Nemzetgyűlési napló, 1920. XIV. kötet • 1921. december 19. - 1921. január 12.

Ülésnapok - 1920-277

158 A nemzetgyűlés 277. ülése 1921 Gerencsér István jegyző (olvassa a törvényjavaslatot). Elnök: Kiván-e valaki hozzászólni ? (Senkii) Ha senki sem kivan szólni, a törvényjavaslatot harmadszori olvasásban is elfogadottnak jelentem ki. Kihirdetés végett elő fog terjesztetni. Következik a szerzői jogról szóló törvényjavaslat (írom, 337) harmadszori olvasása. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék a törvényjavaslatot felolvasni. Gerencsér István jegyző (olvassa a törvényjavaslatot). Elnök: Kiván-e valaki szólni? (Senki!) Ha senki sem kivan szólni, a törvényjavaslatot harmadszori olvasásban is elfogadottnak jelentem ki. Kihirdetés végett elő fog terjesztetni. Napirend szerint következik az indemnitásról szóló törvényjavaslat (írom. 382, 391) tárgyalása. Szólásra következik? Gerencsér István jegyző : Prőhle Vilmos ! (Nincs itt!) Haller József (Nincs itt!) Herrmann Miksa ! Herrmann Miksa: Nem kívánok szólni. Gerencsér István jegyző: Temesváry Imre! Temesváry Imre: Nem kivánok szólni. Gerencsér István jegyző : Sokorópátkai Szabó István ! (Nines itt !) Kiss Menyhért ! Kiss Menyhért: Nem kivánok szólni. Gerencsér István jegyző: Oláh Dániel! (Nincs itt!) Frühwirth Mátyás! (Nincs itt!) Czeglédy Endre! Czeglédy Endre: Nem kivánok szólni. Gerencsér István jegyző : Schlachta Margit ! Schlachta Margit: T. Nemzetgyűlés! Azt gondolom, hogy ritkán élünk olyan időket, mint most, amikor annyira kézzelfoghatólag látjuk, hogy a budget-jog milyen fontos joga a nemzetgyűlésnek, mellyel hatalom adatik a képviselőknek arra, hoqy belenyúljanak a polgároknak — hogy ugy mondjam — a háztartásába, a szekrényébe és a pénztárcájába is, arra a legnagyobb befolyást gyakorolják, esetleg onnan a pénzt ki is vegyék, ha az ország érdeke ugy kívánja. Épen ezért a legfeszültebb érdeklődéssel vettem kezembe életemben az első költségvetést és foglalkoztam azzal a kérdéssel, hogy hogyan történik nálunk ennek a jognak használata. Azonban mindjárt tisztában voltam azzal, hogy a jelen körülmények között, a mostani helyzet erre a kérdésre nem adhat feleletet, mert hiszen az még kuszált az olyan összeomlás után, melyet átéltünk. Visszamentem tehát egész 1867-ig és onnan próbáltam kiolvasni erre a kérdésemre a feleletet. Távol áll tőlem, hogy azt képzeljem magamról, mintha én pénzügyi szakember volnék, vagy pedig a pénzügyekhez valami különesebben értenék. Az én gondolatmenetem tisztán csak párhazamban halad azokkal a kérdésekkel, amelyek a közönséges, kis-háztartásnak kérdései és állandóan az lebeg a szemem előtt, évi december hó 28-án, szerdán. hogy ahogyan egy kis háztartásnak pénzügyeit egyensúlyban kell tartani, ugyanúgy kell egyensúlyban tartani az állam háztartását is és itt is ugyanazok a kérdések merülnek fel, t. i. hogy idejében meglegyen a költségvetés, hogy tudjunk gondoskodni kellő fedezetről a kiadások számára és hogy a költségelőirányzat szerint történjék a költekezés. Erre a kérdésre az 53 évi visszatekintés nagyon érdekes válaszokat adott. Először is a költségvetésszerinti kiadást a tényleges kiadás év 53 alatt csak három évben nem multa felül : 1875-ben Széli Kálmán, 1887-ben Tisza Kálmán és 1916-ban Wekerle pénzügyministersége alatt. Ami a bevételeket illeti, alig van év, amikor hitelműveletek nélkül volna biztositható az egyensúly. Az 53 óv alatt csak három olyan évet találtam, amikor hitelműveletek és állami javak eladása, vagyis vagyoni csökkenés nélkül fedezték a bevételek a kiadásokat és pedig 1868-ban Lónyay, 91-ben és 1906-ban Wekerle pénzügyministersége alatt. 18 olyan évet találtam, amikor az egyensúly vagyoncsökkentéssel fentartható volt és 32 évben deficit mutatkozott az ilyen hitelműveletek dacára is. Nagyon meglepett, hogy ilyen nehéz pénzügyi helyzet ellenére 4 is a költségvetés legtöbbször nincs készen idejében. E tekintetben, sajnálatomra, nem tudtam még az 53 éven keresztülmenni, mert csak 1893-ig jutottam ezzel a kérdéssel, tehát 25 éven keresztül, mely idő alatt összesen csak 7 évet találtam, amikor a költségvetéssel idejében elkészültek. A másik kérdés, amelynek vizsgálatával visszamentem ezen az 53 éven keresztül, az volt, hogy ilyen körülmények között az államadósság hogyan növekedett. Itt azt találtam, hogy 1868-ban 256,520.789 forint és 19V2 krajcárnyi államadóssággal kezdtük a gazdálkodást s ez felszökik 1913-ig 6.195,975.000 koronára. Addig normális viszonyok között éltünk, attól kezdve pedig mindannyiunk előtt köztudomású, hogy ez az összeg milyen hallatlanul magasra emelkedett. Az gondolom, hogy mindannyian egyformán megdöbbentünk, amikor a pénzügyminister urnák becsületes és nyilt expozéja alapján tudomást kellett vennünk arról, hogy ez évben 16 milliárdot fogunk ezekhez a nagy tételekhez hozzáfűzni. 16 milliárd lesz a deficit. Csonka Magyarországon általam véve nyolcmillió lakost számítunk ; a deficitből tehát 2000 korona ujabb adósság esik egy személyre, négy személy számítva egy családra, az adósság családonként ujabb 8000 korona adósságot jelent. Amint mondottam, a legtávolabb áll tőlem az, hogy ezeket a pénzügyeket mint pénzügyekhez értő ember tegyem fel. Tisztán csak ugy tettem fel ezeket a kérdéseket, ahogyan az ember természetes eszével gondolkozik és mérlegeli a kis és a nagy, vagyis az államháztartás vitelét. Itt is, ott is idejében meg kellene a költségvetésnek lenni. Itt is, ott is nem szabad