Nemzetgyűlési napló, 1920. XIV. kötet • 1921. december 19. - 1921. január 12.

Ülésnapok - 1920-277

164 A nemzet gyűlés 277. ülése 1921. oldalon.) csak azért, hogy gróf Eáday Gedeon helyett gróf Klebelsberg Kunó képviselőtársunk üljön a belügyministeri székben, — tisztelem egyiket is, másikat is, de épen azért, mert egyaránt tisztelem őket, ebben a személycserében semmi indokoltságát nem látom annak, hogy ez a krizis három hétig vajúdott és három hétig tétlenül volt a nemzetgyűlés. (Helyeslés a baloldalon. Zaj.) Mikor a krizist bejelentette a ministerelnök ur, azt mondotta, hogy azon nagy horderejű és súlyos események után, amelyek történtek, a kormány szükségét látta annak, hogy az államfővel szemben felvesse a bizalmi kérdést. Rendben van, de ez öt perc alatt eldől. Az államfő, ha bizalmát meg nem vonja attól a kormánytól, akkor a lemondását egyszerűen el nem fogadja. Ez a dolog rendje. Nem hiszem, hogy a főméltóságu kormányzó urnák három hétig kellett azon tűnődnie, hogy megajándékozza-e újból a bizalmával, vagy megtartja-e bizalmát a Bethlenkormány számára, avagy sem. Ebből az okból magában véve a krizis lefolyása nem indokolható s az eredményből szintén nem indokolható. A ministerelnök ur programmbeszédében, illetőleg bemutatkozó beszédében azt mondotta, hogy egészen fentartja az áprilisi bemutatkozó, alkalmából mondott programmját és csak a módszerben vannak bizonyos módosítások. Szóval, én nem látom az indokát ennek a hosszú krízisnek és ez nem magánügye sem a kormánynak, sem a kormányt támogató pártoknak, ( Ugy van ! a baloldalon.) mert igazán nem szabad indokolatlanul ezt az országot zavarni krízisekkel, nem szabad indokolatlanul az amúgy is rövidre szabott munkaidőből bármit is elvenni. Szóval, erre nézve a felvilágosítás még nincs meg ; a felvilágosítás pedig feltétlenül szükséges, mert ha ez a kérdés fel nem világositható, akkor ez önnönmagában is kiindulópontja egy igen szigorú kritikának a kormánnyal szemben. (Ugy van! a baloldalon.) Ami a t. kormánnyal szemben való helyzetemet illeti, tagadhatatlan, hogy köztem és a kormány között mély, széles és áthidalhatatlan árkot von az 1921 : LXI. te. Az én álláspontom ezzel a törvénycikkel szemben ismeretes ; nem akarom megismételni, mert nem akarok az elnök urnák állandó foglalkozást adni velem szemben, (Derültség bal jelöl.) de nem is szükséges megismételnem, hogy mi az álláspontom ezzel szemben. Ez az árok fennáll s ez — megvallom őszintén — még inegszélesedett a kormány azon eljárása által, hogy amidőn — ami előrelátható volt •— ugyanazok a tényezők, amelyek a detronizáló törvényt is szorgalmazták, kijelentették, hogy ez nekik nem elég, hogy annak törvénybeiktatását is kívánják, hogy a Habsburg-ház tagja választás utján se juthasson a királyi trónra ; mikor, mondom, ez az észrevétel megtétetett, vagy legalább köztudomású volt, hogy meg fog tétetni — nekem a folyosón mondták itt a Házban akkor, amikor ez a detronizáló törvényjavaslat tárgyaltatott — mikor, mondom, köztudomású volt, hogy ez az évi december íió 28-án, szerdán. észrevétel meg fog tétetni, és pedig nem a törvényjavaslat harmadszori felolvasása után, hanem annak tárgyalása alatt ; mikor tehát semmi sem volt volna könnyebb, mint a részletes vita során azt a törvényjavaslatot megtoldani egy olyan szakasszal, amely kimondja, hogy a Habsburg-háznak tagja választás utján sem juthat a magyar trónra : a t. kormány nem ezt az utat választotta, amikor ennek törvénybeiktatása az általam természetesen nem helyeselt, hanem az ő eljárásának logikájából folyó lett volna, a kormány — mondom — más utat választott : egy nemzetközi lekötöttséget vállalt idegen hatalmakkal szemben, hogy a magyar trón az ő megkérdezésük és hozzájárulásuk nélkül nem fog betöltetni. Ugron Gábor : Senkivel ! Gr. Apponyí Albert : Ez a magyar állam szuverenitásán ejtett egy olyan csorba, amelyet én azoknak, akik ezt ejtették, elnézni nem tudok. Ernst Sándor : Én nem látok ilyen csorbát ! Gr. Apponyi Albert : Nem látja a csorbát t. képviselőtársam ? Nagyon csodálom, hogy nem látja a csorbát, (Zaj. Elnök csenget.) hanem azt hiszem, hogy akkor (Egy hang a baloldalon : Nem akarja látni 1) tényleg egy ilyen csorba ejtetett, amikor a kormány lekötötte magát egy idegen tényezővel szemben. Ernst Sándor : Hát törvényben jobb lett volna. Gr. Apponyi Albert: Mindenesetre jobb lett volna. T. képviselőtársam idegessége csak azt mutatja, hogy az elevenükre tapintottam. Előbb csak indokolatlan erőszakkal állottunk szemben, melynek visszautasítása nem volt elég erős, most mi magunk — legalább egy kormánynyilatkozat alakjában — ismertük el idegen tényezők beavatkozási jogát belügyeinkbe. A kettő között igen nagy a különbség. (Ugy van ! balfelől.) Azok az erőviszonyok, amelyek ideig-óráig lehetetlenné tették, hogy az idegen beavatkozást visszautasítsuk, azok változhatnak, azok máról-holnapra eltűnhetnek, holott az a lekötöttség, amelyet vállaltunk, nem tűnik el, az marad. Ez a magyar állami szuverenitásnak saját tényünk, kormányunk ténye által való megsértése. (Ugy van/ a baloldalon.) Mélyen t. Nemzetgyűlés ! Nem is lett volna semmi ok arra. (Zaj jobbfelől. Halljuk ! Halljuk ! a baloldalon, jhogy a detronizálást kimondó törvénybe egy ilyen szakaszt be ne vegyünk. Ennek gyakorlati jelentősége ugy se lett volna, mert én nem képzelem az uralkodóháznak egy olyan tagját, aki ne látná azt az erkölcsi lehetetlenséget, hogy kinyújtsa a kezét egy olyan korona után, amelyet a család fejétől vettek el. (Ugy van! a középen.) Másfelől pedig ha a legitim királyság teréről egyszer leléptünk, akkor semmi okot sem látok arra, hogy épen ahhoz az uralkodó házhoz kössük magunkat, hogy ezáltal tehát mindazokat a hátrányokat, amelyek hozzá vannak kötve, tovább viseljük anélkül, hogy bármely előnyét élvezzük annak az állapotnak, amelyet a nemzetközi helyzet a tőle való elpártolás által számunkra megteremtett. (Ugy van! a bal-