Nemzetgyűlési napló, 1920. XIV. kötet • 1921. december 19. - 1921. január 12.
Ülésnapok - 1920-286
500 À nemzetgyűlés 286. ütése 1922. megindokolni az eljárásukat és tudják megmagyarázni azt, hogy ezt a lépésüket miért követték el. Szerintem azonban ugy áll a kérdés, bogy a tisztelt képviselő urak ezt mindezideig nem tudták elfogadható és kielégítő módon megmagyarázni. (Felkiáltások jobb felöl : Ugy van ! Nem is tudják soha !) Szerintem itt van ennek a kérdésnek sarkpontja, itt van a tisztelt képviselő urak tévedése is, mert én, aki a királykérdés személyi részébe nem avatkozom, mert ennek feszegetését most veszedelmesnek tartom a nemzetre nézve, azt tartom az igazi legitimizmusnak, amely a meglévő életben lévő törvényt respektálja, tiszteletben tartja. (Igaz! Ugy van ! jobbfelöl.) Ez a nemzetgyűlés az 1920:1. te. szerint szuverén. Mint ilyennek joga van törvényt hozni és hozott is törvényt. Ebben a törvényben mondotta ki azt, hogy a királyi hatalom gyakorlása — természetesen ideiglenesen — megszűnt. Ennek a törvénynek alapján választott a nemzetgyűlés kormányzót és adta át neki megszorított formában a főhatalomnak gyakorlását. Ennek a törvénynek alapján tehát Magyarország kormányzója törvényes kormányzója ennek az országnak és ugyancsak ennek a törvénynek alapján tett a kormányzónak esküt és hűségfogadalmat az államnak minden hivatalnoka, a hadseregnek minden egyes tagja. Épen ezért az a felfogásom, hogy aki ezt a törvényt, az 1920. évi I. tcikket megsérti, az szembekerül ezzel a törvénnyel és szembekerül a büntetőtörvénykönyvvel is . . . (Az elnöki széket BottliJc József foglalja el.) . . . mert az a törvény, amelyet a szuverén nemzetgyűlés meghozott, kötelező mindenkire, bárki is legyen^az. (Félkiáltások jobbfelöl: Andrássyra is!) En tehát más kivezető utat nem tudok abból a szomorú labirintusból, melyben a nemzet most benne van, mint azt, ha ez a nemzet lehetőleg eliminálja magából azt a viszálykodást, egyenetlenséget, gyűlölködést, amely közöttünk dúl, és teljes odaadással, hűséggel csoportosul az országnak törvényesen megválasztott kormányzója mellé. (Ugy van! a jobboldalon.) Mert ha ez nem történik meg, akkor mi felelősek leszünk azért, ami ebben az országban esetleg elkövetkezhetik, felelősek leszünk azért a felforgatásért, amelyben 'már félig benne is vagyunk s amely még fejlődhetik. De én egy más veszélyt is látok. Látom azt, hogy a szent koronának személyisége és a királyságnak jogintézménye napról-napra gyengül ebben az országban. Hiszen, sajnos, igen magas állású, országos tekintélyű emberektől is hallunk olyan nyilatkozatokat, amelyek bizonyos elhajlást jelentenek a királyság intézményétől. De hiszem, hogy a köztársaság államformájáig ez a nemzet lezülleni nem fog, nem pedig azért, mert az a törthetetlen meggyőződésem, évi január hó 12-én, csütörtökön, — és azt hiszem, ebben minden becsületes magyar ember egyetért velem — hogy ezt a nemzetet ebből e káoszból, ebből a megnyirbált állapotából semmi más nem tudja kivezetni, mint a szent korona, amely ennek a nemzetnek legnagyobb kincse, (Félkiáltások balfelöl : A legitim királyság !) amely ezer éven át vezérlő csillaga volt ennek a nemzetnek s amely össze tudta tartani ezt az országot akkor is, amikor a török hódoltság idejében darabokra volt szedve. Akkor is az erdélyi, a dunántúli és az északi magyart a szent korona és a Tripartitum tudta csak összefogni. (Ugy van! bal felöl) Weiss Konrád: Most is igy lesz! Hegedüs György: Ettől a felfogástól vezetve, nem tartom helyesnek azt, amit tegnap Pallavicini t. képviselőtársam tett, aki idehozott egy interpellációt, melyben azzal vádol meg magyar embereket, hogy a koronás királyt meg akarták ölni. (Zaj és felkiáltások balfelöl: Nem vádolt, hanem bizonyitott !) Dinich Vidor : Az a kérdés, hogy igaz-e, vagy nem igaz? (Nagy zaj. Elnök csenget.) Hegedüs György: Ahogyan én értesültem, — és az értesülésemet méltóztassék elhinni — ... Huszár Elemér : Maga a honvédelmi minister mondta, hogy meg kellett védeni a koronás király életét. (Folytmios nagy zaj.) Hegedüs György: ... a tényállás nem az, amit a képviselő ur előadott. Szó sem volt ott 120 emberről és szó sem volt arról, hogy a királyt valaki meg akarta gyilkolni. Ilyennel megvádolni a magyar nemzetet, vagy akár csak egyes magyar embereket is, amikor ez a történelemben soha elő nem fordult, azt hiszem, a mai viszonyok között nem célszerű. Ha pedig a honvédelmi minister ur is azt mondja, hogy meg kellett védeni a koronás királyt, akkor a honvédelmi minister urnák kijelentem, hogy a tényállást nem ismeri. (Zajos derültség és félkiáltások balfelöl : Puff! Tessék megcáfolni !) Dinich Vidor ? Te jobban tudod ? Friedrich István: Igaza van! (Derültség balfelöl.) Huszár Elemér: Erre felelni kell a honvédelmi minister urnák. Rassay Károly: Halljuk a tényállást! Hegedüs György : Arra nincs szükség. (Nagy zaj a bal- és a szélsöbaloldalon.) Rassay Károly: Dehogy nem! Akarjuk tudni ! Miért vannak itt kiváltságos képviselők ? Mi is tudni akarjuk! Sréter István: Majd megmondja! Rassay Károly :, Kicsoda ? (Folytonos zaj.) Sréter István: Én nem voltam Tatán! Hegedüs György: Egy támadás történt itt, melyet báró Szterényi képviselő ur intézett a Hangya és a keresztény kereskedelem ellen. A tisztelt képviselő ur felelősségre vonta a kormányt azért, mert a leghazafiasabb, a legtisztább és legkeresztónyibb szövetkezetet, a Hangyát bizonyos mértékben támogatta.
