Nemzetgyűlési napló, 1920. XIV. kötet • 1921. december 19. - 1921. január 12.
Ülésnapok - 1920-273
À nemzet g y ütés 278. ülése 1921. megtenni mindent, ami által biztosíthatjuk azt a célt, hogy koronánk további romlása kikerültessék. Azt hiszem, ezzel a tervvel és programmal szolgálom leginkább a termelés érdekét, mert a termelésnek az az érdeke, hogy stabilis és állandó viszonyok legyenek, mert ezek teszik lehetővé a kereskedői kombinációt. (Élénk helyeslés.)- _>xr :,,";' Tisztelettel megjegyzem, hogy ha ugy a belső okoknak, mint a külső nemzetközi okoknak megszűntével sikerül majd elérni — ha alacsony fokon is — a korona stabilizációját, akkor már nem beszélhetünk többé jó pénzről, vagy rossz pénzről, akkor csak jó társadalom van, vagy rossz társadalom van, amely megadja, vagy nem adja meg mindenkinek azt, ami őt becsületes munkája után méltán megilleti. (Ugy van!) Ez bizonyos szisztémaváltozás a múlttal szemben, amennyiben én eltekintek attól és nem veszem programmomba — s azt hiszem, hogy ezt a programmât végleg el is kell ejteni, — hogy t. i. egy nagy nemzeti erőfeszítéssel egyszerre javítsuk meg a koronát. (Helyeslés balfelöl.) Azt hiszem, hogy most, mikor már berendezkedtünk legalább is félig az adott viszonyokra, amikor már megindult a gazdasági élet, amikor az összeköttetéseit felvette a vállalkozó, egy ilyen erős belenyúlással a gazdasági életbe, — amely alkalmas volna a célra szolgáló anyagi eszközt teremteni — talán még többet ártanánk, mint amennyit elérhetnénk ama cél biztosítása tekintetében, amelyért az áldozatot hoztuk. (Igaz ! Ugy van !) B. Szterényi József; Nagyon helyes! Kállay Tibor pénzügyminister : Azt hiszem, ez a törekvés, amely egy nagy nemzeti vagyonáldozattal a koronának megjavítására irányult, annak idején, még a viszonyok konszolidálatlansága idején, helyes volt . . . B. Szterényi József: Dehogy volt! Akkor sem volt helyes! Kállay Tibor pénzügyminister : . .. azonban ezen az időn már túlvagyunk és most már nem gondolhatunk arra, hogy bármikor is megint 104, vagy akár 20, vagy 30 centimos legyen a magyar korona. Azt hiszem, hogy ezzel a kijelentésemmel enyhülni fog az a nyomás, amely most nagyon sok vállalkozást a jó pénztől való félelem miatt megül (Ugy van!) s kétessé és bizonytalanná teszi a kölcsönök felvételét. B. Szterényi József; Nagyon igaz! Kállay Tibor pénzügyminister: Tudom viszont, hogy ezzel igen sok álmot temetünk. De be kell látnunk, hogy egész erőfeszítés mellett is véres kézzel buknánk mindig vissza, ha felemelkedni akarnánk arra a nívóra, amelyről egy vesztett háború és a trianoni béke lesodort. Ezt az energiát, amelyet az emelkedésre fordifcanánk, sokkal jobb lesz a viszonyokra váló berendezésre, az adott helyzethez való alkalévi december ko 20-án, kedden. 47 mazkodásra fordítani. Azt hiszem, hogy bármily száraz talajnak látszik is ez," amelyre leromlottunk, mindenesetre ez is anyaföld, amelyen emberi munka és szorgalom megteremtheti a maga paradicsomát. Ez az igéretföld persze messze van és nagyon elfáradunk, amíg odaérünk. (Igaz! Ugy van!) De nem kell elfelednünk, hogy az utnak -megtettük egy részét és hogy ma a régi koronakurzushoz való visszatérés az államnak és minden egyes adósnak kikerülhetetlen csődjét jelentené. (Igás ! Ugy van !) B. Szterényi József : Ez a tiszta beszéd ! Kállay Tibor pénzügyminister : Ennélfogva én a berendezkedést, a viszonyokhoz való alkalmazkodást hirdetem, s le kívánom a pénzügyi kormányra nézve is vonni ennek a konzekvenciáit. Le kívánom elsősorban vonni a folyó adóztatás kiépítésében és megfelelővé tételében arra, hogy az az emelkedő kiadásokat fedezhesse. Méltóztattak hallani előadásom során, hogy gondoskodni kívánok az adott viszonyok között, és a folyó adóztatás keretében lehetővé váló mérv erejéig a tisztviselőkről, és gondoskodni kívánok a hadikölcsön-tulajdonosokról is a lehetőséghez képest. Mindebben a tekintetben természetesen az adott helyzetben nem mehetek messze, s ép ezért, mert minden jogos igényt az adott viszonyok között még nem elégíthetek ki, nézetem szerint nem tehetünk le és nem teszek le egy valamikori magasabb, mondjuk talán öt centimos koronának a reményéről, amit majd elérhetünk akkor, ha áilamköltségvetési helyzetünk rendbe jön, ha a bankóprés működése megszűnik, ha kölcsöneink állagával tisztában leszünk, s ha az a jobb belátás, amelyről beszéltem, a győztes államokban úrrá lesz a reparáció követelését illetőleg, Ma a koronának kurzusa még 0*60—070 körül mozog, s ma bizonyára még nem beszélhetünk erről a messzebbi időről. El kell tennünk azonban ezt a reményt arra a helyre, ahol a 104, vagy a 20—30 centimos koronának a reménye volt, s el kell tenni, mondom, arra az időre, amikor kialakulnak azok a viszonyok, amelyekről épen szóltam. De erre a reményre szükség van, szükség van az adott viszonyok között, mig a jogos igényeket ki nem elégíthetjük, elsősorban a középosztálynak érdekében, amely most nehéz helyzetében is dolgozik és dicséretreméltó szerepet tölt be, amely igazán nem eltartott elem, amelyen nyugszik dolgozó országunk sorsa és integritásunk reménye. (Ugy van!) Ma, mondom, a korona még csak 0'60~—0'70 körül mozog, s ennéfogva ma csak arról beszélhetünk, hogy megszüntessük azokat a belső okokat, amelyek a koronának további romlását előidézhetik. (Élén/c helyeslés.) Akkor tehát, mikor erről szólok, s mikor egyáltalában a stabilizáció szavát kiejtem, csak arra gondolok, hogy koronánk egy éven belül ne ingadozhassék 1, 3 és ismét 0"5 centime között. Viszont hangsúlyoznom kell, hogy ezt a