Nemzetgyűlési napló, 1920. XIV. kötet • 1921. december 19. - 1921. január 12.

Ülésnapok - 1920-273

A nemzetgyűlés 273. idése 1921. az évben rendelje el, hogy az Árvizsgáló Bizottságminden hónapban tegyen hivatalos jelentést az összes közfogyasztási cikkek előállítási költségeiről, különös tekintettel a magánhivatalnokok és munkások járandóságaira, hogy az alkalmazottak és a munkások-standardját ellenőrizhessük.« Fájdalom, nem volt alkalmam részletesen kifejteni azt, hogy mit akartam ezzel célozni. Most csak amryit emlitek meg, hogy vannak, akik ráfogják, hogy a munkabérek emelkedése okozza a drágaságokat. Ezzel szemben látjuk, hogy a munkásságnak és az alkalmazottaknak nagy része állandóan ostromolja a kormányt, hogy közellátásban részesittessék, vagyis hogy vegyük be őket is azok közé, akik kedvezményes ellátásban részesülnek. Ennek a játéknak véget vetendő proponálom, hogy az Árvizsgáló Bizottság szociálpolitikai érdekekből az árkalkulációkat havonként közölje. Határozati javaslatomnak további — utolsóelőtti —- pontja akkép szól, hogy (olvassa) : »Utasítsa a Nemzetgyűlés a pénzügy minister urat, hogy 30 napon belül tegyen jelentést a Háznak arról, hogy az állami jegyintézet melyik bankoknak ad kereskedelmi hitelt és miképen van szervezve az országban a kereskedelmi hitelnyújtás a jegyintézet részéről.« Á jegyintézet ugyanis 4000 millió korona váltóhitelt ad ld, ezt megkapják a bankok 5%-ra és tovább adják 20—30%-ra. (Ugy van !) Én tudni akarom —• s azt hiszem, hogy az igen t. Nemzetgyűlés is akarja tudni — h-ogy melyek ezek a szerencsés bankok ! (Vgy van !) Mert akkor mi is csinálunk ilyen bankokat, és mi is kapunk 5%-ot és tovább adjuk 30%-kal. Miért legyen privilegizáltán 20—25 bank, amely ezt kapja, a többi emberek az országban pedig adófizetői legyenek ezeknek a bankoknak ? Utolsó pontja a határozati javaslatomnak a következő (olvassa) : »Utasítsa a Nemzetgyűlés a pénzügyminister urat, hogy rendeletileg intézkedjék és a mai naptól kezdve mint uzsorást büntessék meg azt a pénzintézetet, amelyik a betéti kamatlábat felülmúlóan 2%-nál magasabb kamatot szed és évi 1%-nál több jutalékot vagy haszonrészesedést számit fel adósainak.« A dolog t. i. ugy áll, hogy 2% %-ot kap a betevő, aki beteszi a pénzét valamely takarékpénztárba vagy pénzintézetbe, és a bankok 30—40 % uzsorakamatot szednek. Engedelmet kérek, a pénzügyminister urnák nagyon egyszerű intézkedni, t. i. elrendeli a kivételes hatalom alapján, — ilyen helyen éljen vele, ahol használ az országnak — hogy a betét-kamatlábon felül 2 %-nál nagyobb kamatot a pénzintézeteknek szedni nem szabad. Akkor mindjárt fel fogják emelni 5 %-ra a betétkamatot, hogy ezáltal bevonják magukhoz az országban esetleg künlevő pénzeket. Beszédemet, fájdalom, be kell fejeznem, mert az idő előrehaladt, és a külügyminister ur válaszolni fog egy interpellációra és én regarddal vagyok erre a fontos ügyre. Én Magyarországon évi december hó 20-án, kedden. 55 szemben azzal, amit az igen t. pénzügyminister ur mondott, hogy csak a nagyvállalkozókról beszélt és nem emiitette meg a kisiparosokat és kiskereskedőket, — megjegyzem, hogy nem veszem tőle rossznéven, mert azt hiszem, hogy csak elfelejtette megemlíteni — az a felfogásom , . . Elnök : Én a képviselő urat igazán nem akarom korlátozni értékes és érdekes fejtegetésében, a házszabályok azonban kötelességemé teszik, hogy mivel már egy negyedóra elmúlt a tanácskozásra szánt idoTeïèlte után, figyelmeztessem a képviselő urat, hogy legyen szíves mondanivalóját rövidre fogni. Ereky Károly : Ëpen csak a mondatomat kívánom befejezni és tekintettel arra, hogy a házszabály igy intézkedik, köszönettel tudomásul veszem a figyelmeztetést. En nem azt akarom, hogy ebben az országban 10—20 ezer nagyvállalkozó fényesén éljen, óriási palotákat építsen és itt a fővárosban és esetleg egyik-másik vidéki kisvárosban is nagy kulturéletet fejtsen ki. Akkor ebben az országban van 10 vagy 20 ezer ember, aki kulturéletet éj, a többi pedig tüdővészben, vérbajokban és egyéb ragályos betegségekben szalmazsákon ténfereg és tölti el az életét. Ez nem kultúra, ez csak közönséges kirakati kulutra. Nekem az a kultúra kell, amikor a polgároknak százezrei és milliói, lassabban bár, de a kultúrában emelkednek. Ennek a kultúrának nem látom máskép a megvalósítási lehetőségét, mint ugy, ha áttérünk arra a becsületes politikára, amely a termelést, a kereskedelmet és az ipart szabaddá teszi és a munkát megbecsüli. Ahhoz pedig, hogy ezt megtehessük, szükséges, hogy az egész kormányzati programm átalakuljon. Miután nem látom, hogy a kormány ebben az irányban dolgoznék, nem fogadom el a felhatalmazási törvényjavaslatot. (Helyeslés halj elöl.) Elnök : Miután már %2 elmúlt, a külügyminister ur válasza következnék Friedrich István képviselő ur interpellációjára. A vitát tehát megszakítom és napirendi javaslatot kívánok tenni. Javaslom, hogy a Nemzetgyűlés legközelebbi ülését f. hó 21-én, szerdán, délelőtt 10 órakor tartsa és annak napirendjére tűzessék ki : 1. a mai ülés jegyzőkönyvének hitelesítése ; 2. az indítvány- és interpellációs-könyvek felolvasása ; 3. a testnevelésről szóló törvényjavaslat harmadszori olvasása ; 4. az iiidemnitásról szóló pénzügyministeri törvényjavaslat folytatólagos tárgyalása. Méltóztatnak ezen napirendi javaslatomhoz hozzájárulni 1 (Igen!) Ha igen, akkor ezt határozatkép mondom ki. Követekzik a külügyminister m válasza Friedrich István képviselő ur interpellációjára. (Halljuk ! Halljuk !) Gr. Bánffy Miklós külügyminister : T. Nemzetgyűlés! (Halljuk! Halljuk!) Friedrich 1st-