Nemzetgyűlési napló, 1920. XIV. kötet • 1921. december 19. - 1921. január 12.

Ülésnapok - 1920-284

420 À nemzetgyűlés 284. ülése 1922. évi január hó 9-én, hétfon. hányással találkozunk a sajtóban, mintha mi a kormányprogramra feletti vitát és az indemnitás vitáját szántszándékkal huznók és mintha itt a nemzetgyűlés üléstermében technikai obstrukció folynék. (Zaj a szélsőbaloldan.) R

assay Károly (a jobboldal felé) ; Onnan beszélnek Î (Zaj.) Szilágyi Lajos ; Ezt pedig a leghatározottabban visszautasitjuk. Rámutatok arra, hogy a folyó évben 9 nap közül csak 4 napon tartottunk ülést, s ezek közül is csak egy alkalommal majdnem az egész délelőtt azzal telt el, hogy bizottsági tagokat választottunk. Egyébként pedig a rendelkezésünkre álló idő felét kormánypárti oldalról foglalták le a maguk számára. Ebből kifolyólag nekünk ragaszkodnunk kell ahhoz az álláspontunkhoz, hogy minden egyes órát munkára akarunk felhasználni. Hangoztatván ismételten azt, hogy kegyeletünknek mi is — és szívesen — teszünk eleget a holnapi délelőtt folyamán, javaslom, hogy a legközelebbi ülést holnap délután egy órakor tartsuk. (Zaj.) KovátS J. István : Szót kérek a napirendhez ! Elnök; A szó megilleti a képviselő urat. KovátS J. István : T; Nemzetgyűlés ! Tisztelettel bátor vagyok az elnök ur részéről előterjesztett napirendi javaslatot a magam részéről is elfogadásra ajánlani. Rubinek Gyula t. képviselőtársunk emlékezete megérdemli azt, hogy ne csupán testületileg jelenjünk meg temetésén, hanem a holnapi napot az ő emlékezetének szenteljük. (TJgy van ! ügy van ! a jobboldalon.) Tisztelettel emlékeztetem a t. Nemzetgyűlést arra, hogy valamikor tudott ez a nemzetgyűlés egy napot szentelni a Rubinek Gyula ellen intézett támadásnak. Az ő emlékezetének legszebb hódolás az lesz, ha a holnapi napot a maga egészében az ő emlékezetének szenteljük. Nagyon kérem a t. túloldalt, hogy azt a két órát, amely alatt egy ólától három óráig elvitatkoznánk, méltóztassék még rászentelni Rubinek Gyula t. képviselőtársunk emlékezetére. Én szentül meg vagyok győződve arról, hogy ő azt megérdemli. (Helyeslés a jobboldalon.) Elnök: T. Nemzetgyűlés ! Engem inditváiijoiû. megtételénél az vezetett, hogy Rubinek Gyula néhai képviselőtársunk olyan kimagasló alakja volt közéletünknek és e nemzetgyűlésnek, hogy illik, hogy a nemzetgyűlés gyászának ne csak azzal adjon kifejezést, hogy a temetésen megjelenik, hanem ezt a napot az ő emlékezetének szentelje (Felkiáltások a szélsőbaloldalon : Nem az ellen beszélünk !) és azon a napon ne tartson ülést. Ezért a magam részéről napirendi indítványomat fentartcm. Rassay Károly : Szót kérek a napirendhez. Elnök : A szó megilleti a képviselő urat. Rassay Károly; T. Nemzetgyűlés! Kénytelen vagyok megállapítani azt, hogy igen szerencsétlen vágányra, siklott ez a különben alárendelt jelentőségű kérdés. Ha az igen t. elnök ur ilyenformában tette volna meg indítványát, hogy egy szünnapot kivan a nemzetgyűlés egy képviselőtársunk emlékének szentelni, akkor, ha nem is Rubinek Gyuláról, de bármelyik képviselőtársunkról lett volna szó, senki elleninditványtnem tett volna. (TJgy van! U'jy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Ez már a kegyelet érzésével függ össze. Minthogy azonban nem ilyen motiválással tétetett az elnök ur indítványa, hanem — legalább ülésen kivül — azzal az indokolással, hogy módot kivan nyújtani a nemzetgyűlés tagjainak, hogy ezt a szomorú kötelességüket teljesítsék, ezért én, mivel ugy látom, hogy ez teljesen összeegyeztethető azon inditvánnyal, amelyet Szilágyi t. képviselőtársam előterjesztett, kérem a nemzetgyűlést méltóztassék ezt elfogadni. Rubinek Gyula képviselőtársunk, akinek az emléke egy élet szakadatlan munkájával van összefüggésben, maga példáját adta a szakadatlan munkának és a munka embere volt. Az ő személye iránti kegyelet teljesen összeegyeztethető azzal az inditvánnyal, hogy amig egyrészről megjelenünk az ő szomorú végtisztességén, másrészről felhasználjuk azt az időt, amely amúgy is már csak végtelen csekély mértékben áll a nemzetgyűlés rendelkezésére. Legyen szabad itt közbevetőleg figyelmeztetnem a t. Nemzetgyűlést arra, hogy össze-vissza négy-öt hét az az idő, amelyet ez a nemzetgyűlés a törvény helyes értelme s a törvény betűje szerint itt eltölthet. (TJgy van! TJgy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Szilágyi Lajos: Tovább nem tárgyalunk! Rassay Károly : Ezért én a magam részéről Szilágyi képviselőtársam indítványát fogadom el, és igen kérem azokat a képviselőtársaimat, elsősorban Kováts képviselőtársamat, aki az ellenkező indítványt pártolta és motiválta, szíveskedjék szintén hozzájárulni ahhoz, mert hiszen mindegyikünk lelkétől távol áll a kegyelet megsértésének még a gondolata is, (TJgy van ! TJgy van ! a szélsőbaloldalon.) de fel akarjuk használni mindazt az időt, amely a nemzetgyűlésnek még rendelzésére áll. Méltóztassék megnyugodni abban, hogy egy óráig a nemzetgyűlés tagjai a maguk kötelességének ott eleget tehetnek, az egy órától rendelkezésre álló két óra pedig a nemzetgyűlés rendelkezésére áll abból a célból, hogy a még előtte álló feladatokat igyekezzék elvégezni. Ëpen ezért Szilágyi képviselőtársam indítványát fogadom el. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök : Kíván még valaki a napirendhez szólni ? Még mellette van joga egy képviselő urnák szólni. Ha senki sem kíván szólni, akkor fel fogom tenni a kérdést. Szembe fogom állítani az elnöki napirendi indítványt Szilágyi képviselő ur napirendi indítványával. Amennyiben el méltóztatik fogadni az én indítványomat, akkor Szilágyi képviselő ur indítványa elesik ; amennyiben nem méltóztatik az én indítványomat elfogadni, akkor Szilágyi képviselő ur indítványa válik határozattá. (Helyeslés.) Eelteszem a kérdést :, méltóztatik-e elfogadni az én napirendi indítványomat, amely szerint a nemzetgyűlés legközelebbi ülését holnapután, azaz e hó 11-én délelőtt tiz órakor tartsa, szemben Szilágyi képviselő urnák azon indítványa-