Nemzetgyűlési napló, 1920. XIV. kötet • 1921. december 19. - 1921. január 12.
Ülésnapok - 1920-277
A nemzetgyűlés 277. ülése 1921. évi december hó 28-án, szerdán. 167 azok a korlátozások foglaltassanak precíz törvényekbe (Élénk helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) és ne legyenek a kormányzati közegek kisebbnagyobb jóindulatának kiszolgáltatva. Itt van köztünk a nagy különbség. A kormányok pszichológiájához tartozik, hogy szeretik a hatalom kiterjesztését. Ez nagyon természetes ; minden hatalom pszichológiájához hozzátartozik, hogy nem szereti a korlátozásokat és minél jóhiszemübb valaki, annál inkább azt hiszi, hogy ő sokkal jobban csinálná a dolgokat, ha nem volna mindenféle hiztositék által korlátozva. Ez az az okoskodás, amellyel szemben azonban minden idők alkotmányozó bölcsei a tárgyi biztosítékok rendszerének felállítását tartották szükségesnek. (Helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) A kormány politikáján még akkor is, amidőn a közszabadságok helyreállítása által kedvező irányba tér, még mindig uralkodik a diszkrecionális hatalmak iránti azon előszeretet, amely ellen egy emberöltőn át küzdöttem a régebbi rendszerek alatt s ameddig ez fennáll, tulaj donképen senki sem érezheti magát jogainak élvezetében teljesen biztosítottnak, (ügy van ! ügy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Hiszen naponként tanúi vagyunk önkénykedési cselekedeteknek, eseteknek, amidőn valakit — nemzetgyűlési képviselőt vagy nem nemzetgyűlési képviselőt — elfognak, két hétig, három hétig, négy hétig fogva tartanak, azután azt mondják : nincs semmi baj, az ur elmehet. (Mozgás a bal- és a szélsőbaloldalon.) Kerekes Mihály : Köszönjük szépen ! Gr. Apponyi Albert: Mindaddig, amig az egyéni szabadságnak, ennek a legprimitívebb emberi jognak teljes élvezete nincs intézményesen biztosítva az ilyen eljárások ellen ; mindaddig, amig az ilyen cselekmények lehetségesek, ne beszéljünk jogrendről, ne beszéljünk normális állapotokról, (ügy van ! ügy van ! bal felől.) Szóval én nem jóindulatú praxist kívánok, hanem precíz jogszabályokat, intézményes biztosítékokat, amelyeknek határait szintén precízen meg lehet állapítani, szakítást az önkénykedésnek azon szellemével, amelybe a háborús felhatalmazások hosszú időn át való gyakorlása a kormányokat belenevelte, (ügy van ! ügy van !) amelyből elismerem, hogy nehéz kibontakozni, de az abból való kibontakozás és az igazi precíz jogszabályok uralmának helyreállítása a kormány tevékenységének legnagyobb dicsősége és legmagasabb célja volna. (ügy van ! ügy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Én meg tudok barátkozni azzal is, amit az igen t. ministerelnök ur a keresztény politika tartalmáról mondott. Ö t. i. azt mondja — idézem a ministerelnök szavait — (olvassa) : »Ebből az alkalomból egypár szót kívánok szólni a zsidóság helyzetéről is az országban. Méltóztatnak tudni, hogy az uj politikai éra kezdetén az országban egy erős antiszemita áramlat volt, amely ma is bizonyos tekintetben fennáll. Ez az antiszemita áramlat magát keresztény politikai áramlatnak nevezte el, Azonban bátor vagyok felhívni a figyelmeket arra, hogy a keresztény politika nem az üldözés és a gyűlölet, politikája, hanem a felebaráti szeretet, a méltányosság, a kibékitési szellem és a szociális érzék felébresztésének politikája. A keresztény politika a valláserkölcsi alapoknak a közintézményekbe való visszavitelében, a vallásos nevelés kifejlesztésében és a keresztény magyarság gazdasági erősítésében kell hogy kielégülést keressen.« Tökéletesen aláírom. Szilágyi Lajos : Ezt mondja ő ! Gr. Apponyi Albert: Azután folytatja (olvassa) ; »A hazafias zsidósággal is, amely a gazdasági és politikai rekonstrukció terén hasznos munkát végez, szívélyes viszonyt óhajtok fen tartani.« Mélyen tisztelt Nemzetgyűlés ! Ezek a megállapítások a keresztény politika tartalmáról teljesen megfelelnek az én felfogásomnak. Nem negatívum, hanem pozitívum ez, még pedig nagy, világot épitő, civilizációkat létesítő, minden haladásnak alapját megdönthetetlen, egyedül lehetséges alapját alkotó pozitívum. A zsidósághoz való viszonyt illetőleg azonban én nem azt a kategóriát keresem, amelyet a t. ministerelnök ur mond, a »szívélyes« viszonyt, mert hiszen a szivélyesség utóvégre egyéni érzés dolga. Senki sem követelhet tőlem szívélyességet, és én senkinek sem tartozom szivélyességgel, hanem egyedül a politikai, jogi és erkölcsi egyenjogúságot. (Igaz ! ügy van ! bal felől.) Mélyen tisztelt Nemzetgyűlés ! Szilárd meggyőződésem az, hogy a pozitív alapokra fektetett kereszény politika nemcsak hogy nem inkompatibilis ezzel, de egyenesen követeli ennek az egyenjogúságnak elismerését s az gazdasági életünk rekonstrukciójának igen nagy érdeke is. Tegyék kezüket a szivükre, t. képviselőtársaim és mondják meg, hogy vájjon mindazok az állítólag keresztény alapokra fektetett és monopóliumokkal ellátott közgazdasági intézmények reális s a keresztény morálnak megfelelő politikát folytatnak-e % (Felkiáltások jóbbfelől : Sőt !) Ernst Sándor : Egészen biztos, hogy sok tekintetben igen. (Zaj. ) Hegedüs György ; Ezt kapjuk Apponyitól ! Gr. Apponyi Albert : Az ország gazdasági felvirágoztatásának egyik fő nyitja a kereskedelem felvirágoztatása és Budapest fekvésének a tranzitókereskedelem fejlesztésére való felhasználása. Kereskedelmet hozzáértő kereskedők nélkül nem lehet csinálni. Hát iparkodjunk arra . .. Ernst Sándor : A Baross-szövetséget és a Hangyát agyonverjük ! (Nagy zaj. Elnök csenget.) Gr. Apponyi Albert : Erre is rá fogok térni, nem fogok adós maradui t. képviselőtársamnak ezzel a témával sem. Törekedjünk arra, hogy a keresztény társadalomnak ifjúsága nagyobb számmal menjen a kereskedői pályára ; törekedjünk arra, hogy a keresztény társadalom a tudásnak megszerzése és munka által belenevelődjék és elfoglalja a gazdasági élet vezetésében azt a részt, azt a helyzetet, amely őt megilleti. (Zaj jóbbfelől.) Bocsánatot kérek, hozzáértő emberek kiküszöbölése és hozzá nem értő tényezőknek monopóliumokkal
