Nemzetgyűlési napló, 1920. XIV. kötet • 1921. december 19. - 1921. január 12.
Ülésnapok - 1920-284
A nemzetgyűlés 284. ülése 1922. évi január hó 9-én, hétfőn. 417 nél nem kell arra gondolniok, hogy tetszik-e ez a kormánynak, vájjon nem ütközik-e bele a társadalmi rned hatályosabb védelméről szóló törvény valamelyik ráerőszakolt paragrafusába, vagy nem követnek-e el felségsértést vagy lázadást, hogy vájjon a Margit-kőrútra, vagy Zalaegerszegre kerülnek-e. (Ugy van! half elől.) A,sajtó- és gyülekezési szabadság terén már történt valamelyes lépés, de ugy érzem, hogy ez mézes madzagnak is kevés a választások előtt. Tessék a kormánynak a kivételes halalom megszüntetésével feloldani az összes szabadságok bilincseit. (Helyeslés a baloldalon.) A kritika csak annak fáj, akinek nem tiszta a lelkiismerete. (Ugy van ! a baloldalon.) Nyissa meg a kormány a zalaegerszegi bolsevistatenyésztő fogolytábor szabadságot jelentő kapuit azon szerencsétlen, kétségtelenül félrevezetett emberek számára, akik törvényes utón felelősségre nem. vonhatók, s vonja a kormány felelősségre mindazokat, akik büntetőjogi utón felelősségre vonhatók, állítsa őket minél hamarabb a független magyar bíróság elé. (Helyeslés a baloldalon.) kz államháztartás deficitje csak fokozódik azzal a munkanélküli segéllyel, amelybe a fogolytáborban tartott emberek ellátása kerül. Adja vissza a családfőt annak a sok szerencsétlen, a családfőt nélkülöző családnak és állítsa be azt a sok dolgos kezet a konstruktív, termelő munkába ! (Helyeslés bal felől.) örömmel hallottam, hogy az ipartörvény revíziójáról szóló törvényjavaslat nemsokára a Ház elé kerül. Félek azonban, hogy a Háznak már nem lesz módjában erről a törvényjavaslatról beszélni. (Egy hang jobbfelől : Nem hell annyit beszélni !) Szilágyi Lajos: Ugyanannyit beszél a kormánypárt, mint az ellenzék. (Felkiáltások jobbfelől : Félannyit sem !) Interpellációk bejegyzésével rabolják az időt ! Rupert ReZSŐ : Harminchat milliárdról lehet beszélni ! (Folytonos zaj. Elnök, csenget.) Dinich Vidor : Az ipari munkások szocialista szakszervezetei szabadságának kérdése is jusson már egyszer dűlőre. En meg tudok bocsátani a szociáldemokrata munkásság azon jóhiszemüleg félrevezetett tagjainak, akik kétségtelenül beigazolást nyert magaviseletükben jóhiszeműek voltak, de nem tudok és nem is akarok megbocsátani azoknak a vezető embereknek, akik báiös könynyelmüségből, egyéni érvényesülésből, anyagi előnyből, a munkások bőrén keresztül sokat vétettek a munkásságnak,, de legtöbbet vétettek a hazának. (Ugy van! a baloldalon.) A szakszervezetek foglalkozzanak a munkások gazdasági és szociális kérdéseivel. S minthogy ez politika, ezt nem tartom hibának, sőt ellenkezőleg ; de elhatározásaiknál mindenkor elsősorban magyarok legyenek., A munkásokat meggyőződésükben ne lehessen terrorizálni és formálisan belepofozni a szakszervezetekbe. * Azt olvastam a napokban, hogy a ministerein ök ur tárgyalt ugy a keresztényszocialista, mint a szociáldemokrata munkásság vezetőivel, sőt azt is, hogy eredményesen. Bocsánatot kérek, de kötve hiszem, hogy a munkásság hinni tud a kormányban és vele azonosítani tudja magát. • Minthogy agrárállam vagyunk, a mezőgazdasági munkás kérdés megoldása is már régen a körmünkre égett. Lerongyolt nemzetgazdaságunkat csak ugy tudjuk helyreállítani, ha hazánk minden talpalatnyi földjét megmunkáljuk és olyan virágzó mezőgazdasági ipart teremtünk, amellyel versenyre kelhetünk Csehországgal és Németországgal a balkáni exportálás terén. Olyan ipari iskolákat kell felállítanunk és ehhez olyan megfelelő létalapot kell kerítenünk, amely lehetővé teszi rokkant katonatisztjeinknek azt, hogy ne kelljen nekik külföldi szakemberektől tanúiniok a mezőgazdasági ipart, hanem a mi iskoláinkban speciális kiképzést nyerhessenek és formálisan bedolgozhassák magukat ezen mezőgazdasági ipari munkákba. Olvastam nemrégiben dr. Hérics-Tóth Jenő vegytankisérleti igazgatónak a munkáját és memorandumát, amelyet két évvel ezelőtt néhai Eubinek Gyula ministersége alatt adott be, s mikor ezt elolvastam, lelki szemeim előtt megelevenedtek azok a füstölgő kémények az Alföld televényéből, amelyek alkalmasak volnának arra, hogy mezőgazdasági ipanmkat ugy kifejleszthessük, hogy bármikor versenyre kelhessünk a körülöttünk lévő országok iparával. Tisztában vagyok azzal, hogy ehhez óriási tömegű pénz kell ; de mikor azt olvasom, hogy a szeszkartell az állam hozzájárulásával a szesz árát hekfcoliterfokonkrnt 194" 9 koronában állapította meg, akkor önkénytelenül eszembe jut, hogy miért nem 196'9 koronában állapította meg, s hogy azt a különbözeti két koronát a testnevelési tanács mintájára miért nem fordítják az iparosképzés céljaira. Hiszen ez évenként a Magyarországon termelhető 240.000 hektoliter szesz után körülbelül 48 millió koronát tenne ki. Van szerencsém ez ügyben az igen t. nemzetgyűlés elé a következő határozati javaslatot beterjeszteni (olvassa) : »Utasítsa a nemzetgyűlés a kormányt, hogy Magyarország ipari felvirágoztatása, illetve a szükséges iparosképző intézmények, kísérleti telepek és gyárak létesítésére szolgáló tőkék előteremtése céljából a Magyar Szeszértékesítő Részvénytársaságnak az illetékes ministeriumok által mindenkor jóváhagyott szesziraihoz a Magyarországon termelt és forgalomba hozott szesznek minden abszolút literére 2 korona ártöbbletet állapítson meg és az ily módon befolyt összegekből a testnevelési alap mintájára ipari alapot létesítsen.« (Helyeslés bal felől.) Hogy konszolidált állapotokat teremthessünk, le kell nyesnünk ugy a jobboldali, mint a baloldali szélsőségek fattyühajtásait. Temesváry Imre: Ez kellett volna régen! Dinich Vidor: Meg kell keresnünk és meg kell találnunk azt a biztos középutat, amely a fTEjlZETGYÜLESI NAPLÖ. 1920—1921. — XIV. KÖTET. m
