Nemzetgyűlési napló, 1920. XIV. kötet • 1921. december 19. - 1921. január 12.

Ülésnapok - 1920-280

A nemzetgyűlés 280. ülése 1921. évi december- hó 31-én, szombaton. 279 , kell hozni azzal az utiátalánnyal, amit a többi hivatalokban is élveznek, annyival is inkább, mivel a Vasúti és Hajózási Főfelügyelőségnek azok a közegei, akik künn járnak hasonló minőségben, egészen máskép vannak dotálva. Most a lapok két napon keresztül foglal­koztak a legutóbbi vasúti katasztrófával. Ugy látom az újságokból, hogy Kroll mozdonyveze­tőt hibásnak mondják. Ha azonban nem az új­ság szemével nézzük a dolgot, hanem a tényle­ges helyzetet vizsgáljuk, ugy fogjuk találni, hogy ez a Kroll nevű mozdonyvezető nem hibás. Hibás igenis a Máv. rendszere, még pedig ab­ban, hogy az ilyen exponált helyeken nem tör­ténnek intézkedések hasonló balesetek megismét­lődése ellen. T. i. a szabályzat szerint a vona­lon a mozdonyvezető oldalán kellene hogy le­gyen a jelző, amely mutatja neki, hogy szabad-e a pálya vagy sem, és meg keli-e állania vagy mehet. Itt ezen az exponált helyen a balolda­lon, a fűtő oldalán van a jelzés, úgyhogy ha a mozdonyvezető pontosan meg akarja állapitani, hogy mi van, át kell mennie a másik oldalra. Tessék elképzelni, hogy amikor a vonat teljes sebességgel halad, van-e ideje a mozdonyvezető­nek, amikor tizenöt lépésnyire sem lát, átmenni másik oldalra és idejekorán megállítani a vo­natot. Ez a Kroll tehát nem bűnös, nem is hiszem, hogy a biróság meg fogja állapitani ezért a bűnösségét. De tessék az államvasutak­nak intézkedni, hogy exponált helyeken ugy le­gyenek a jelzők felállítva, hogy kizárják, hogy a szegény emberek ilyen baleset okozása követ­keztében börtönbe kerüljenek. Kerekes Mihály : Az is kérdés, hogy milyen munkát végez. A megélhetés azonban nincs meg. Weiss Konrád; A kőszállítási szabályokkal is bajok vannak. Épen a tegnapi napon kaptam egy budapesti vállalkozótól levelet, amelyben panaszt tesz amiatt, hogy a szekszárdi állam­épitészeti hivatalnál kislakások építésére kiirt és most lejárt pályázat alkalmával a megbízást egy osztrák cég, Relia N. és unokaöccse bécsi cég kapta meg. Ez az épitkezés az államnak hozzájárulás címén csekély 8 milliójába kerül. Ez a budapesti vállalkozó azt kéri tőlem, hogy itt a nemzetgyűlésen kérjem fel a minister urat, hogy méltóztassék megnézni ennek a Rella­cégnek dolgát, mert ő ugy látja, hogy az itteni vállalkozókat nagy sérelem érte. Végtére is annyit el lehet várni, hogy az ilyen megbízást azok kapják meg, akik magyar állampolgárok, akik itt szerezték diplomájukat és évek óta itt foglalkoznak üzlettel, míg a Relia N. és unoka­öccse cég csak most nyitott irodát itt Buda­pesten, hogy ilyen címen ő kapja meg a meg­bízást. Kerekes Mihály: Minden szállítás gyanús! Weiss Konrád : Nem akarok ezekkel a kér­désekkel tovább foglalkozni, hiszen a minister ur úgyis ismeri ezeket és én hiszem, hogy lesz kegyes a ministeri székből erről annak idején nyilatkozatot tenni, hadd tudják meg az em­berek a nagy nyilvánosság előtt is, hogy mi a minister ur felfogása. Csak azt akarom, méltóz­tassék felfogását ministertársai felfogásával har­móniába hozni. Most azonban, t. Nemzetgyűlés, áttérek egy másik kérdésre, és végtelenül sajnálom, hogy a túlsó oldalon Jtiincsenek nagyobb számmal jelen. Foglalkozni fogok a fajmagyarság kérdésével.­(Halljuk!) Azért akarok evvel itt foglalkozni, mert fajmagyar t. képviselőtársaim mentalitá­sának megfelelően, ujabb időben gyakran hallat­szottak itt olyan hangok, hogy szép kis társaság van itt a Házban ; különösen hangoztatták a Haller, Fangler, Taszler, Friedrich, Dinich, Weiss Konrád, Lingauer stb. nevek idegen vol­tát. (Mozgás jobbfelöl.) Beszéljünk egy kissé a fajmagyar-kérdésről. Szilágyi Lajos: Nikolics Eadivej a tér­parancsnoka Budapestnek ! Weisz Konrád : Én, t. Nemzetgyűlés, nem szégyenlem, hogy germán családból származtam. Apám bajor mérnök volt, és államvasutaknál, előzőleg pedig tiszavidéki vasút szolgálatában végzett becsületes munkát. De beszélnem kell arról, hogy miért kifogásolják a faj magyar urak a nem fajmagyar hazafiak politikai szereplését, amikor a magyar klérus tagjai között, hogy egyebet ne említsek, ott látjuk Csernoch érsek­prímást, Rótt őméltósága veszprémi püspököt, Hanauer váci püspök urat vagy akár Prohászka Ottokárt, a szent életű székesfehérvári püspököt. (Ugy van!) Orbók Attila : Petrovicsnak sem volt magyar neve. Balla Aladár: A függetlenségi eszmékért küzdött. Weisz Konrád : Látom nem fajmagyar emberek szobrait Pesten. Ott látom a tiszta germán embernek, Mechwardt Andrásnak a szobrát, aki egy szót sem tudott magyarul. Nem tudom, nem tett-e ő olyan szolgálatot a magyar hazának, mint akárki a fajmagyarok közül. Es Semmelweis, akármilyen zsidó neve volt is, nem szerzett-e olyan tiszteletet a* magyar névnek, mint kevesen ebben az országban? (Helyeslés.) Itt van még egy nem fajmagyar : Petőfi, azt hiszem az urak közül egy sincs, aki ugy tudna megszólalni magyarul, mint ahogy Petőfi tudott. Andaházy-Kasnya Béla: De van, Budaváry! (Derültség.) Weiss Konrád : Azért kell ezeket elmon­dani, mert odakiáltották nekünk, hogy »Ti faj­magyarok!« Amikor az ország bajban volt, Mackensen és társai, akik szintén nem voltak fajmagyarok, jöttek a segítségünkre. Ezeknek a jutalma az volt, hogy Mackensent egy Vyx neve­zetű ezredesnek átszolgáltatták. Balla Aladár: Mert muszáj volt ! (Mozgás.) Weiss Konrád : Akár muszáj volt, akár nem volt muszáj, mégsem kellett volna megtenni. Kérdem, Friedrich átadta volna-e? Nem adta »

Next

/
Thumbnails
Contents