Nemzetgyűlési napló, 1920. XIV. kötet • 1921. december 19. - 1921. január 12.
Ülésnapok - 1920-282
3é0 A nemzetgyűlés 282. ülése 192, 2. évi január hő 4-én, szerdán. hadiözvegyekre és hadirokkantakra nem voltak kellő figyelemmel, holott a cél épen az volt : kenyeret, megélhetést adni a háború legszerencsétlenebbjeinek. Meg is oldották a kérdést, azonban igazi kurzus-módra. Ugyanaz a helyzet, ami az italmérési engedélyek kiadásánál, itt a cím ugyanaz, ami a moziknál, és a háború áldozatai hiába várják az eredményt ; megelőzik őket, nincs fórum, ahová fordulhatnának, mindenütt, ahol illetékesek intézkednél k ? elutasításra találnak.« Szabó József (budapesti) : Nincs annyi mozi. ahány hadirokkant, az a baj ! Benedek JánoS : Még Korányi pénzügyminister ur idejében kijött egy rendelet, amely nagyon sérelmes a hadirokkantakra nézve. Ezzel a rendelettel megfosztották a hadirokkantakat attól, hogy cigarettát árulhassanak. Ezáltal több ezer család jutott nyomorba, és most kik árulnak cigarettát '{ Árulják a különben is elég jómódban élő és nem hadirokkant főpincérek. Én ezektől sem irigylem a keresetet, azok is éljenek és boldoguljanak, azonban ne a hadi rokkantak rovására. Leírhatatlan a hadiözvegyek, hadirokkantak és hadiárvák nyomora. A munkaképtelenek a szó legteljesebb értelmében éheznek, fáznak ; a hadiárvák legnagyobb része cipő és ruha nélkül van. Az állam kötelessége volna a teljesen munkaképteleneknek oiymérvü ellátása, hogy szerencsétlenné lett életüket ne éhezve tengessék. A hadiárvák sorsát különösen szivén kell viselni az államnak, inert a jövő generációt meg kell menteni. Meg keli szüntetni a rokkantak üldözését, toloncolását. Hősökhöz igazán nem méltó hangon bánnak velük, ügyes-bajos dolgaikban a hatóságoknál eljárnak. Hasonló szellemit törvények kellenek, mint Németországban és Franciaországban, nem egyoldalúan az államot terhelő kötelezettséggel, hanem a munkaképeseknek, avagy a csekélyebb munkaképességűeknek munkába helyezésével ; ezeknek, valamint a hadiözvegyeknek és hadiárváknak kellő ellátásáról szóló törvény sürgős megalkotása szükséges. E tekintetben nem tehető különbség rokkant és rokkant között, hadiözvegy és hadiözvegy között nem lehet és nem szabad osztályozni. Teljes jóakarat, elfogulatlanság, igazi sziv kell ehhez. Nem helyes a Hadröának az a, politikába, hogy a budapesti és vidéki szervezeteiben semminemű vezetésre például zsidó hadirokkant vagy hadiözvegy nem választható, tagoknak azonban szabad lenniök. Hogy mekkora elfogultság, bizonyítja az. hogy a Hadröá egyik alapitója, egy hadnagy, azt akijelentést tette egy ülésen, hogy a zsidók nem hősök, me t ha van is közöttük rokkant egy-kettő, az csak öncsonkító. (Derültség.) Ilyen hangon hősökkel, hadirokkantakkal beszélni nem szabad és nem helyes. Es mondom, várja nemcsak a hadirokkantak, hadiözvegyek és hadiárvák sokasága, hanem várja maga a nemzet is ennek: a .kérdésnek helyes megoldását. Kérdezem továbbá, mit óhajt tenni a ministerelnök ur vagy a pénzügyministerium a hadviselt tak ellátáát különösen olyan m'don kell eszközölni, h gv az ne legyen rájuk nézve megalázó, hi zen ők hősek voltak. (Ugy van! Ugy van! a baloldal n.) A 48—49-es szalwlságliarcunkban elesett hőseinket valamikor névtelen félisteneknek neveztük. Nem Í zabád azonban azokról sem megfeledkeznünk, akik sokkal kisebb ügyért, nem azokéit a nagy, szent eszményekért, mint akkor, hanem pusztán csak létünkért, védelmünkre áldozták fel magukat. Nem szabad ióluk megfeledkeznü k fem az anyagi, :em az cTkölcsi elismerés tekintet ben. Olyannak kell lennie annak a segélynyújtásnak, mely hősökhöz ülő, legyen az hozzájuk méltó és ne legyen rájuk nézve megalázó. (Helycslés.) E t kintetben azonban keserves panaszok vannak, nemcsak a segélyezés, nemcsak az ellátás mostohasága, hanem az elbánásnak mostohasága, a bánásmód miattj is. A kurzus ugy kezeli ezt az ügyet is, ami teljesen méltó a kurzushoz, de nem méltó az igazi kereszténységhez. Csak egypár mondatban olvasom fel azokat a sérelmeket, amikről a hadirokkantak, hadiözvegyek és hadiárvák részéről értesültem (olvassa) : »Legfőbb sérelem az 1918-ban törvényesen megalakult és 1920. év júliusáig működő hadirokkantak, hadiözvegyek és hadiárvák országos szövetségének a Hadröá által történt erőszakos elfoglalása. Ennek működése a belügymi niste r ur részéről fel volt ugyan függesztve, de feloszlatva nem volt. A hadiözvegyek, hadirokkantak és ezek hátramaradottal követelik annak teljes visszaállítását, azt megszűntnek nem tekintik, vagyonát, berendezését, helyiségeit, melyeket a Hadröá egyszerűen elfoglalt, jogos tulajdonosának, illetve a régi vezetőségnek követelik vissza.« (Mozgás a középen.) T. Nemzetgyűlés ! Emlékszem rá, bogy a lapokban szó került arról, hogy a pénzügyminister foglalkozik a hadirokkantak ügyével. Ugy hiszem, hogy talán épen ma délután is rninistertanács vagy értekezlet lesz e tekintetben a népjóléti ministeriumban. Én azt hiszem, a rokkantakról való gondoskodás ügyéből magukat a rokkantakat, a rokkantak meghallgatását kikapcsolni nem lehet. (Ugy van! balfelól.) Meg kell hallgatni magukat az érdekelteket is, mindenesetre megkell hallgatni a Hadröát, a Nyukoszt, de meg kell hallgatni a hadirokkantak, hadiözvegyek és hadiárváknak volt szövetségét és volt egyesületeit is Két ilyen egyesület is volt ; ezeknek vezetőségi tagjait is meg kell hallgatni, mert az ellentétes véleménjeket sem lehet mellőzni. Rendkívül sok a panasz a földreform miatt, »A teljesen vagyontalan hadirokkantak, hadiözvegyek à legsilányabb földet kapják, ha ilyet egyáltalán kapnsk, A házhelyek kijelölésénél ők mint nincstelenek a legutolsó sorban jönnek tekintetbe, földbérletet nem kapnak, mert előlük a tehetősebbek elkaparintják. Földmivelésügyi ministeri utasítás kellene karöltve a népjóléti ministerrel. sőt alapos vizsgálat és ellenőrzés. Panasz merült fel a dohánytőzsdék revíziója alkalmából is, hogy a
