Nemzetgyűlési napló, 1920. XIV. kötet • 1921. december 19. - 1921. január 12.

Ülésnapok - 1920-281

•"'22 A nemzetgyűlés 2êl. ülése 1922. évi január hó 3-án, hedden. Magyarországot akarunk felépiteni. Nem hiszem, bogy van egy becsületes zsidó a világon, akinek ez ellen kifogása van. Nem a közt nézi az

} akinek ez ellen szava lehet. Hiszen Magyarország keresztény ország volt mindig! De hogyan építsük fel a keresztény Magyarországot, ha nem vagyunk keresztények mi magunk, ha megtörténhetik az, hogy ezek az emberek, akik a kommunizmus alatt itt éltek, — mert éltek és nem szaladhattak el nyugodtabb tájakra — még mindig ezrével le vannak zárva, internálva vannak. Azoknak pedig, akiket kieresztettek, ezrével kell jelentkezniük. Hogy dolgozhatnak ezek, hogy tudják napi kenyerüket családjuknak, maguknak megkeresni ? Ebből mindenesetre sok kelemetienség, kár és békétlenség származik, ami nemzeti szempontból nem kívánatos, nem üdvös« Talán akkor inkább volnánk keresztények, ha a megbocsátás terére lépnénk, nem pedig a retorzió terére. Eléggé megbűnhődtek már. En egyébként e kérdésben nem fogadhatok el mindent, ami elhangzik sokszor, különösen demokrata szociális szempontból. En itt dolgoztam Budapesten, ismerem a munkásságot, ma is munkásokkal van dolgom. Nem fogadok el mindent, de azt, amiben igaza van annak a munkásnak, mint embernek, amivel ugy tartozom neki, mint magamnak, azt igenis — ezt meg kell hogy itt mondjuk — meg kell hogy tartsuk avval a munkással szemben. Sohasem fogjuk a munkássággal megértetni magunkat, ha nem mond juk meg őszintén; a kommunizmus alatt voltak emberek, akik tettek olyant, amiért megérdemelnék az elzárást, s ime azok szabadon fütyülnek. de az a sok szegény ember le van zárva. Orbók Attila: À nyelvek ugyanazok, csak a talpak változtak! (Tetszés.) Tankovics János : Nem vagyok szociáldemokrata, mert nem tudom elhinni — és mikor mint iparossegéd dolgoztain, akkor sem fogadtam el, mert a szivembe nem fért bele, — hogy ott van a hazám, ahol megélhetésem van, én itt akarok élni és meghalni, ezen a vérrel szentelt magyar földön ! (Helyeslés.) Ez és hasonló felfogások elválasztanak a szociáldemokratáktól, de mint keresztény ember és mint ember szívvellélekkel a munkással érzek és a legtöbb esetben a munkaadóval szemben állok. Ezt ajánlom a t. Nemzetgyűlésnek és a belügy minister urnák szíves figyelmébe a munkásságot illetőleg. Hinni akarom, hogy igy könnyebb megértést tudunk a munkássággal teremteni, mint egyébként. Ami a választójogi kérdést illeti, (Halljuk ! Haltjuk!) itt lehet hallani arról, hogy a "Wekerie-féle választójog alapján lesz választás . . . Szilágyi Lajos: Abból* nem lesz semmi! Tankovics János: Azután halljuk, hogy lajairoinos választás lesz, vagy nem tudom, olyan választás, mint legutóbb volt; Friedrich-féle választás. (Zaj.) Ez nehéz dolog. Evvel a kérdéssel már a múltban is sokat foglalkoztak Szívesen elismerem, hogy vannak az országnak kiváló nagy férfiai, akik ezzel foglalkoztak, de azok sem tudták közmegelégedésre megoldani ezt a / kérdést. Én arra kérem a t. Nemzetgyűlést, hogy amikor ennek a tárgyalása lesz, ne álljunk oda, mint pártemberek, mert akkor nem fogunk megegyezni semmi néven nevezendő választójogban. De ha ugy állunk oda, mint emberek és ha minden embert, mint embert tekintünk, Jia nem nézzük azt, hogy van-e a háta mögött vagyon, hanem azt nézzük, hogy egy ember áll itt, aki talán vérzett a háborúban, aki verejtékével öntözi az ország földjét, akkor — igenis, hinni akarom — megtaláljuk, ebben a kérdésben a megoldást. De ha mint pártemberek, mint tőkések, mint gazdagok és szegények megyünk oda, akkor nem lesz megegyezés, hanem lesz egy torzsszülött választójogunk. Mert nem igaz, hogy pem lehet ezt a kérdést közmegelégedésre megoldani. Azt tudom, hogy egyéni megelégedésre nem lehet megoldani, közmegelégedésre azonban meg lehet. Csak az a kérdés, tudunk-e annyira keresztények, magyarok és különösen emberek lenni, hogy a közmegelégedést tartsuk szem előtt. Mert nem az a fontos, hogy én bejövök-e ebbe a Házba, hanem az, hogy mindent ugy oldjunk meg. hogy az köz megelégedésre szolgáljon. Ha ez igy lesz, akkor ennek az országnak haladnia kell, ennek az országnak jólétbe kell kerülnie, miben én is és valamennyien megtaláljuk a magunkét. (Helyeslés.) Én nem mondom, —' ma talán korai volna — hogy fogadjuk el a Eriedrich-féie, a Wekerleféle, vagy a lajstromos választójogot; én csak annyit mondok, hogy én, mint jóérzésű ember, a múltban programmomui tűztem ki az általános egyenlő, titkos, községenkénti választójogot. (Élénk helyeslés a szélsöbaloklalcm.) Ez volt a programmom. De ugyebár szerencsétlenség volna, ha a magam véleményét akarnám ilyen nagyon súlyos országos kérdésben másokra feltolni. Én csak kérem, hogy ezt a kérdést mint közérdeket tekintsük, ne mint egyéni és pártkérdést; akkor meg fogjak találni e kérdés helyes megoldását is. Az igen t. honvédelmi minister ur szíves ügyeimét fel akarom hivni arra, hogy a háború következtében eldurvultak a kedélyek, meglazult a fegyelem s még a kommünbol kifolyólag több katona le van zárva. Én magam is jártam egyik-másiknak ügyében a hatóságoknál, ahol azt a felvilágosítást nyertem, hogy a katonai büntetőtörvénykönyv talán 50—60 éves. Orbók Attila : Császári patens alapján léptették életbe! Tankovics János : Nem vagyok jogász, a nemzetgyűlés jogász tagjai jobban tudják ezt, de azt hiszem, hogy egy ilyen elavult törvény paragrafusai alapján nem helyes, továbbra is fogva, tartani ezeket a katonákat. Hogy békesség legyen, fontosnak és szükségesnek tartom, hogy az-igen tisztelt honvédelmi minister ur tekint-