Nemzetgyűlési napló, 1920. XIV. kötet • 1921. december 19. - 1921. január 12.

Ülésnapok - 1920-277

A nemzetgyűlés 277. ülése 1921. évi december hő 28-án, szerdán. 173 tésért. Hogy ezt azután szociáldemokráciának vagy keresztényszocializmusnak nevezik-e, teljesen mellékes. Egy bizonyos csak, az, bogy a munkásharocknak a megélhetésért van létjogosultságuk. Ez azonban korántsem jelenti egyúttal azt, hogy, ' amikor a murkás a maga megélhetéséért küzd, nem hazafi. A világháborúból a magyar mur kásság becsülettel kivette a maga részét, a világháború alatt minden egyes ipari munkás és szociáldemokrata nemzeti érzéstől áthatva harcolt. Azért felelőssé tenni a munkásságot, mert egy szerencsétlen világháború után abba a helyzetbe került, hogy a polgárság gyávasága folytán a politikai hatalom Kun Béla kezébe jutott, nem lehet és nem szabad rásütni a hazafiatlanság bélyegét. Drozdy Győző: Ezért a grófok a felelősek ! Kerekes Mihály: Éa. megállapítom, hogy ha Magyarországon a kormányok olyan politikát követtek volna, amelyet mir den hazafias embernek követnie kellett volna, hogy t. i. a lelkeket megbékítsék és ne az elkeseredést szítsák, akkor eszel az irredentizmus gondolatát jobban szolgálták volna. Mert én még nem láttam olyan grófot, aki átment volna a határon az irredenta-gondolat mellett harcolni, kitévén magát annak a veszélynek, hogy 25 botütést feg kapni. A munkások sorában azonban, már láttam, hegy sokan kitették magukat a 25 botnak az irredentizmusért. A kormánynak is érdekében állott volna bekapcsolni a munkásságot és az ország minden társadalmi rétegét, vallási, felekezeti és foglalkozási külön bség rélkül. abba az épitő mur.kába, amelyet előbbutóbb mégis csak meg kell kezdeni a nemzet érdekében . T. Nemzetgyűlés ! A ministerein ök ur megjegyzi a választói jogosultságnál, hogy ő milyen választójogot akar. Nem lehet ugyan semmit sem megérteni belőle, mert nincs benne semmi, de azt mondja, hogy a két keresztény pártra akarja épiteni a jövő Magyarországot. Ez ellen senkinek kifogása nir.es

, azonban meg vagyok győződve arról, hogy a jövő Magyarországot nem a ministere In ök ur fegja kiépiteni s a magyarnemzet épugy nem fog bizalmat szavazni a ministerekök urnák és társainak, amint nem szavazott neki bizalmat a Friedrich-féle választásokon. Nem tudom, hogy a kormán y hogy fogja kezelni a hatalmat a választások alkalmával, de meg vagyok győződve arról, hogy a polgári demokrácia fog Magyarországon győzni, hogy a polgári demokráciáé a jövő és hogy annak kell ezt az országot konszolidálnia. Ha elemezni akarnám a ministerehiök ur kijelentéseit, csak azt állapithatom meg, hogy épen a kisgazdapártot akarja ő beszédével felforgatni. Valaki vagy valami nem tetszik neki a kisgazdapártban, de nem tudom, hegy mi vagy ki, mert ezt nem árulja el. Rupert Rezső: Pedig nagyon jól viselik magukat ! (Mozgás a jobboldalon.) Henzer István : Ha mirdenki annyit beszélne, mikor Volna vége a tárgyalásnak. Rassay Károly: Mindenki annyit beszél, amenryit tud. (Zaj.) Kerekes Mihály : Amikor a kormán}^ a konszolidációt akarja szolgálni, megfeledkezik egy nagy társadalmi rétegről, amelyet ártatlanul üldöznek, megfeledkezik a magyarországi üldözött tisztviselőkről, többek között azokról, akiket állásukból elbocsátottak és 25—30 évi szolgálatukat odadobva, családjukat koldusbotra juttatták. Ha valaki bűnt követett el és azért elitéli a független magyar biróság öt esztendőre, most amnesztiát kap. Azt hiszem, hegy azok a tisztviselők is kaphatnának amnesztiát, akiket azért bocsátottak el állásukból, mert házbizalmiak voltak. (Vgy van ! TJ(jy van ! a szélsőbaloldalon.) Drozdy GyŐZŐ : Akik a külügyben szolgáltak, mint Tumcsá; yi, vagy más hivatalban. Kerekes Mihály: Itt látom azután azt, hogy az érdekek összefüzőclnek és ebből vonom le azt a konzekvenciát, hegy ebben az országban a keresztény kurzus idején . . . (Zaj.) Ereky Károly: Halván itt keresztény kurzus ? Bárczy István : Álkeresztérység ! Kerekes Mihály : . . .ugyanabból az okból az egyik embert megfosztják állásától és a másiknak semmi bántódása nem lesz, holott mird a kettő a kommün alatt teljesített szolgálatot. (Zaj.) Szerintem, egyáltalában senki sem róhatja fel egy tisztviselőnek, hegy ő a kommün alatt szolgálatot teljesített. Ha a magyar tisztviselők egyöntetűen a sarkukra álltak volna és azt mordták volna, hogy Magyarországon pedig a tisztviselők egyike sem fogja szolgálni a kommünt, ez rendben lett volna. De amig az egyik szolgált és a másik is szolgált, addig emitt igy eljárni, amott psdig ugy, hogy az illető talán még jobb helyzetben van a kurzus folytán, ez nem igazság. Drozdy GyŐZŐ : Egyikből igazságügyminister lesz, a másikból rab. (Zaj. Elnök csenget.) Kerekes Mihály: Én, igenis, a kormány bűnéül rovom fel azt, hogy ezen a téren abszolúte nincs egy szava sem s hogy az általános amnesztiánál semmit sem szól a kormány arról, hogy sok száz családot üldöznek, kenyerétől megfosztottak olyan cselekedetekért, amelyekben sem a királyi ügyészség, sem a magyar független biróság nem talált semmiféle büntetendő cselekményt. (Zaj.) A kormánynak kellett volna erre gondolnia és vissza kellett volna adnia az illetőket hivatásuknak és becsületét azoknak a családoknak, amelyeknek feje esetleg 30—á0 esztendőn keresztül szolgálta az államot becsülettel. A ministerelnök ur egyik beszédében azt mondta, hogy ugyanazokat az októbristákat látja itt, akiket látott 1918-ban. (Zaj a szélsöbaloldalon.) Drozdy Győző : Csak ő nincs köztük ! Bárczy István : Azon az oldalon vannak, nem itt ! Kerekes Mihály : Legyünk már egyszer azzal tisztában, hogy Magyarország összeomlása nem 1918 októberében kezdődött. Magyarország összeomlása 1914-ben kezdődött, azokban a korábbi