyan egyének, akik akkor, amikor ezt a lajstromot összeállították, még rendelkeztek néhány mázsa búzakészlettel, időközben azonban ez elfogyott, ugy, hogy ezek is ellátatlanokká váltak, de a rend let alapján az ellátatlanok közé mégsem vehetők fel. Előfordul egyes községekben, hogy vannak a tisztviselők között olyanok is, akik saját földdel rendelkeznek s amellett a jólét minden előnyeit élve/ik. Roppant visszatetsző az ilyen községekben, hogy olyanok, akik az ellátásra valóban rá vannak szorulva, ilyen ellátáshoz hozzájutni nem tudnak, mig más egyének, akik esetleg száz holdakkal rendelkeznek és jólétben vannak, liszthez, cukorhoz, búzához, posztóhoz, szövethez, cipőhöz, egyszóval minden előnyhöz, ami pedig rájuk nézve teljesen felesleges, potom áron hozzájutnak. Ezekkel szemben az állam egy túlkiadást eszközöl, mig
