Nemzetgyűlési napló, 1920. XIV. kötet • 1921. december 19. - 1921. január 12.

Ülésnapok - 1920-284

396 A nemzetgyűlés 284. ülése 1922. évi január hó 9-én, hétfőn. engedélyezendő ; 9. a spekuláció túlhajtása, külö* nősen a lánckereskedés minden téren megfékezendő, a valutázással űzött visszaélések szigorúan üldözendők ; 10. fényűzési cikkek behozatala eltiltandó ; 11. lakmározás, tivornyázás és fényűzés, mely a szükséget szenvedő nép haragját kiválthatja, törvényhozásilag eltiltandó és üldözendő.« T. Nemzetgyűlés I Ezek után bátor vagyok áttéri: i a ministerelr ökur pre grammjára és árnak különösen három részére. A ministerelnök ur beszédének második részében har gsulyozta, hogy feltétlerül szükségesnek tartja a munkássággal való kibékülést és a munkáskérdés megoldását. (Olvassa) : »Itt van<( — mondotta — »a munkás biztositási törvény reformja, itt van az egyesülési és szakszervezeti jogviszonyok szabályozására vonatkozó törvény, a békéltető; döntő biróságokat létesítő javaslat, az ipartörvény reformja« és beszédének többi részében is azt a nagyon helyes álláspontot foglalja el, hogy a mur,kassággal ki kell békülni és a munkásságot meg akarja nyerni a kormányzatnak, hogy nyugodt lélekkel álljon be e nemzetépítő munkába, vegyen részt politikai jogainak gyakorlásában és ne történjék meg az, ami a legutóbbi választás. alkalmával történt, hogy egy kerületben tízezer munkás fehér cédulával szavazott. A ministerelnök urnák ezt a tervét minden magyar embernek örömmel kell üdvözölnie, azonban feltétlenül disztingválni kell a szociáldemokrata munkásság és ama munkásrétegek között, amelyek nincsenek beszervezve a szociáldemokrata pártba. 1914-ben, amikor statisztikai összeállítást adtak ki a munkásmozgalmakról, 114 ezernél kevesebb volt a szociáldemokrata táborba beszervezett munkások száma. Nem értek tehát egyet Méhely Kálmán t. képviselőtársammal, aki azt mondja, hogy számtalan hely van üresen ott a baloldalon és majd fognak jönni oda munkásképviselők, akik eddigelé nem vettek részt a törvényhozásban, de a legközelebbi választás alkalmával majd igen nagy számban fognak bejönni. Ez a 114 ezer beszervezett munkás feltétlenül kevesebb ma, mint volt akkor. Ha ezeknek mindegyike résztvesz az alkotmányos életben, mint ahogy kötelessége is résztvenni, akkor sem fog ez nagy különbséget eredményezni, mert ha csak 20—22.000-re vesszük is egy-egy választókerületben a szavazók számát, ebben az esetben is, mordjuk, tiz szociáldemokrata képviselőre lehet számítani. De kell is, hogy a szociáldemokrata párt ide jöjjön-, elmondja a maga véleményét, kritikáját és — audiatur et altera pars — a nemzetnek érdeke, hogy ezeket a kritikákat végighallgassa, és ami jó belőle, azt elfogadja, ami nem jó, azt kifogásolja. Akkor azután nem lesz meg az a varázsa a szociáldemokratapárt tanításának, hegy azért rosszak a közállapotok, azért nem tud boldogulni az ország, mert a kormányzásból, parlamentáris életből a szociáldemokraták hiányoznak, Azonban, nagy óvatossággal kell eljárni. Mekkora nagy fáradságába, szorgalmába és önfeláldozó mur kajába került a keresztényszocialista pártnak, amig a munkásságot meg tudta magának szervezni. Húsz esztendővel ezelőtt kezdődött ez a munka és nagyon jól emlékszem, hegy mikor a mur kát felvettük Kun Béláékkal szemben, köznevetség tárgyai voltui k, lemosolyogtak, üldöztek bennü ket és tényleges fizikai fenyegetésekkel akartak bennünket ettől a munkától eltántorítani. Ma, amikor az eredmény megvan és az ország munkásságának igen jelentékeny része a keresztényszocialista pártban van elhelyezkedve, ennek a pártnak igényeit, kívánságait feltétlenül tiszteletben kell tartani. A szociáldemokrata munkásság a kormánnyal való tárgyalásai alkalmával nem tagadta meg, illetve nem tért le azokról a programmpontokról, amelyekkel a magyar nemzeti állammal eddig szembehelyezkedett, amelyekben benn foglaltatik az osztályharc, és amelyek, ha így továbbra is fennmaradnak, nem alkalmasak arra, hogy a magyar nemzeti államnak egyes rétegei és osztályai között a válaszfalat lebontsák. Majd egy más kormány rá fog jönni arra, hogy »fogtam törököt, de nem ereszt«, hogy a szociáldemokraták itt bent az osztályharc álláspontjára fognak helyezkedni és a marxi felfogást fogják tűzön-vizén keresztül érvényesíteni, sokkal nfgyobb erővel és kitartással, mint ahogy most azt a parlamenten kivüi teszik. Szükséges volna, hogy a szociáldemokrata munkásság kibéküljön a kormányzattal, de adjon ki uj alapszabályokat, amelyekből szedje ki a jelenlegiben meglévő töviseket. Mert például mindjárt az első paragrafusban azt mondja (olvassa) .* »A munkásosztály felszabadítása csak annak a küzdelemnek lehet az eredménye, mely az osztályuralmat megszünteti, tehát ennek alapját, a nemzeti termelési eszközökben való magántulajdont megdönti, azokat közös tulajdonná teszi és a tőkés termelési rendszert szociális termelési rendszerré alakítja át.« A 2. §-ban azt mondja : »Az osztályuralom fentartása létérdeke minden uralkodó osztálynak, ezért az uj rendet csak annak akarata ellen és ellenállásának leküzdésével lehet előkésziteni és megvalósítani.« A 3. §-ban világosan megmondja ; »E történelmi feladatának a munkásosztály csak teljes és céltudatos osztályharccal felelhet meg.« Az 5. §-ban pedig : »A termelési eszközökben való magántulajdont, mely az egj^enlőtlenséget okozza, meg fogja semmisíteni és ezzel az ezen alapuló törvényeket, erkölcsöket és szokásokat megváltoztatva, a termelési eszközök közös tulajdonná tételével az emberi életnek uj tartalmat fog adni.« Ezek a programmpontok egytől-egyig változatlanok ma .is, pedig ebben benne van a marxi felfogás, benne van a kommunizmus. (TJgy van!) Hiszen a termelési eszközöknek állami tulajdonba való vétele feltétlenül kommunizmust jelent és ezeknek a programmpontoknak változatlanul való fentartása okvetlenül a proletárdiktatúrának előkészítését vonná maga után és olyan osztályharcot jelentene a nem-