Nemzetgyűlési napló, 1920. XIV. kötet • 1921. december 19. - 1921. január 12.

Ülésnapok - 1920-282

3M • A nemzetgyűlés 282. ülése 192: 2. évi január hó 4-én, szerdán. hogy ezt megvalósítsuk. Be ezt a mi erős nemzeti hadseregünket nem kell kombinálni semmiféle komitácsi-alakulatokkal, (Helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) amelyekben felelőtlen elemek szabadon követhetnek el mindenféle bűncselekményeket a magyar nemzeti hadsereg becsületének rovására, (Igaz ! Ugy van ! a bal- és a szélsőbal oldalon.) A magyar nemzeti hadsereg legyen olyan, hogy ez legyen ebben a hazában mindenkinek a reménysége és a bizalma, (Ugy van ! bal felől.) a külföldön pedig minden ellenségünknek ez legyen a rettegése, és nem megfordítva. (Ugy van! a baloldalon. ) Kerekes Mihály: Ne adjon pénzt a pénzügyminister ur az il}*en alakulatokra ! Benedek János : T. Nemzetgyűlés ! Meg kell értenünk egymást. Itt az utolsó óra, jóformán az utolsó perc. Én azt a fejkérést intézem e Ház minden oldalán ülő t. nemzetgyűlési képviselőtársaimhoz, hogy ami különbség eddig volt köztünk, felejtsük el addig, amíg sikerül talpiaállitanunk nemzetünket, amig lélegzetvételhez jut. amíg visszaállítjuk a jogrendet, a törvények uralmát, amig alkalmunk nyilik arra, hogy teljesítsük legfőbb és legszentebb kötelességünket, amit vár tőlünk a nemzet, hogy megmentsük ezt a romba jutott szerencsétlen hazát. DrOZdy GyőZŐ: Beszélhetsz ezeknek a reakciósoknak. (Derültség és közbeszólások a jobboldalon.) Csontos Imre: Benned van Magyarország? Kerekes Mihály : Nem vagy gróf, mit kiabálsz! Szijj Bálint: Egykor Pichler Győzőre bizták az országot, most Drozdy Győzőre ! Benedek János : En azt képzeltem annak idején, midőn nemzetünk összeomlása után újra hozzá kellett látni ahhoz a munkához, amit a nemzet igazgatásának neveznek, hogy ebben a munkában köztünk nézeteltérés nem lesz, hogy félreteszünk minden bennünket elválasztó kérdést és pusztán egyre fogjuk irányozni törekvésünket, arra, hogy a nemzetet, a hazát megmentsük. Sajnos, tévednem kellett. De ha tévedtem akkor, nem szabad tévednem most. Elérkezett ennek a legfőbb ideje. Ezt tovább halasztani nem lehet, hiszen elmaradunk a többi államok mögött és napról-napra romlik nemzetünk helyzete. Megértem, méltányolni tudom, hogy a nagy nemzeti összeomlás után nem mindenki volt abban a hangulatban, hogy el tudta volna viselni azt a csapást, mely érte őt egyénileg vagy családjában vagy községében vagy abban a közületben, amelyhez legközvetlenebbül tartozott, és eszembe jutott Tompa Mihály, a nagy költő, aki a Gólyához című költeményében, amelyet diákkorunkban szavalgattunk, azt mondja a gólyának : »Ha majd a bujdosókkal találkozol, Mondd meg nekik, hogy pusztulunk, veszünk Mint oldott kéve, széthull nemzetünk. Mondd meg nekik, hogy, gyalázat reánk, Nem elég, hogy mint tölgy kjvágatánk, A csonka törzsben őrlő szu lakik És honfi honfira vádaskodik. Testvér testvért, apát fiu elad ... Mégis ne szóljon erről ajakad. Nehogy ki távol sir e nemzeten, Megutálni is kénytelen legyen.« íme. Tompa Mihályt, a nagy hazaszerető lelkű költőt foglalkoztatta az a gondolat, hogy ezt a szerencsétlen lesújtott hazát, nemzetet meg is lehet utálni. Csakugyan, folytak itt olyan utálatos dolgok, hogy testvér testvért eladott. BenkŐ Gábor : Budaőrsnél ! Benedek János: Ebből én arra a tanulságra jutottam, hogy nemzeti összeomlások idején mi nem.mindjárt szoktuk összeszedni magunkat, először elkábulunk és ennek a kábultságnak hatása alatt vagyunk. És mert belenyugszom abba a gondolatba, hogy a nemzet eddig a kábultság hatása alatt állt, nem is feszegetem ezt tovább, és nem teszek szemrehányást azoknak, akik eiszédültségükgükben, kábultságukban olyan térre ragadtatták magukat, ahova talán nem mentek volna, ha elszédülve nem lettek volna attól a nagy ütődéstől, mely a nemzetet érte. Innen magyarázható meg, hogy sok olyan dolog történt, aminek nem lett volna szabad megtörténnie. Nekünk az a feladatunk, hogy nemcsak idebent fenntartsuk a rendet és visszaállítsuk ismét a régi Magyarországot, előbb csak azon a kis területen, amit nekünk ádáz, kapzsi ellenségeink meghagytak, hanem később mindig tovább-tovább, hiszen az a trianoni szerződés, amint méltóztatnak látni, nem szentírás, ime Sopron és vidéke visszakerülésével már meglehetős rést ütöttünk azon a trianoni szerződésen és én meg vagyok győződve, hogy ez a szerződés nem tarthatja magát sokáig, mert az csak papiros, amely elszakad és nemcsak a papirostérképen van Nagyvárad, Kolozsvár, Szatmár, hanem ha a magyar fiút megkérdezzük a földrajzból, annak is ugy kell felelnie, mint a francia gyermeknek, aki amikor kérdezték, hol fekszik Filszász-Lotharingia, nem a térképre mutatott, hanem a szivére és azt mondta : Itt ! (Tetszés.) A papiros elszakad, de a magyar sziv megmarad és mi nem teszünk le sose a magyarságnak azokról az ősi várairól, amelyek hozzá vannak nőve a mi lelkűnkhöz, Nagyszalontáról, Arany János szülővárosáról, Nagyváradról, Szatmárról, Komáromról, Jókai Mór városáról, Kassáról, Rákóczi városáról és a többiről, egyről sem, az mind a mienk, csak ideigóráig kerülhet idegen kézre, de ezeket vissza kell nekünk szereznünk ! Balla Aladár : Okos politikával 1 Benedek János:,Mi ezt most tűzzel-vassal természetesen nem tehetjük, de tehetjük -*- helyes megjegyzés volt — okos politikával és azzal, ha ébren tartjuk a tőlünk elszakított magyar szivekben az értünk élő szeretetet, ha fentartjuk ennek lángját, ha élesztjük ezt a tüzet továbbra is és elhamvadni nem engedjük. Nekünk tehát kötelességünk, hogy ebben a hazában a jogtisztelet, jog-