Nemzetgyűlési napló, 1920. XIV. kötet • 1921. december 19. - 1921. január 12.

Ülésnapok - 1920-282

À nemzetgyűlés 282. ütése 1922. évi január hé 4.-én, szerdán. 349 íisukta az ajtaját. Bocsánatot kérek, ka mi törvényeket hozunk, akkor kötelességünk gondoskodni arról, hogy azokat .mindenki tartsa tiszteletben, bármilyen állást tölt is be. Szijj Bálint : Különösen ha olcsó élelmezést kap. Bodor György : Nekem az az aggályom, hogy megint elérkezünk az utolsó órához. S azt tapasztalom, hogy bár az adminisztráció keresztülvitelére a kormány egy magas létszámú uj apparátust állított fel, arra nem volt ideje, hogy a végrehajtási utasítást egy kicsit ismertette volna nem a községgel,, hanem a hivatalnokaival, akik a törvényt végrehajtják. Azt szeretném, hogy most legalább ebben a meghosszabbított időben érhessük el azt, hogy azzal a kedvezményes adófizetéssel mindenki hozzájáruljon ahhoz, hogy az államháztartás terheit megkönnyítse. Ezért a következő interpellációt intézem a pénzügyminister úrhoz (olvassa) : 1. »Van-e tudomása a pénzügyminister urnák arról, hogy egyes helyeken a vagyonváltságra vonatkozó rendeleteket félremagyarázzák.? 2. Ha igen, hajlandó-e szigorú körrendeletben kioktatni az összes adóhivatalokat, hogy a vagyonváltságról szóló törvény által megengedett kedvezményeket szigorúan tartsák be?« (Helyeslés jobbfelöl.) Elnök : Az interpelláció kiadatik a pénzügyminister urnák. Soron van ? SzabÓky Jenő jegyző: Madarász Zsigmond! Madarász Zsigmond : T. Nemzetgyűlés ! Én is a falu bajaival és panaszaival óhajtok foglalkozni. Akárhogy kritizálnak is bennünket amiatt, hogy mi, kisgazda képviselők mindig csak a falu bajait hozzuk ide; én erre csak azt mondom., hogy bár ne volna baj a faluban, mert akkor egészen bizonyos, hogy nem hoznánk ezeket ide. (Helyeslés jóbbfelől.) Nézzük csak a falu népének, a földmunkásoknak szegénységét. Azt látom, hogy ott vannak körülöttem a nagy uradalmak, s azok már december elsejétől kezdve csak 18 korona napszámot fizetnek. Kuna P. András : Gyalázat i Madarász Zsigmond : Tessék elgondolni akármelyik városi munkásnak is, hogy hogyan lehet ebből megélni. S amellett fizeti az a földmunkás az őrlési adót is, holott ugy tudom, hogy amikor az őrlési adó tárgyalása folyt itt a törvényhozásban, egy módosító indítvány adatott be, hogy a gazdasági cselédek és legalább rokkantak, hadiözvegyek, vagy azok,, akik a gabonát ugy veszik meg, általában a szegények, mentesek legyenek az őrlési adó alól. Az erre vonatkozó végrehajtási utasítás azonban még máig sincs kiadva. En a munkát kéfc főosztályba sorozom : van szellemi és van fizikai munka. Ez a két munka olyan, mint az embernek a két keze ; ha az egyiket levágjuk, akkor azt a másik nem érzi. Nem akarom azt vitatni, hogv melyik ezek közül az. amely a kapanyélnek a derekát vagy a végét fogja, hanem azt az egyet ki kell mondanom, hogy azoknak a munkásoknak, — legyenek szellemi vagy fizikai, városi vagy falusi, iparos vagy földmives munkások — egy az érdeke s azoknak egymás ellen doh gozniok nem, szabad. (Ugy van! jóbbfelől.) Ha hazát akarunk.menteni, akkor meg kell mentenünk a hazának a fiait, mert, ha a hazának a fiait elveszítjük, akkor nem tudjuk megmenteni hazánkat. Szabó István (sokorópátkai) : Akkor kinek a számára mentik a hazát ? Madarász Zsigmond : Most mar az a falu népe sincs abban a helyzetben, hogy ugy kezeljük, mint a kovács a vasat : ha megtörik is, nem baj, beszurkozza és odaadja a polgárnak. El is nevezték* már azt a szurkot »polgárvakitónak«. Nem lehet a népet ig}r kezeli és idáig nem. bizonyosodott be, hogy nem így kezelik, mert a nép zúgolódik, mivel ott van a házhelytörvény és a földreform-törvény, amelyek alig vannak végrehajtva. Idáig ugy tűnik fel a dolog, mint a vas szurkolása. Naponkint érkeznek hozzám siralmas panaszok a választókerületemből hadiözvegyektől. Csak egynek a panaszát adom le. Azt mondja az az özvegy : képviselő ur, három apró gyermekem van ; az ősszel múlott egy éve, hogy a legidősebb kiállt az iskolából, mert akkor töltötte be tizenkettedik évét. Én rögtön napszámba adtam, s hogy elvittem utána az ebédet, nem bírta megenni a levesét, mert a kanál annyira reszketett a kezében, annyira meg volt erőltetve. Azután odaadtam az uradalomba, ahol huz valamiféle fertálykonvenciót vagy mit. Amikor a gyerek hazajön este, éjfélig jajgat. azt mondva : összeszakad mindenem, s nem bir aludni. Ez a szegény asszony tehát annyira van, hogy muszáj neki azt a gyenge kis gyermeket, akinek még teljesen gyenge az egész szervezete, az uradalomba adni, munkára adni azért, hogy legyen mit ennie. Tovább megyek. Most a gyerek az uradalomban van. Ugye. meghoztuk a törvényt a kötelező iskoláztatásról ? Ha az az anya a gyermeket az uradalomtól elvonja, és beküldi az iskolába, akkor az uradalom a gyereket kidobja. így pedig ezt a szegény hadiözvegyet bünteti —• már el volt zárva — azért, hogy a fia nem megy iskolába. Az özvegy azonban nem tehet máskép, mert ha iskolába küldi a fiát, . . . Szabó István (sokorópátkai) : A munkaadó köteles az iskoláztatásról gondoskodni. Madarász Zsigmond :... akkor egyszerűen elbocsátja az uradalom. Azt mondja az az özvegy, hogy : képviselő ur, most ott állok, hogy nem tehetek egyebet, minthogy gyermekeimet elemészszem s azután elemésszem, magam is. Amikor ilyen panaszok vannak, akkor nekünk feltétlenül sietnünk kell ezen szegény emberek megmentésével. Az eddigi rendelkezés a kedvezményes ellátásra és az ellátatlanokra nézve az, hogy csak az kap kedvezményes ellátást, aki teljesen munkaképtelen. Kérdezem, hogy egy háromnégy gyermekkel bíró hadiözvegy — akármilyen