Nemzetgyűlési napló, 1920. XIV. kötet • 1921. december 19. - 1921. január 12.

Ülésnapok - 1920-281

o24 À nemzet gyiâês 281, ülése 1922. évi január hó 3-án, kedden. fog, és ha kellett volna, még Japán is a segítségükre jött volna, akkor nem kerültük volna ki ezt a világháborút, lia mindjárt meg is halt Ferenc Ferdinánd. Ezt azért mondom el, mert ez a nemzet keserűen megsínylette külpolitikánknak ezt a rövidlátását. Különösen ma mondom el, amikor — végtelenül sajnálom, hogy a magyar koronával megkoronázott király érdekében történnek helytelen kísérletek és puccsok, és ezekkel a nemzetnek amúgy is felzaklatott lelkiállapotát és nyugalmát még jobban felzaklatják. Hát, igen t. Nemzetgyűlés, ez nem politika. En a legnagyobb tisztelettel akarok lenni minden embertársam iránt és különösen a magyar kormánynak tagjai iránt, de engedelmet kérek. hogy ha ez politika, vagy ha ez diplomácia: akkor én nem tudom, hogy mi az okos és helyes politika. Ennek nem lett volna szabad megtörténnie, sem a háború kitörésének, sem — ha már az megtörtént — ezeknek a kísérleteknek. T. Nemzetgyűlés! Ez megint egy fontos kérdése ennek az országnak. Én nem tudom elhinni, hogy ide bejön egy ember azzal a szándékkal, hogy itt, nem tudom én, nem azt a munkát fogja kifejteni, ami az országnak, a nemzetnek jól felfogott érdeke ; én nem hiszem el azt, hogy más szándékkal jön be ; tehát hogyan lehet az, hogy nem vagyunk egy véleményen egyes kérdésekben, különösen a királykérdésben. (Bálijuk! a szélsöbalóldahn.) Hogy van az, hogy nem lehetünk egy véleményen, t. Nemzetgyűlés? En a királyt, mint embert, őszintén mondom, sajnálom ; de ennek a nemzetnek örökké kell élni, az az embertársam pedig velem együtt mulandó. Hallottam itt az ország nagyjaitól, kimagasló egyéneitől, hogy mert meg van koronázva, tehát most már itt mást tenni nem lehet, és beledobják a választó éket vagy üszköt a társadalomba, és az egyik elhiszi, hogy a dolog igy áll, viszont a másiknak más hazafias felfogása van. T. Nemzetgyűlés ! Talán történt már hasonló eset Európában ... Rubinek István: Nem is egy! Tankovics János : ... és át tudták hidalni. Mi nem tudjuk áthidalni? Mondom, teljes tisztelettel vagyok én is a király személye iránt ugy is, mint ember és úgyis, mint nem tudom . .. Balla Aladár: Családapa! (Derültség.) Tankovics János : ... mint családapa iránt, vagy nem tudom minek nevezzük. De, t. Nemzetgyűlés, elsősorban nagyon, de nagyon hibázott a király akkor, amikor az őszirózsás forradalom előtt elment az országból. Ha még előbbre megyek : én a városom képviseletében itt voltam a koronázáson és mi még alig ocstidtunk fel e jelentőségteljes pillanatok hatása alól, Őfelsége már a Lánchídon átjött és elment haza. Ez az első hibája, nagyon nagy hibája. A második az, hogy amikor látta, hogy a békesség, illetve a közrend itt felbomlik, akkor menekült. (Zaj.) En meghallgattam igen t. képviselőtársaimnak véleményét a királykórdésben elmondott beszédjük alatt, kérem tehát, hogy legyenek szívesek engem is meghallgatni! A másik az, amikor, ha jól tudom, Grödöllőről, —- nem akarom mondani, hogy megszökött, — de eltűnt, elment. Mindegy ; de, t. Nemzetgyűlés, amikor megkoronáztatott a király, akkor ott megesküdött, hogy megvédi az országot . . . Balla Aladár: Ez az! Tankovics János : . . . minden néven nevezendő ellenséggel szemben. Ha a királynak az akkori tanácsadói... Balla Aladár : Lobkovitz ! Jó magyar ember ! Tankovics János : ... de ő maga is csak egy kicsit nem felejtette volna el azt az esküt, melyet tett, akkor eszébe kellett volna jutnia annak, hogy van itt ezer vagy kétezer királyiul katona, — ha nem is lett volna mind katona — és ha ezeknek élére áll, akkor itt nem lett volna őszirózsás forradalom (Ugy van ! jobbfeUl.) ós nem lett volna Károlyi-rezsim, nem lett volna kommün és nem lett volna román megszállás ; és akkor lett volna nekünk koronás királyunk. Dinich Vidor: Van! Tankovics János : Rendben van, t. képviselő űr. De amikor a király itthagyta a nemzetet, itt valóságos felfordulás támadt, itt szabadon gyilkolt és ölt az országban az, aki jónak látta, és akkor következett a kommün, következett a román megszállás s már-már összeroskadt ez a nemzet. És most, amikor valami véletlen folytán kezd az ország megint magához térni, akkor jelentkezik a király. T. Nemzetgyűlés ! Én nem hiszem el, hogy a király maga gondolta ezt igy, hogy ilyen puccsszerűen bejöjjön, hanem azt hiszem, egyeseknek vagy a rövidlátása és önhitt tudása, de nem az élettapasztalata és nem a magasabb tudása, akarta őt ilyen módon behozni. (Felkiáltások jobbfelöl : Önérdek !) Nem lehetett nekik behozni, de a nemzetet óriási módon felzaklatták és ez a nemzetnek nagy károkat okozott. T. Nemzetgyűlés! Van még egy eset. Ki kényszeritette Őfelségét arra, hogy Eekartsauból ide olyan lemondóféle levelet irjon ? Vagy szabad a korona viselőjének mindent tenni, a nemzetnek pedig hottentotta módjára azt kell mondania, hogy mert meg van koronázva, hát akkor is, ha agyonüt, ha itthagy, ha akármit csinál, nekem azt követnem kell ? (Derültség a szélsöbalóldahn.) Hát én azt hiszem, hogy a magyar nemzet, a magyar nép ezeket nem hajlandó így elfogadni. Végül, erről a kérdésről szólva, megemlítem, hogy én egy cikket írtam, azt el is kobozta a királyi ügyész -^ jól tette, neki az ugy tetszett. (Derültség.) De én megírtam és el is mondom, milyen módon. (Halljuk! a seélsöbaloldalon.) Ha azok a tisztelt hazámfiai, nagy, kimagasló