Nemzetgyűlési napló, 1920. XIV. kötet • 1921. december 19. - 1921. január 12.
Ülésnapok - 1920-282
332 A nemzetgyűlés 282. ülése 1922. évi január hö 4-én, kedden. mintha ő volna tulaj donképen Magyarországon most már a megértésnek és a békének az apostola. Szilágyi LajOS : ö az akadálya ! Benedek János : Feledi a t. ministerelnök ur, liogy azok az ügynevezett engedmények, bőkezűen osztogatott jogok tulaj donképen nem a ministerelnök ur ajándékai ; (Ugy van ! bdfelől.) ezek tulajdonképen olyan jogok, olyan törvényben gyökeredző jogosítványok, jóformán szabadságjogok, alaptörvényeinkben gyökeredző olyan szabadságjogok, amiket paktum tárgyává tenni nem is lehet. (Ugy van ! half elől.) A ministerelnök ur csak kötelességet teljesít akkor, amikor ezeketa jogokat elismeri, és pedig csak akkor teljesítené igazán a kötelességét, hogyha ezeket egészen elismerné, nemcsak apró részleteket, nemcsak apró cukorkákat ajándékozna, hanem megadná azokat teljes egészükben. Mert, t. Nemzetgyűlés, ma már elmúlt a világháború, elmúlt a forradalom, elmúlt a bolsevizmus, több év múlt el azóta s talán felocsúdhattunk abból a kábulatból, abból a szédületből, amely a nagy ütődés következtében kábította el ezt a nemzetet ; ma talán hozzáláthatunk az épités munkájához és lassanként vissza lehet állitani azokat a szabadságjogokat, azokat a törvényeket, amelyek kivételesen a háború kedvéért vagy okáért voltak felfüggesztve. Ma is a kivételes törvények uralma alatt tartani a nemzetet (ügy vari ! half elől.) és azokból a jogokból csak apró kivételeket tenni, engedményket adni, ez nem fér össze annak az iskolának a tanításával, amely iskolának a növendéke a ministerelnök ur. Én nagy tisztelettel viseltetem az igen tisztelt ministerelnök ur személye iránt. Legyen szabad arra a szubjektív dologra hivatkoznom, hogy én a húszéves kerületemben. Hajdúböszörményben csak azért nem léptem fel újra, mert ott Bethlen István grófot emlegették és akarták egyhangúlag megválasztani és én deferáltam az ő személyének, belátva, hogy Bethlen Istvánra nagyobb szüksége van a nemzetnek, mint az én szerény személyemre. Szilágyi Lajos : Azt hiszem, nem teszed meg többé ! Benedek János : Ezzel igazolhatom, hogy nemcsak ellenszenvvel nem vagyok az igen tisztelt ministerelnök ur iránt, hanem ellenkezőleg : nagyrabecsülöm és értékesnek tartom az ő személyét és azt szeretném, hogy ha azok az értékek, amelyeket én annak idején őbenne megismertem, csakugyan bele lennének kapcsolva, bele lennének vive a mi közéletünkbe, nemzetünk élete előbbre vitel ének munkájába. Azok az apró engedmények, mondom, amelyeket a ministerelnök ur tesz, bennünket ki nem elégíthetnek. Az internálásokat még mindig nem szüntette meg teljes mértékben s ha egy-egy internáltat kieresztenek is, azzal szemben nem szüntette még meg a jelentkezési kényszert. A sajtószabadság tekintetében megszüntette ugyan a sajtócenzurát nemcsak a hírlapok, hanem a könyvekre vonatkozólag is, azonban a kolportázsjog Damokleskardját még mindig fentartotta magának, hogy az akkor sújtson le, amikor ő jónak látja. (Ugy van ! hal felől.) Az egyesülési, gyülekezési jogra vonatkozólag nem látok pozitívumokat, csupán kilátásbahelyezéseket. Szeretném látni azokat a pozitív javaslatokat, amelyeket a ministerelnök ur e tekintetben módositásképen keresztülvinni akar. Az amnesztia-rendelet tekintetében is homályosnak vagy kevésnek tartom azt, amit a t. kormánytett. Azt mondják, hogy ez az utolsó amnesztia. Hát, bizonyos tekintetben örvendünk, hogy ez az utolsó ; mert hiszen az amnesztia-rendeletek nem annyira a nagylelkűségen alapuló általános közbocsánatot hirdették a politikai bűntettesekkel szemben, mint jóformán azt az áldatlan helyzetet szolgálták, amelyben inkább azokkal szemben kívánták a kegyelmet alkalmazni, akik a magyarságnak a nemzeti vagy faji védelmében követtek el bűncselekményeket. T. Nemzetgyűlés ! Én nagy tisztelettel viseltetem a keresztyén erkölcsök és a keresztyén felfogás iránt, hisz magam is jó keresztyén ember vagyok. Ugy tudom, a keresztyén tanítás szerint az üdvözüléshez hit és jócselekedetek kellenek. (Ugy van! jobbfelől.) Azonban azt a keresztyén morált még sehol nem hallottam, hogy az üdvözüléshez hit és gonosz cselekedetek kellettek volna. (Derültség és mozgás: Ugy van! jobbfelől.) A t. ministerelnök ur és az igazságügyminister ur épen ezekkel a cselekedetekkel szemben mutatkoztak nagylelküeknek és pedig olyan mértékben, ami megbotránkoztatta nemcsak az ország közvéleményét, hanem megbotránkoztatta az egész külföld közvéleményét is. (Élénk helyeslés balfelől. Mozgás.) Szilágyi Lajos : Ugy van, külpolitikai helyzetünket súlyosbította ! Benedek János : Érzékenyszivü ember vagyok magam is és politikát nem vittem át soha társadalmi térre ; azzal szemben, aki politikailag követ el valamit, vagy politikában ragadtatja el magát túlzásra, nem szoktuk azt a mértéket alkalmazni, amelyet olyan közönséges bűnösökkel szemben alkalmazunk, alak bűncselekményeinek inditóoka aljasság, aljas lelki motívum ; — de ha amnesztia, akkor az legyen közbocsánat az összes politikai bűnösökkel szemben. (Ugy van ! balfelől.) Az csak akkor tarthatja meg a magasabb értéket. azt csak akkor tarthatjuk a- lélek bensejéből fakadó magasztos elhatározásnak, ha inditóokai között nincs semmi önzés, jutalmazás vagy palástolás. (Ugy van! balfelől.) Aztán ugy látjuk, hogy annak ellenére, hogy az amnesztia-rendelet indokolásában az~* foglaltatik, hogy csak olyanok kapnak kegyelmet, akik, ismétlem, a magyarságnak a faji vagy nemzeti védelmében követtek el bűncselekményeket, . . . Vázsonyi Vilmos : Tévedésből agyonütöttek valakit!
