Nemzetgyűlési napló, 1920. XIV. kötet • 1921. december 19. - 1921. január 12.
Ülésnapok - 1920-275
108 A nemzetgyűlés 275. ülése 1921. é (Zaj a jobboldalon.) Én megmondtam neki már az első napon, hogy a mezőgazdák megadóztatásával fog felsülni, ö nem akarta elhinni, mire én tovább mentem és azt mondtam neki, hogy fantaszta, álmodózó ember, de támogattam becsületesen, mert meg voltam győződve róla, hogy, ha azt az 50milliárdot, melyet mint vagyonadót kontemplált, be tudja szedni, megmenti Magyarország közgazdaságát. És meg voltam győződve arról is, hogy azok az elgáncsolások, melyeket ellene vetettek, azok a politikumok, melyek lehetetlenné tették, hogy a külfölddel szemben megtalálja azt a pódiumot, melyet keresett, — ezek a főokai bukásának. S ebben a pillanatban mégis őt ugy akarják odaállítani Prügelknabe-ként, mint a zsidókat. Ez nem magyar emberhez méltó dolog, és nem nobilis eljárás. Becsüljük meg azokat az értékeket, melyek még megvannak, még ha tévedtek is, mert legmélyebb meggyőződésük szolgálatában tévedtek, s az ország szolgálatában kockáztatták egészségüket és életüket. (Felkiáltások jobbfelől : Szterényi támadta Hegedüst!) T. Nemzetgyűlés ! Most rátérek egy olyan témára, amely voltaképen nekem a legkellemetlenebb, de amelyet nem tudok kiküszöbölni : rátérek a mi gazdasági politikánkra. A mi gazdasági politikánk sajnos, Hegyeshalmy kereskedelemügyi minister ur kezébe került. (Derültség a középen.) Budaváry László : Nagyon jó helyen van ! Andaházy- Kasnya Béla : A maguk szempontjából igen, de az ország szempontjából nem ! Sándor Pál : Lesz alkalmuk a t. uraknak sokkal erősebben felhevülni, legyenek nyugodtak, mert ha már ennél felhevülnek, kiadják az erejüket. (Derültség.) Amikor Hegyeshalmy Lajos a kereskedelemügyi ministeri széket elfoglalta, akkor mi, őszintén megmondva, egészen mást vártunk, ö ugyanis szószerint a következőket mondotta nekünk (olvassa) : »Pályámat mint kereskedő kezdtem el. Édesapámnak régi, apjától örökölt üzlete volt. Vászon-, szövet- és szőnyegkereskedés volt ez, mely ötven évnél tovább állott fenn. Az 1873-iki válság rázkódtatta meg az apám boltját is. ö maga elhalt, s nekem, mint fiatal embernek jutott az a feladat, hogy becsületesen likvidáljam az ősi üzletet. Ez után az életrajzi adalék után ugy-e nem vehető puszta frázisnak, ha azt mondom, hogy különös súlyt fektetek a kereskedő-társadalom támogatására. Hiszen eddigi hivatalos működésem alatt elég példát szolgáltattam arra nézve, hogy a kereskedelem fontosságát, közgazdasági jelentőségét értékelni tudom, s ma is az a felfogásom, hogy a kereskedelem szabad mozgásának biztosításával tudunk csak kivergődni példátlanul nehéz helyzetünkből.« Ugyanebben a nyilatkozatban később ezt mondja (olvassa) : »Mindent el kell követnünk, hogy az áruk behozatala végre nagy stilusban meginduljon. Nem mondom, bizonyos luxuscikkeket távol kell tartanunk magunktól, de egyebekben legyen a behozatali tevékenység szan december hó 22-én, csütörtökön. bad. A külföldi országokkal való kereskedelmi forgalom mennél intenzivebb felvételére nagy súlyt fektetek, a pénzügyministeriumnál lépéseket is tettem a behozatali tilalmak feloldása iránt.« Később azt mondja (olvassa) : »A drágaság csökkentésére a kormány szükségesnek tartja a vámfelpénzek revizióját és a behozatali tilalmak enyhitését is.« Ezek a behozatali tilalmak, talán nem is méltóztatnak tudni, ma már egy nagy listát töltenek be. Behozatali tilalmakat állítottak fel a legszükségesebb cikkekre, amint arra rá fogok térni. Emellett számos cikk -vámját a 60-szorosról 150szeresére emelték. Méltóztatnak látni, hogy a kereskedelem joggal panaszkodhatik afelett, hogy a kereskedelemügyi minister ur semmiképen sem tartotta be azt, amit nekünk programmképen adott. Mert ő későbbi nyilatkozatában is még a szabadforgalom lelkes hivének vallotta magát és kijelentette szószerint, hogy »szabadforgalom és monopólium : e kettő nem egyeztethető össze«. A minister urnák tényleg sikerült a kör négyszögüsitése, mert látható, hogy a monopólium igenis összeegyeztethető azzal a m. kir. szabadkereskedelemmel, amely azonban az igazi szabadkereskedelmet egyszerűen meghamisitotta és a monopólszerü üzleteket erősen istápolta. Az összes kereskedelmi körökben a kereskedelemügyi minister ur működését — sajnos ezt konstatálnom kell, bár távol áll tőlem, hogy a személyét bántanám — az országra nézve szerencsétlenségnek tartják. Maga a kereskedelemügyi minister ur is csak azt tudta mondani egyik beszéde alkalmával, hogy ő »nem ellensége a kereskedelemnek«. Hegyeshalmy Lajos kereskedelemügyi minister : Sohasem mondtam ! Sándor Pál : Be fogom bizonyítani a minister urnák. Szó szerint azt mondta. (Felkiáltások balfelől : Hallottuk !) Cáfolni most könnyű, de be fogom bizonyítani. Ugron Gábor : Azt mondta, hogy sohasem volt ellensége a kereskedelemnek. Sándor Pál ; At. kereskedelemügyi minister ur nagyon büszke volt Máv-működésére. (Felkiáltások a középen : Méltán !) önök azt mondják, méltán. Aki érdeklődik eziránt, annak átadom a Budapesti Kereskedelmi és Iparkamarának a minister úrhoz intézett második felterjesztését, mert az első felterjesztésére a minister ur olyan, nem mondom goromba, hanem olyan rücksichtslos feleletet adott a kamarának, amilyen annak annáleseiben eddig még elő nem fordult. Itt maga a kamara konstatálja azt, hogy az alárendelt közegek miatt, a kereskedők normális utón nem kapnak vagont, hanem csak »áldozatok« utján. Itt van az egész felterjesztés, nem akarom önöket untatni vele, mert még sok mondanivalóm van, különben felolvasnám, de aki érdeklődik iránta, annak rendelkezésére áll itt a hivatalos akta. Ez annak a Kereskedelmi Kamarának a felterjesztése, amely túlnyomóan keresztényekből áll, mert ide
