Nemzetgyűlési napló, 1920. XIV. kötet • 1921. december 19. - 1921. január 12.
Ülésnapok - 1920-276
132 A nemzetgyűlés 276. ülése 1921. Azután következett a magyar külügyministeriurnnak felállitása, szervezése. Kerestek természetesen nemzetközi jogászokat, és minthogy a múltban, amikor még önálló magyar külügyministerium nem volt, az igazságügyministerium két osztálya végezte a külügymimsteriumnak nemzetközi jogi funkcióit, onnét rekrutálták az embereket, és pedig nemcsak engem, hanem abból a ministeriumból körülbelül 5—6 referenst vittek át a külügyministeriumba ; én kerültem a nemzetközi jogi osztály élére mint valóságos ministeri tanácsos. így tényleg a cím és jelleg adományozása után egypár hónapra ministeri tanácsos lettem. Ennek az a magyarázata, hogy amikor egy mimsteriumot' szerveznek és egyeseket áthoznak más ministeriumból, akkor ez igy szokás. A kommunizmus engem tényleg a külügyministeriumban talált, amikor én továbbra is a külügyministeriumban, illetőleg a külügyi népbiztosság szolgálatában maradtam. Ennek magyarázatául fel kell hoznom azt, hogy . . . Szilágyi Lajos : Nem szabad üldözni másokat, akik hasonló helyzetben voltak és akik belesodródtak ! (Zaj a baloldalon.) Tomcsányi Vilmos Pál igazságügyminister : Nem üldöztem. Fel kell hoznom, hogy a mi birtokaink oláh és cseh megszállás alá kerültek, a pénzintézetnél lévő kis tőkénk a kommunizmus alatt lefoglaltatott, s nekem öt apró g3^ermekem volt—azok között egy háromhónapos csecsemő . . . (Mozgás a bal -és a szélsőbaloldalon. Felkiáltások : Joga volt maradni !) Szilágyi Lajos: De ugyanily mértékkel mérjen másnak is ! (Zaj a baloldalon.) Tomcsányi Vilmos Pál igazságügyminister : ... ez volt az oka annak, hogy a külügyi népbiztosság szolgálatában voltam kénytelen maradni. Hogy mi volt ott a funkcióm, arra vonatkozólag megjegyzem, hogy a legelső nap, amikor a kommunisták átvették az uralmat, kijelentették, hogy nekik jogi osztályra egyáltalában szükségük nincs, és ennélfogva az ott levő embereket holmi kezelési dolgokkal kell megbizni. Ennek folytán pár hétig bejártunk ugyan a hivatalba, de abszolúte nem csináltunk semmit. Később kisütötték azt, hogy idegen-védő irodát kell felállítani, amelynek funkciója az lesz, hogy az itteni idegen állampolgárokat védje a kommunista-rendszer szabályaival szemben. Ezek részére mindenféle cédulákat kellett kiállitani. (Derültség.) Szilágyi Lajos: Jogszabályaik? (Zaj a baloldalon.) Tomcsányi Vilmos Pál igazságügyminister: A cédulákkal védték őket pl. a lakásrekvirálás ellen. Orbók Attila : Az idegeneket védték saját rendszerük ellen ! (Zaj.) Tomcsányi Vilmos Pál igazságügyminister : Csodálatos, hogy a tanácsköztársaság rendszere, amíg saját polgáraival szemben a legkegyetlenebbül járt el, a külföldieket borzasztóan respekévi december hó 23-án, pénteken. tálta. (ügy van!) Nem kellett más, csak az, hogy megjelenjék valahol egy konzul, s akkor mindent megtettek. Ezekkel a konzulokkal mi érintkeztünk ... Szilágyi Lajos : Most is jobban respektálják az idegeneket, mint a magyar állampolgárok és a legelső állampolgár jogát. (Zaj.) Tomcsányi Vilmos Pál igazságügyminister: Mondom, mi érintkeztünk velük, régi emberek, akiknek a nyelvismerete inkább megvolt, mint azoknak, akiket akkor hoztak be. Szóval ezt a funkciót végeztük tovább, amely egyszerű kezelési funkció volt és a külügyi kérdésekhez tulajdonképen semmi köze nem volt. (Zaj.) Általában nem törődtek velünk, ezt meg kell állapitanom. Ezért 1919 júniusában — ha méltóztatnak visszaemlékezni — mikor a tanácsköztársaság kongresszusát tartották, az akkori külügyi népbiztost erősen megtámadták azért, hogy a külügyi népbiztosságnál régi emberek, a tanácsköztársaság ellenségei ülnek s azoknak kenyeret ad és nem dobja ki őket. Ennek meg is volt a hatása, mert Kun Béla azonnal elrendelte, hogy mindenkinek fogadalmat kell tennie a tanácsköztársaságra s azt, aki ezt alá nem irja, elcsapja. Közülünk, régi emberek közül, akik ott voltunk, ezt a fogadalmat senki sem irta alá, aminek az lett a konzekvenciája, hogy minket valamennyiünket elcsaptak. Akkor már nem volt mód reá, hogy gyermekeimnek a megélhetést biztositsam . . . (Zaj a baloldalon. Elnök csenget.) Kérem, méltóztassanak meghallgatni. (Halljuk! Halljuk! jobb felől.) Eljött az ideje annak, hogy akármilyen módon igyekezzem menekülni innen. S minthogy ezekkel a konzulokkal érintkezésem volt, az akkori norvég konzul, Gregersen, volt szíves olyan ajánlólevelet adni, amelynek segitségével keresztülszöktem Sátoraljaújhelynél az egész családommal a határon, cseh megszállott területre, ahol az anyósomnak birtoka van. Ott maradtam azután egész végig, októberig, amikor a külügyminister úrtól sürgönyt kaptam, hogy azonnal jöjjek vissza, foglaljam el a hivatalomat, mert a békeszerződéssel kapcsolatos munkálatoknál igénybe óhajt venni. Vissza is jöttem. Ugy látom, hogy az a beállítás, amelyet at. • képviselő ur jónak látott alkalmazni, nemcsak a tényeknek nem felel meg, hanem teljesen rosszakaratú. (Igaz ! Ugy van ! jobbfelől. Zaj a baloldalon.) Én a t. Nemzetgyűlés és általában az ország közvéleményének Ítéletére bízom, hogy az a tényállás, amelyet egészen nyiltan és bátran elmondtam, olyan-e, hogy azt ilyen rosszakaratulag lehet-e és szabad-e beállítani? Ezt én a nemzetgyűlés és a közvélemény döntésére bizom, és a magam részéről a leghatározottabban visszautasítom a t. képviselő urnák ezt a rosszakaratú és tendenciózus beállítását. (Elénk helyeslés a jobboldalon.) Drozdy GyőZŐ: Ezért tiz esztendőt indítványoz a minister ur ügyésze. (Zaj a baloldalon.)
