Nemzetgyűlési napló, 1920. XIV. kötet • 1921. december 19. - 1921. január 12.

Ülésnapok - 1920-272

6 A nemzetgyűlés- 272. ülése 1921 . évi december hö 19-én, hétfon. akkor nagyon helyes volna ékhez a módhoz folyamodni. Csak ahhoz nem folyamodhatunk, hogy nem csinálunk semmit, vagy hogy kicsinyes dolgot csinálunk. Mert 300 millióról beszélni ma épitéssel kapcsolatban, azt hiszem nem komoly dolog. 300 millió a békeérték 3 millióját jelenti, ma pedig 3 millióval lakásépítkezésről beszélni sem a fővárosban, sem a vidéken nem igen lehet. Azt is tekintetbe kell vennünk, hogy ez nem specialis fővárosi kérdés, hanem épugy a vidék kérdése is, sőt a földreformmal kapcsolatban rendkívül nagy fontossággal van a vidék szempontjából. Karafiáth Jenő; Valahol csak kell kezdeni! Bródy Ernő; Méltóztassék megengedni, hogy felemlítsem evvel kapcsolatban a házhelyek kérdését. Magyarországnak van 3400 községe. Ebből a 3400 községből eddig 300-ban osztottak ki házhelyeket s ez megfelel 12.000 házhelynek. Ebben az arányban 100.000 házhely lesz még kiosztandó. De ez a 100.000 házhely csak hely. arra épület is kell. Egyáltalán ahhoz, hogy a földreform megvalósulhasson, nem elég a házhelyek kiosztása s általában a földek elosztása, hanem azt az uj jogosultat abba a helyzetbe is kell hozni, hogy termelhessen, tehát elsősorban, hogy lakása legyen neki, nem is beszélve az instrukció egyéb nemeiről. Úgyhogy ez a lakáskérdés szoros összefüggésben van a. földreform kérdésével, tehát már ezért is súlyos szociális és gazdasági kérdés. Ezt a nagy kérdést, amely a városnak és a falunak egyformán nagy kérdése, ilyen kicsinyes pepecseléssel nem lehet elintézni. Nem lehet elintézni ezt ezzel a törvénnyel, hiszen ha törvénnyel és rendelettel el lehetne intézni a kérdéseket — nekünk megvannak a törvényeink — akkor már eddig is lehetett volna törvényes alapon, külön uj törvény nélkül eljárni. Itt van az 1907. évi III. te, a hazai ipar fejlesztéséről szóló törvény, amelynek 3. §-a a következőket mondja (olvassa) : »Az 1870. évi LI. te. második szakaszának az a rendelkezése, hogy az a mezőgazdasági és ipari munkásoknak bérfizetés nélkül átengedett munkáslakások állandó adómentességben részesülnek, akként egészíttetik ki, hogy a kormány által állandó adómentességben részesíthetők a vállalat által épített, a közegészségügyi követelményeknek megfelelő azok a munkáslakások is, amelyek a munkásoknak olyan feltétel ni ellett adatnak át, hog}-' emiatt csekélyebb munkabérben részesülnek, vagy hogy bérüknek bizonyos Összege lakásuk bérére vagy az épület tulajdonának megszerzésére fordittatik. Azokat a munkáslakásokat, amelyek a munkások részére bérfizetés mellett leendő használatra vagy olyan célból építtetnek, hogy azokat a_ munkások a vételárnak részletekben való törlesztése mellett tulajdonul megszerezhetik, amenynyiben, uj épületeknek tekinthetők, a kormány használatbavételüktől számítandó húsz évig ideiglenes adómentességben részesiti, amely esetben ezen idő tartamára az állami törvényhatósági és községi pótadó. valamint az általános jövedelmi pótadó alól is mentesek lesznek. Azokat a feltételeket, amelyek mellett az e szakaszban biztosított kedvezmények engedélyezhetők, a pénzügyminister a kereskedelemügyi ministerrel egyetertőleg megállapítja. A kedvezmények megvonandók azon időponttól kezdve, melytől az illető munkásházak, vagy lakások más célra használtatnak, illetve az ezen szakaszban körülirt minőségük megszűnt.« Nyilvánvaló ebből a törvényből, hogy már 1907-ben gondoltak munkásházak és munkáslakások építésére. Ez a törvény azonban papiroson maradt. Nem hiszem, hogy ezen törvény alapján egyetlenegy munkáslakás épült volna. Látszik tehát ebből, hogy hiába hozunk törvényeket, ha azokat nem hajtjuk végre. A gazdasági munkásházakról is van 1907-ből egy törvény, — ebben is van valami — hisz a vidéki földbirtokosok és gazdák jobban tudják megmondani — de ez a törvény is idővel elhalt, papiroson maradt. Itt van ennek az 1907 : XLVI. te .-nek a 8. §-a. Méltóztassanak figyelni, mit mond ez a 8. § (olvassa) : »Felhatalmaztatik a földművelésügyi minister, hogy az állami költségvetésben gazdasági munkásházak építésének előmozditására engedélyezett évi hitelekből az illető számadási év végéig fel nem használt részösszegeket az 1907. évtől kezdve országos gazdasági munkásházépitési alap létesítésére, illetőleg gyarapítására fordíthatja, és ezen alapból a gazdasági munkásházak építését segélyek engedélyezésével előmozdítsa. Ezen alap álladékáról és mikénti felhasználásáról a törvényhozásnak éven kint a költségvetési előirányzatok benyújtásával egyidejűleg jelentés teendő.« Nagyon kíváncsi vagyok ezekre a jelentésekre és arra, hogy mi van ezzel az országos gazdasági munkásházépitési alappal, megvan-e ez az építési alap és hogy vájjon a kormány szokott-e évenkint jelentést tenni ennek az építési alapnak az állapotáról. Én legalább nem emlékszem rá, de a t. Nemzetgyűlés többi tagjai sem nagyon emlékezhetnek rá. Ebből az következik, hogy hiába hozzuk meg a törvényeket, ha azok papirtörvények maradnak, ha azokat nem hajtjuk végre és ha nem mennek át az életbe. Az életben csak olyan törvények érnek valamit, amelyek végrehajthatók, amelyek az élettel összefüggésben állanak és annak kívánalmait kielégítik. Törvényes alap volt a városban a gyári munkáslakások építésére, a vidéken padig gazdasági munkásházak építésére. A törvény nem lett volna hibáztatható abból a szempontból, hogy nem lehet megindulnia az építkezésnek, ámde a törvény nem lett végrehajtva, már pedig annak végrehajtása a legelső feltétel. Az igen tisztelt pénzügyminister urat, aki ebben az ügyben egy örökséget vett át, nem teszem felelőssé semmiért a lakáskérdés terén. Utóvégre a mi pénzügyministerünknek nagyon súlyos és nehéz gondjai vannak s igy nem lehet kívánni tőle, nem is tartozik a reszortjához, hogy a lakásépítkezés terén elől járjon. Hiszen a kereskedelemügyi minister ur a múltkor, amikor a javaslatot előterjesztette, azt mondta, hogy neki