Nemzetgyűlési napló, 1920. XIV. kötet • 1921. december 19. - 1921. január 12.
Ülésnapok - 1920-273
42 A nemzetgyűlés 273. ülése 1921 agész vagyoni helyzetet. Mindaddig, amig ezek a kimutatások be nem érkeznek és az egész komplexumról megfelelő képet nem nyernek, véglegesen állást foglalni ezekben a kérdésekben nem kivánok. Ezidőszerint csak három tételnek fixirozására szorítkozom. Az egyik az, hogy a községi adóztatás reformja nem lesz megoldható hozadéki adóknak átengedése utján. Itt legfeljebb a kereseti adóról lehet szó, amennyiben azt megmerevíteni kívánjuk. A másik az, hogy nem kívánok külön adóztatási szervezetet létesíteni, illetőleg kifejlesztem' a községeknél, sőt a meglévőket is visszafejleszteni óhajtom, mert általában mindenütt arra kell hogy irányuljon a takarékosság érdekében a törekvésem, hogy megszüntessük ebben a kis országban a duplikátumokat és egy szervezettel végeztessük el mindazt a munkát, amelyet hasonló természeténél fogva egy szervezet által is el lehet intéztetni. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy az autonómiát bármiféleképen is ^érteni óhajtanánk, mert az elhatározás és a végrehajtás két külön kérdés és az autonómia megmaradhat teljes mérvben akkor is, hogyha a végrehajtás és az adók kezelése nem történik két teljesen különválasztott szervezet utján. A harmadik tétel, amelyet fixirozni kívánok, az, hogy mindenesetre megfelelő tér lesz engedélyezendő a községi adóztatásban a helyi érdekeltségek szerint való adóztatásnak. Megjegyzem. hogy a hozadéki adókból való részesedést tervezem az állandó, az önkormányzat elhatározásától független kiadások fedezésére, ugy hogy terület szerint, az ottan befolyó összegek szerint részesedjenek a községek az állami adók bevételeiből. Ezen részesedésen kívül bizonyos pótadóztatás lehetősége is volna, de természetesen eliminálni óhajtanám azokat a nagy különbségeket, amelyek a községi adóztatásban ezidőszerint megvannak. Az ilyen módon fedezett állandó, rendszeres, az önkormányzat elhatározásától független kiadások fedezése után más eszközökkel és módokkal, nevezetesen az érdekeltségeknek az érdekeltségi fok szerinti adóztatásával kell a községekben a további ki adások fedezéséről gondoskodni. Visszatérek még a kezelés kérdésére és annak ujabb hangsúlyozása mellett, hogy a duplikátumokat mellőzni óhajtom, megjegyzem, hogy meg kívánom szüntetni a budapesti adófelügyelőségnek a behajtási osztályát és általában a behajtást mindenütt, kivétel nélkül a jegyzőkre óhajtom bizni. (Helyeslés.) Egy adófőkönyvet és egy adóivet akarok. Meg akarom szüntetni a közvetlen adófizetők rendszerét és rábizván a jegyzőkre az adók behajtását, megszüntetem azt a sokféleséget, amely ezidőszerint a közszolgáltatások behajtásában jelentkezik akkor, amikor a rendőrhatóság, az adóhivatal, az egyház és nem tudom még milyen más szervek is hajtanak beközszolg'ltatásoka . Akkor azonban, mikor a jegyzőkre bizzuk ennek az igen fontes feladatnak teljesítését, őket egyrészt függetlenítem, másrészt a pénzügyi közigazgatáshoz évi december hó 20-ónj Jcèdâen, közelebb hozni kívánom és ha egyelőre nem is megvalósítani, de előkészíteni kívánom az adóügyi jegyzők államosítását. (Helyeslés.) Ezzel nem kívánom őket elszakítani a községtől, ellenkezőleg azt kívánom, hogy ott éljenek együtt a falu népével, mert csak így fogják nekünk azokat a szolgálatokat teljesíteni, amelyekre nekünk valóban szükségünk van és így érjük el azt a megnyugvást, amely feltétlenül szükséges, különösen egy fokozottabb adóztatás esetén. (Helyeslés.) A törvényhatóságokról és községekről szólva, természetesen meg kell emlékeznem Budapest székesfővárosról is. (Halljuk ! Halljuk I) Itt azonban a kérdések oly sokfélék, az ügyek annyira komplikáltak, hogy én tisztelettel kérném a várost, hogy halasszuk későbbre az egymással való tárgyalást, mert hiszen minél inkább sikerült az államháztartás helyzetét rendbehozni, annál könnyebb lesz azután egymással megegyeznünk. A bevételekről és az adókról, azt hiszem, eleget, talán tulon-tul is sokat beszéltem. (Halljuk! Halljuk!) Méltóztassék megengedni, hogy ezek után áttérjek a budget másik részére, t. i. a kiadások kérdésére. (Halljuk ! Halljuk !) A beterjesztett 1921/22-ik évi költségvetést mielőbb tárgyaltatni óhajtjuk, amennyiben azonban a nemzetgyűlésnek munkarendje most már ezt a plénumban aligha fogja lehetővé tenni, legalább is annak pénzügyi bizottságában, és a pénzügyi bizottsággal óhajtanám megtárgyalni-azokat a módokat, amelyek biztosítanák azt, hogy a költségvetés tételein általmenve, gyakorlati érvényre juttassuk a takarékosságnak sokszor hangoztatott kivánalmát. Remélem, hogy a pénzügyi bizottságtámogatása val és a bizottság tagjaival egyetértve, meg fogjuk találni a módját annak, hogy ez a tárgyalás a legkönnyebben és a legeredményesebben folyjon le. Figyelmeztetni kívánok azonban arra, hogy akkor, amikor takarékosságról és a kiadások apasztásáról beszélünk, nem lehet csupán egypár szembe :ünó tételnek a törlésére és annak a költségvetéséből való eliminálására gondolni. (Helyeslés balfelöl.) Mert hiszen elismerem azt, hogy ezek az apró tételek szemet szúrnak és hogy ezeknek a törlése nagy erkölcsi hatással jár, azonban figyelmeztetni kivánok arra, hogy egypár automobil kiküszöbölésével még nem mentjük meg a magyar államháztartást. (Ugy van ! Ugy van ! a baloldalon és jobbfelôl.) B. Szterényi József; Komolyan kell foglalkozni vele ! Kállay Tibor pénzügyminister : E téren tehát tovább kell mennünk és foglalkoznunk kell az egyes ágak körében tett egyes intézkedésekkel és az ott meglevő beállításokkal oly módon, hogy valami uj intézkedést, valami uj beállítást tehessünk a meglevő helyébe, amely kevesebb költséget okoz. Azt hiszem, hogyha a t. Nemzetgyűlés és annak pénzügyi bizottsága komolyan nekilát ennek a munkának, az mindenesetre nagy nevelő hatással lesz" az adminisztrációra, melynek egy
