Nemzetgyűlési napló, 1920. XIV. kötet • 1921. december 19. - 1921. január 12.

Ülésnapok - 1920-286

A nemzetgyűlés 286. ütése Î922. évi január hó 12-én, csütörtökön, 495 tért, megkíséreljék azt a lehetőséget, hogy igenis, a király és a kormány tárgyalásokat kezdjen és a casus bellire vonatkozó intézkedések miatt a nagyhatalmak tanácsához lehessen fordulni. A kormány ennek lehetőségét sem merítette ki, tehát itt is kötelességet mulasztott. A királyt tehát nem tiltotta el sem a trianoni szerződés, sem az 1920 :

1. te, sem pedig egyetlenegy érvényben levő törvényünk sem attól, hogy visszatérhessen. A királyt tehát akkor, amikor ide visszatért, védte a hatályában fentartott büntetőtörvénykönyv, az 1875. évi V. te. 126. §-a, amely kimondja, hogy aki a koronás királyt az ellenség hatalmába adja, uralkodásának gyakorlásában akadályozza vagy attól, vagy személyes szabadságától akár erőszakkal, akár fenyegetéssel megfosztja, az bűn cselekményt követ el és büntetése 10—15 évig terjedhető fegyház. Ezzel szemben nem lehet arra hivatkozni, hogy a koronás királynak nem volt joga bejönni az országba és «hogy lázadók azok, akik a koronás királyt ebben a működésében segítették. A koronás király megkezdhette uralkodói jogainak gyakorlását, ehhez joga volt, s amikor azt megkezdte, akkor megszűnt a királyi hatalom gyakorlásának megszűnése. Miben testesül meg a királyi hatalom gyakorlása ? Abban, hogy a koronás fő ministerein ököt dezignál, később kormányt nevez ki. A koronás király visszatért, dezignált ministerelnököt, tehát megkezdte az uralkodói hatalom gyakorlását. Ez igenis tény. Ehhez fűződik az a jogi konzekvencia, hogy a gyakorlás megkezdetvén, megszűnt a gyakorlás megszűnése s ennek következtében a koronás királyt a bűntetőjogi védelem is megilleti. Nem lehetnek és nem lehettek tehát lázadók azok, akik a koronás királyt a tevékenységében segítették. Most még utoljára maradna az, hogy a salus rei publicae suprema lex esto elve alapján talán szükség volt arra, hogy a királyt kivigyék az országból. (Zaj és felkiáltások a jobboldalon : Fellázadtak !) Mi ellen ? A régi törvényeink ellen ? Hiszen ha akarná, gyakorolhatná hatalmát ! (Folytonos zaj és közbeszólások a jobboldalon.) Tessék majd megcáfolni ezeket. Paczek Géza: Az a baj, hogy azok régebbi törvények. Most meg ujabb törvények vannak ! (Zaj és derültség a baloldalon.) Hornyánszky Zoltán : Hiszen az ujabb törvény fentarfcja a régit. Circulus vitiosusba méltóztatik esni. Paczek Géza : Detronizálva is van már I (Zaj.) Hornyánszky Zoltán : De nem akkor ! Itt van a hiba. Előbb lőttek, azután jött a detronizálás. (Ugy mnf balfelől.) Paczek Géza : Mellékes ! Megvan az is S (Zaj jobbfelől.) Hornyánszky Zoltán: Itt van egy kis időrendi hiba. . Ha a salus reipublicae suprema lex elve alapján vizsgálom a kérdést, vájjon mit találok ? Talán a Fehérkönyvben lévő ultimátumokra és demarsokra vonatkozó színes, szemet kápráztató mesék mind valóságok ? Méltóztatnak abból megállapítani a tényeket 1 Hiszen abból csak negatívumokat tudok megállapítani, mert tény az, hogy a szerbek Gyékényesnél felszedték a síneket, de aki offenzívát akar, az nem szedi fel a síneket, hanem ellenkezőleg, mást tesz. Azután PárkányNánáról megszöktek a csehek s ott maradt egy magyar vasutas és egy magyar finánc. Ezenkívül egy levél van a birtokomban, — az írójának a nevét nem akarom felemlíteni. Egy barátom irta, hogy mi történt Hont megyében, ahol az az u. n. nagy mozgósítás volt. A tótok és magyarok bevonultak és követelték, hogy adjanak fegyvert a kezükbe, Budapestre akarnak jönni, hogy egyesüljenek magyar csapatokk?!. Látjuk tehát, hogy az ultimátum éá demars sem fedi egészen a valóságot. Ezenkívül még egy lényeges ténykörülményt méltóztassanak figyelembe venni. Ugyanakkor, amikor a királyt meg kellett gátolni abban, hogy a királyi hatalom gyakorlását megkezdhesse, Soós generálist felrendelték a Délvidékről csapataival együtt, tehát a Délvidéket teljesen fedetlenül hagyták akkor, amikor ultimátum vagy demarche volt. (Mozgás jobbfelől.) Vagy volt ultimátum és demarche, vagy nem. Ha volt, akkor nem lett volna szabad a Délvidéket fedetlenül hagyni, hanem biztosítani kellett volna a betörés ellen. Ha pedig fedetlenül hagyták a Délvidéket, ebből a contrario teljes joggal azt lehet következtetni, hogy nem volt ultimátum. Perlaki György : Soós csapatai nem is lettek volna elegendők a betörés megakadályozására ! Hornyánszky Zoltán : Ha kicsiny volt is az a csapat, azt sem lett volna szabad elvinni abban az esetben, ha volt ultimátum. Ultimátum azonban nem volt. De mutatja ezt Benes beszéde is, amelyet Friedrich képviselőtársam interpelláció tárgyává tett és amelyre a külügyminister ur feleletében megmondta, hogy közvetlen ultimátum nem volt ; hogy pedig közvetett ultimátum volt-e, az kitűnik Tahy követ nyilatkozataiból, aki október 29-én jelzi, hogy ha nem fogjuk teljesíteni a feltételeket, ultimátumot kapunk, október 23-án és 24-én pedig, amikor a koronás királyt lefogták, ultimátum még nem volt. A salus reipublicae suprema lex esto elve alapján sem lehetett tehát meggátolni a koronás királyt abban, hogy visszajöjjön. Azonfelül van még egy nagyon figyelemreméltó jelenség. A kormány valamelyik lapban, amikor már a koronás király le volt fogva, azt irattá, hogy a demars elmarad. Nem azt mondta, hogy a demars elmaradt, hanem hogy elmarad, tehát akkor még demars nem volt. Ezenkívül van a kormánynak egy jegyzéke, melyet az entente^ hoz intéz s amelyben amiatt panaszkodik, hogy félretéve a trianoni szerződésbe cikkelyezett jogainkat, megint háborús veszéllyel fenyegeti meg. Egy diplomáciai jegyzék ez, mely ilyen pongyolán van megszerkesztve, mely nem konkretizálja azt a tényt, melyben a háborús veszély megteste-