Nemzetgyűlési napló, 1920. XIV. kötet • 1921. december 19. - 1921. január 12.

Ülésnapok - 1920-274

78 . Ä nemzetgyűlés 274. ülése 1921 ugy értékesítettek, hogy a magyar állam hitelét túlnyomóan a külföldön akarták és tudták is kiel égiteni, megrendült egyrészt azért, mert mi tagadás benne, az egész világon, nemcsak Magyarországon, a tőke túln3^omóan zsidó. A tőke túlnyomóan az egész világon zsidó és ennélfogva elzáratott előttünk . . . Dánér Béla : Ki volt az oka ? Meskó Zoltán : Mi vagyunk az okai, egész biztosan mi, keresztények ! B. Szterényi József: Hogy Angliában vagy Franciaországban miért, túlnyomólag az, ezt itt a nemzetgyűlésen magyarázni nem fogom. De ennek a tőkének bizalmára nekünk fokozottan szükségünk van, mert ennek a tőkének támogatása és segítsége nélkül mi pénzügyeinket soha rendbehozni nem tudjuk. Sándor Pál : Tönkre kell tenni a londoni zsidókat ! B, Szterényi József : A külföld bizalmát vissza kell szereznünk . . . Rupert Rezső : Alapítsatok ott is Ébredő Egyesületet ! Sándor Pál : Dánér és Budaváry László menjenek oda kulturmissziót teljesiteni ! B. Szterényi József: T képviselő urak, ne menjünk könyörögni, de keressük meg azt a tőkét, amely nélkül Magyarország soha rendbejönni nem fog. És szeressük jobban a hazát és.a nemzetet, mint ahogyan gyűlöli valaki azt, aid az ő Ízlésének talán nem felel meg. KÓrodi-Katona János: A fajtámat szeretem! B. Szterényi József: A fajtánk szeretetében kell megértést találni — épugy, mint a munkásokra vonatkozólag emiitettem — a hazafias magyar zsidósággal is. Fajtánk szeretetében kell a kereszténységnek gazdasági térre való átterelése érdekében megtalálni a megértést, a. hazafias, magyar nemzeti alapon álló zsidósággal is és én biztosithatom a t. Nemzetgyűlést . . . (Egy hang jobbfdól : Csakhogy kevés van !) Ismét oda utalom, hogy szálljon perbe a ministerelnökével, aki ezt mondta. Hiszen tudjuk mindnyájan, hogy a zsidók nagy többsége ezektől a tendenciáktól távol áll. En, aid tudom is, de elfogadom a ministerelnök ur megállapítását, azt mondom, hogy a keresztény Magyarország érdeke követeli a teljes lelki összeolvadást, a teljes társadalmi, gazdasági, politikai harmóniát. Dánér Béla : Ezért támadja a Hangyát ! Bródy Ernő : A százmillióért támadja a Hangyát ! Sándor Pál : Nem ért magyarul Î B. Szterényi József : önök, akik tegnap tapsoltak a pénzügy minister urnák, ne okolják őt ugyanazért a kudarcért, amiért Hegedüs Lórántot is okoljuk ebben a vonatkozásban teljesen ártatlanul, hogy t. i. nem volt képes Magyarország iránt a külföldön érdeklődést találni, ebből az egyik okból. Ezzel azután, t. Nemzetgyűlés, mindjárt rá is térek a másik okra és röviden végzek. (Halljuk, ! Halljuk !) évi december hó 21-én, szerdán. Amikor Vanderlip, a nagy amerikai financier legutóbbi középeurópai útjában körülbelül hat héttel, két hónappal ezelőtt Magyarországon is járt, megtisztelt látogatásával, hogy kikérje, véleményemet a gazdasági és pénzügyi kibontakozás kérdésében. Igen élvezetes és tanulságos eszmecsere fejlődött ki közöttünk, amelynek során neki, aki kevéssé volt tájékozna Magyarország viszonyairól, egyrészt tájékozást nyújtottam a közelmúltban — értve alatta a román megszállást — és a bolsevizmus alatt történtekről, másrészt pedig azt a kérést intéztem hozzá, hogy legyen segítségünkre egy amerikai kölcsön megszerzésében. Ugyanekkor Vanderlip azt a kérdést intézte hozzám, hogy miért nem gondolunk mi előbb belső kölcsönre. Itt van az ő teljes tájékozatlansága, amit azonban rögtön beismert, amint elmondottam neki, hogy a román megszállás^ a. bolsevista uralom, valamint a Károlyi-forradalom a magyar közgazdaságnak — alacsonyan számit va — kereken száz milliárd veszteségébe került. Ezt ő nem tudta, de amint meghallotta, rögtön elismerte, hogy ily körülmények között egy ilyen kis országnál belső kölcsönről szó sem lehet, azután arra kért, mondjam el neki, hogyan áll a jövő szempontjából Magyarország gazdasági éo pénzügyi kibontakozása, mire a magam szerény tudásával tájékoztattam őt felfogásomról, hogy az a tőke, amely pillanatnyilag segítségül jön hozzánk, egy erős, gazdaságilag megalapozott országnak nyújt támogatást és bőséges kamatozást fog találni, eltekintve a tőke feltétlen biztonságától. És akkor Vanderlip azt a meglepő kijelentést tette, hogy helyesli ugyan az én kibontakozási gondolataimat és irányomat, de ne számítsak arra, hogy ehhez a külföldet meg lehessen nyerni. Indokolja pedig ezt azzal, hogy saját honfitársaink teszik lehetetlenné ennek a kibontakozásnak valóra váltását, mert Magyarország háborút akar. Megdöbbenve e kijelentése fölött, tájékozást kértem tőle, hogy honnan merítette ezt az őrültséget, hogy Magyarország háborút akar . . . Dánér Béla : Zsidó emigráns Î Sándor Pál : Milyen szellemes ! B. Szterényi József : Nem is felelek rá, — erre azt a választ kaptam, hogy : Parisból, Londonból jövök, ahol épen ugy, mint nálunk, New-Yorkban és Washingtonban az a meggyőződés, hogy Magyarország fegyverrel akarja visszafoglalni a békeszerződés által tőle elrablott területeket. Addig, amig Magyarország — igy mondta ő — ezzel az aggressziv irányzattal fel nem hagy, addig ne számítsunk sem Európa, sem Amerika támogatására. T. Nemzetgyűlés ! Ezt az alkalmat fel akarom használó arra, hegy megadjam innen azt a választ 8 külföldnek, amit megadtam neki, hegy bármily fájdalmas nekünk az elveszett területek rélkülözése, mi az időre bizzuk a seb meggyógyitását és annak az igazságtalanságnak a helyrehozatalát, amely rajtui k elkövettetett, —de széles ez országban nem talál józanul gondolkodó embert, aki arra gondolna, hogy mi a szomszédainkat fegyver-