Nemzetgyűlési napló, 1920. XIV. kötet • 1921. december 19. - 1921. január 12.
Ülésnapok - 1920-286
502 A nemzetgyűlés 286. ülése 1922. munkásság tud esetleg nemzeties is lenni, kénytelen volt konstatálni, hogy ez a kérdés és ez az igéret nincs benne az ultimátumban. Ennek dacára ő ugy magyarázta, bogy a munkásság nemzeti felfogása megfér az internacionalizmus mellett, helyesebben a nemzeti felfogás, mint kisebb, elfér az internacionalizmusban, mint nagyobban. De ha a munkásság továbbra is igy gondolkozik és ilyen követelésekkel jön ide elé, kénytelenek leszünk, mi legalább, akik egyformán gondolkozunk, kijelenteni, hogy ezen az alapon, ezzel a mentalitással, a munkássággal békét kötni nem tudunk. Drozdy Győző: A ministerelnök már megkötötte. Hegedüs György : De mondja meg nekünk bárki, hogy egy olyan munkássággal, mely szakszervezeteiben örökösen a nemzetköziséget, az osztályuralmat hirdeti, olyan munkássággal, mely előtt a polgári osztály még mindig ellenségként szerepel, lehet-e végleges, megértő békét kötni? A magyar nép még a nemzetközi munkásságot is édes testvérének tekinti, hajlandó nekik megbocsátani azt a szörnyű bűnt is, hogy fegyvert fogtak hazájuk ellen, és leromboltak minden lerombolhatót, de egyet követelünk ennek fejében tőlük, és ez az, hogy végre ez a nemzetközi munkásság is hagyja ott a maga zsidó vezetőit, hagyja ott azokat, akik soha másra nem használták fel őket, mint politikai céljaikra. Ebben az országban ez a nemzetközi munkásság lerombolt mindent, véres kalapácsai alatt összetört itt minden érték, Csak egy maradt meg épen és sértetlenül, és ez a keresztény nemzeti gondolat, az az egyetlen fáklya, amely még ég ennek a nemzetnek a lelkében. Ezt azonban a munkásságnak odaadni nem vagyunk hajlandók. Még arra kérem a t. képviselő urat, szíveskedjék a munkásságnak megmondani azt, hogy végre szabaduljon már meg a zsidók járszalagától, közeledjék őszintén és lelkiismerettel, testvéri szeretettel felénk, tárja ki lelkét a magyar nemzet felé és kiáltsa hozzánk: »Testvérek, vétkeztünk ellenetek, de ezt a tettünket megbántuk, hajlandók vagyunk veletek a kereszt árnyékában együtt menni«, s akkor azt hiszem, hogy ezzel a nemzetközi munkássággal egyetértő testvérek leszünk egyszerre. Rassay Károly: Nyitott ajtót dönget! Bethlen kibékült velük! (Mozgás.) Hegedüs György : A másik megjegyzés, amit tenni akarok, Sándor Pál t. képviselőtársam beszédére vonatkozik, aki ugy állította be a magyar népet, mint amely soha zsidóellenes, antiszemita nem volt, amely nem tehet arról, hogy itt bizonyos antiszemitizmus van, és ugy tüntette fel a keresztény irányzatot, mintha ez a magyar nép beleegyezése, vagy hozzájárulása nélkül létesült volna. Szerinte a magyar nép a zsidóval mindig testvéri, szomszédi viszonyban volt. Ha nem untatja a t. Nemzetgyűlést, be fogom bizonyítani ennek az ellenkezőjét azzal, évi január hó 12-én, csütörtökön. hogy felolvasok néhány törvényt, melyet a magyar nemzet ezer év folyamán a zsidók ellen hozott. Törvényt csak azok ellen a cselekmények ellen hozunk, melyeknek elkövetése nem kívánatos. Törvénnyel valakit valamiből csak azért zárunk ki, mert az illető azzal a joggal visszaélt. Már pedig a magyar történelemben igen sok törvény hozatott, amely a zsidókat számtalan téren korlátozta. Hozott például a zsidók ellen törvényt Szt. László. Első dekrétumának 10. fejezete intézkedik arról, hogy keresztény személy nem lehet zsidónál szolgaságban. Ugyancsak első dekrétumának 26. fejezetében mondja, hogy ha a zsidó keresztény ünnepen dolgozik, elveszíti a szerszámát. Intézkedett Kálmán király második dekrétumában : De Judaeis — ahol azt mondja, keresztény cselédet a zsidó nem tarthat. Szóval előbbre voltak, mint mi. Másik dekrétumában szabályozza a zsidóval kötött kölcsönügyleteket, ezeket íráshoz és tanuk jelenlétéhez köti. Harmadik dekrétumában szabályozza a zsidókkal kötött adás-vételi ügyleteket. Könnyen meg lehet magyarázni, miért kellett ezt szabályozni. II. Endre Aranybullájának 24-ik artikulusában kimondja, hogy pénzváltó, kamarás, ispán, sókamarás, vámos, izmaeliták és zsidók nem lehetnek. Ugyancsak az Aranybullában a nemesek kikötötték azt, hogy idegenek földet az ország területén ne vásárolhassanak, ha pedig vásároltak, akkor a magyar nép azt válthassa vissza. Hol vagyunk, t. Nemzetgyűlés, ehhez képest ? ! Ugyancsak 1223-ban II. Endre a beregi erdőben esküt tett arra, hogy hivatalokban zsidót nem tür, és zsidójeleket rendelt el. 1360-ban Nagy Lajos száműzte a zsidóságot az országból; 1370-ben visszaengedte őket, de keresztényekkel szemben fennálló követeléseiket érvényteleneknek nyilvánította. (Mozgás és derültség a hal- és a szélsőbaloldalon ; egy hang : Megszavazzuk !) 1436-ban Zsigmond király megengedte nekik a kereskedést, de alatta már feltűnt ellenük a vérvád. Sokkal előbbre voltak őseink. Nagyszombatban már zsidóégetés volt. (Mozgás és derültség a szélsőbaloldalon.) Még egy példát hozok föl: 1626-ban Bethlen Gábor zsidójelek viselésére szorította őket és ghettóra. Rupert Rezső: István elődje! Drózdy Győző : István pedig már meg akar velük békülni, mennyire halad a világ! (Mozgás. Felkiáltások a baloldalon : Más család !) Hegedüs György: Az 1700-as évek elején ez a helyzet a zsidósággal szemben enyhült. Minek tulajdonitható ez ? Nem annak, mintha a magyar nemzet mentalitása megváltozott volna; mint hogyha a zsidóság előtte szimpatikusabbá lett volna, — hanem azért, mert az 1780-as évekre esik az az idő, amikor a szabadkőművesség az osztrák-magyar monarchiában a fejét felütötte. Ausztriában az uralkodóház nem tűrte a szabadkőművességet, Magyarországon pedig megtűrte. *
