Nemzetgyűlési napló, 1920. XIV. kötet • 1921. december 19. - 1921. január 12.
Ülésnapok - 1920-283
A nemzetgyűlés 288, ülése 1922. évi január hó 5-én, csütörtökön. 'áll közjogunk ezt nem engedi meg. (Ugy van! a jobboldalon.) Mintha bizony a róka megkérdezné a nyulat, amikor utána ered, vájjon az a nyúl szintén nem tiltakozik-e az ő saját közjogával. Az a róka bizony, megfogja . és megeszi a nyulat. (Ugy van !) Epen igy a nemzetek között sincsen semmiféle ilyen érzelgés és a törvényekre való hivatkozás, hanem az erősebb joga az, amely megállapítja, hogy melyik állam győz és melyik állam birja az ő területét, államiságát fentartani és melyik nem. (Igás! Ugy van!) A Magyarország integritásában való hit nem nacionalista elfogultság a részünkről. Magyarország államegysége, ez egy történelmi, földrajzi és politikai törvényszerűség. (Igaz! Ugy van!) Ez egyáltalán nincs meg Ausztriánál, amely különböző összeragadt részek összeállitásából áll. Magyarország a Kárpátok medencéje, a maga egységes hegy- és vízrajzi rendszerével és az ittlakó különböző népfajoknak történelmi együttküzködésével ; ez a történelmi és földrajzi egység, a közgazdasági kényszerűség nagy ereje, amely most, ujabban külünösen érvényesül — ez biztosítja azt, hogy itt a Kárpátok medencéjén beiül csak egyetlen államiság lehetséges. Ha pedig csak egy államiság lehetséges, akkor az nem lehet más, mint az, amely a nagy egységet összetartja, amely a kultúrában a legerősebb, amely ezzel a hatalmas kulturális központtal, Budapesttel rendelkezik, melynek kisugárzó ereje nemcsak a Kárpátok medencéjében van, hanem azon túl is, északra meg a Balkán felé is messze kisugárzó erővel bír. Ez a helyzet, ez az organikus törvényszerűség biztosítja azt, hogy előbb-utóbb, de Magyarország egysége feltétlenül vissza fog állani. De nem elég ebben a tudományos biztonságban reménykedni ; dolgozni is kell abban az irányban, hogy ez minél hamarabb bekövetkezzék. (Ugy van! Ugy van!) E tekintetben egy pesszimisztikus és egy optimisztikus felfogással találkozunk. Vannak nagyon illetékes tényezők, melyek azt mondják, hogy : én nyugodtan ülök az íróasztalom mellett, mert egészen biztos, hogy Magyarországnak vissza kell állania a régi alakjában, régi helyzetében, ugy, hogy nem is kell érte küzdeni, magától fog bekövetkezni az, hogy ezek az utódállamok szétesnek és Magyarország megint a régi nagy állam lesz. Kutkafalvy Miklós: Ez igy téved! Méhely Kálmán : Vannak, akik az ellenkezőt, pesszimista felfogást vallják és azt mondják, hogy ez a csonka test, ez a minden oldalról leamputált vérző csonk meg nem élhet magától, igy lehetetlen ezt az államot, csonka Magyarországot fentartani, — tehát megint ne csináljunk semmit. Mint a két felfogásnak azért vannak hivői és követői, mert nagyon kényelmes. (Ugy van! Ugy van! a szélsobaloldalon.) Nálunk Magyarországon mindig azok a tanok Örvendenek a legnagyobb népszerűségnek, amelyek az erőNEMZETQYULESI NAPLÓ. 1920—1921. — XIV. KÖT] feszítéstől megkímélik az embereket. Már pedig ez az ország magától nem fog visszaállani. Igenis, dolgozni kell, de viszont nem is maradhatunk meg abban a felfogásban, hogy.- mit tud csinálni 14 vármegye? Azt, amire ideiglenesen szorítani fog minket a külső események kényszere, (Igaz! Ugy van!) a mellettünk és körülöttünk levő államok nagyobb expanzív ereje. Erre kell berendezkedni. (Igaz! Ugy van! a szélsobaloldalon. ) Igenis, minden területen, akár ideiglenes, akár végleges jelleggel meg lehet élni ; bármiféle területen hosszú ideig lehet államot alkotni, azt közgazdasági, kulturális és társadalmi tekintetben továbbfejleszteni. De tessék a megfelelő politikára berendezkedni. Itt nem lehet ugy csinálni a dolgot, mint ahogy a búrok csinálták és ami azután az ő katasztrófájukat okozta. A búrok az angol világhatalomnak, Afrika feltárásának útjába mintegy dióként odahelyezkedtek, hogy : ők pedig a régi parasztállamukat nem engedik és nem kapcsolódnak bele Európa modernségeibe. Ahogyan a búrokat eltiporta Afrika kifejlődése, épugy eltiporja Magyarországot is, ha itt elzárkózó politikát követnek, ha itt mintegy diőüént ellenállni akarnak Európa fejlődési utjának. A kinai falakat folyton emelhetjük, ameddig csak lehet, de ebből belül semmiféle fejlődés nem származik és azok a falak kívülről fognak áttöretni, mert a belső, magyarországi berendezkedések és a külső államok, különösen pl. Németország fejlődése között a diszparilás, az elmaradás mind szélesebb és nagyobb lesz ; mind nagyobb lesz a külső államok demokráciája következtében kifejlődött erő, és ha egyszer csak ezek a kinai falak le fognak omlani, ugy el fogunk sodortatni és akkor ez az ország el fog söpörtetni. (Zaj.) Akkor azután hiába nézünk arra, hogy a kormány felelős volt és az. hogy az urak verik ma a mellüket, hogy : vállalom a felelősséget. Akkor ez már késő lesz, mert a következmények azokból a tényekből fognak származni, amelyek most elkövettetnek. Ha figyeljük a mai eseményeket, ezek megmagyarázzák visszafelé is a történelmünket. Aki az utolsó három esztendő eseményeit figyelmesen vizsgálta, megérthette, hogy a mi történelmünknek mik voltak az okai. Azelőtt, ha történelmet olvastunk, ezeket száraz lapoknak tartottuk és nem értettük meg. Most mily eleven színekben táncolnak a szemeink előtt és élnek azok az események, az 1444 utáni, a várnai csata utáni, vagy az 1526 utáni események. Hiszen miből áll a magyar történelem? Miben különbözik a mi történelmünk más nemzetek történelmétől? Abban, hogy mig más nemzeteknek csak egyszer kellett hazát foglalniok, nekünk minden száz esztendőben újból és újból kellett honfoglalást végeznünk és a nemzetet újból kellett megépítenünk. (Ugy van! Taps a szélsobaloldalon.) Árpád vezért és társait Európának 48