Nemzetgyűlési napló, 1920. XIV. kötet • 1921. december 19. - 1921. január 12.
Ülésnapok - 1920-286
À nemzeigyüiés 2S6. ütése 1922. zása vis majornak volt következménye. Ez az állapot, amelyet akkor a forradalmi események teremtettek, ma is fennáll. Tékát t. képviselőtársamnak, aki előbb közbeszólt, nem volt igaza, annyival is kevésbé, mert hiszen nemcsak a törvény, de épen az önök támogatta kormányelnök ur, a pártvezér is erre az álláspontra helyezkedett, tehát ennek megfelelően le kellene vonni a konzekvenciákat. Vagy bennmaradni a pártban és elfogadni a pártvezér álláspontját, vagy nem fogadni el, és akkor kilépni ! Ez a logika ! Paczek Géza : Az a lényeg, hogy dolgozzunk ! Hornyánszky Zoltán : Jól van, t. képviselő ur, én nem is akarok vitába bocsátkozni. Friedrich István : Dolgozhatik a kormány eleget, hiszen nincs itt ! Hornyánszky Zoltán: Még jobban megvilágítja ezt a törvény 18. §-a, amely kimondja, hogy a megválasztott kormányzó milyen esküt tesz. Azt mondja ez a szakasz (olvassa) : »A kormányzó tisztét csak akkor gyakorolhatja, ha a nemzetgyűlés előtt letsezi a következő esküt : »Én N. N., Magyarország megválasztott kormányzója, esküszöm az élő Istenre, hogy Magyarországhoz bű leszek, törvényeit, régi jó és helybenhagyott szokásait megtartom és másokkal is megtartatom...« Tehát Magyarország régi törvényeit, jó és helybenhagyott szokásait megtartja. Mit méltóztatnak gondolni, mire célzott akkor az eskü szövege ? Az 1920. évi I. tör vénycikkre ? Nem volt itt azelőtt még más is ? Nem az 1920. évi I. tcikkre célzott, hanem más régi törvényeinkre. Ferdinandy Gyula: Az 1791—92. évi törvényekre ! Hornyánszky Zoltán: Igen, arra is! Paczek Géza : De Csehország, Ausztria, Horvátország miért nem tartják ezt be ? Csak mi tartsuk be ? (Mozgás és derültség a baloldalon.) Friedrich István : Hja, ez a magyar nemzetgyűlés ! Hornyánszky Zoltán : A kormányzó esküt tett arra, hogy Magyarországon fogja gyakorolni jogait, tehát nem Csehországban és más országokban, hanem ebben a csonka országban ideiglenesen addig, amig az alkotmányosság rendes formái között az, állami főhatalom rendes gyakorlása véglegesen nem lesz lehetséges. Paczek Géza : Békeidőben is Bécsben tartózkodott ! Friedrich István : Hazajön a király, egészen biztos ! (Derültség.) Hornyánszky Zoltán: A törvény megokolása sem nyújt támpontot azoknak a jogászoknak, akik az ellenkező véleményen vannak. (Mozgás a jobboldalon.) Igaz, hogy ez száraz, tisztán jogi téma, de kénytelen vagyok vele foglalkozni tiszta jogi szempontból is. Megokolásában is utal erre a törvény. Ezt ugy látszik nagyon kevesen méltatták figyelemre, mert ugy látszik, nem fontos az, hogy mit mond a megokol ás és mit mond a szöveg. Pedig minden törvénynek a megokolása a fontosabb, mert ebben nyernek biztosítást és megvilágítást évi január hó 12-én, csütörtökön, 4§3 azok az erők, amelyeknek következtében szükségessé válik egy törvény megalkotása. A birói Ítélkezésnél sem közömbös, hogy mit mond az Ítélet megokolása. A rendelkező rész csak intézkedik, mig a megokolás kifejti mindazt, amiért ugy intézkedik, ahogy az a rendelkező részben foglaltatik. A megokolás tehát rávilágít azokra a rejtélyekre, amelyeket a törvény állit a közönség elé ; fellebbenti azt a fátyolt, amely a törvény születésének körülményeit elleplezte. Azt mondja a megokolás egyik részé bén, hogy »az 1919 augusztus 7. napja óta az állam ügyeit ideiglenesen intéző magyar kormányok főfeladatuknak kezdettől fogva az alkotmányosság teljes helyreállítását tekintették«. Tehát minden, kormány azt akarta, hogy teljesen helyreállittassék az alkotmány. Továbbá azt mondja az indokolás (olvassa) : »Igaz ugyan, hogy a királynak emiitett lemondó nyilatkozata a magyar ministerium ellenjegyzése és a magyar országgyűlés hozzájárulása nélkül tulaj donképen nem. bir alkotmányos érvénnyel ; igaz továbbá, hogy a képviselőház feloszlására vonatkozó önkényes határozat szintén törvénytelennek tekintendő ; mégis az állami főhatalmak gyakorlása az emiitett tények következtében tényleg megszakadt és alkotmányunknak, minthogy a nádori állás betöltését az 1867. évi VII. te. felfüggesztette, nem volt olyan szerve, amely az államfő működésének megszűnéséből előállott hézagot betölthette és az államéletet az alkotmányosság terére visszavezethette volna. Ami különösen a képviselőház emiitett határozatát illeti, annak törvényellenessége kétségtelen, mert alkotmányunk értelmében az országgyűlést törvényben megszabott tartamának eltelte előtt csak a király oszlathatja fel, már pedig az 1910. évi június hó 21. napjára hirdetett országgyűlésnek az 1915. évi IV. tc.-ben megszabott tartama az emiitett határozat idejében még nem telt le és így feloszlását jogszerűen ki nem, mondhatta. Nem szolgáltatott erre alapot a királyi hatalom gyakorlásának IV. Károly nyilatkozata következtében beállott szünetelése sem ; sőt ellenkezőleg, alkotmányunk értelmében ép az országgyűlésnek lett volna törvényes feladata, hogy e nyilatkozattal szemben állást foglaljon és az államfői tennivalók ellátása felől alkotmányunknak megfelelően rendelkezzék. Habár az országgyűlés működésének az emiitett módon nyilvánvalóan a forradalmi események hatása alatt bekövetkezett alkotmányellenes feloszlása érvénytelennek tekintendő is, mindamellett ugyanezen országgyűlés tagjainak ujabb összehívása a megváltozott viszonyok között immár nem szolgálhatott az alkotmányos törvényhozás és kormányzat helyreállítására alkalmas eljárás gyanánt.« Tehát ebben is nyíltan benne van az, hogy a nemzetgyűlés csak addig — s csak az alkotmányosság rendes formái között — dolgozhatók
