Nemzetgyűlési napló, 1920. XIV. kötet • 1921. december 19. - 1921. január 12.

Ülésnapok - 1920-275

A nemzetgyűlés 275. ülése 1921. évi december hó 22-én, csütörtökön. 105 lyedünk és azoknak évi tributumot fogunk fizetni azért, mert ők kapitálisukat itt elhelyezték. A külföld fillérekért kaphat ma nálunk ezreket, valódi értékeket fillérekért tad megvásárolni. Ebben a helyzetben pedig mindaddig megmaradunk, amig a nemzetgyűlés saját magát nem találja fel és mig együttműködéssel meg nem gátoljuk azt, hogy ez lehetséges legyen. Ebben a tekintetben eddig az volt az eljárásunk, mintha összebeszéltünk volna, hogy inkább odaadtuk az értékeket helybelinek 50%-kal, mint külföldinek 100%-kal, mert ez az Überfremdung a mi közgazdaságunk legnagyobb veszedelme és ezért kell mielőbb kijutnunk abból a sivár helyzetből, amelyben most vagyunk. Áttérve ezek után magára az indemnitásra, teljes őszinteséggel megvallom, hogy a pénzügyminister ur beszéde reám — amennyire ez egy pénzügyi expozénál ma lehetséges — a lehető legjobb benyomást tette. A pénzügyminister ur, hogy egy német szóval mondjam, amelynek magyar fordítását nem tudom és nem találtam könyvekben sem, u. n. hausbacken-felfogást vallott. Nem mutatott nekünk fatamorganákat, egyszerűen megmondta, hogy neki elő kell teremtenie azt a pénzt, amely az államháztartáshoz szükséges s ezt elő kell teremtenie azáltal, hogy a gazdagokat erősebben sújtja adóval, a szegényeket pedig kisebb mértékben akarja megadóztatni. En tehát anélkül, hogy a jövőre nézve bármiféle Ígéreteket tehetnék, csak azt mondhatom, hogy meg fogom látni, hogy és miképen fogja ő programmját megvalósítani. Mert "én az életben már nagyon sok programmot hallottam, de még sohasem láttam egy pénzügyi programmnak teljes megvalósítását, még sohasem láttam egy programmnak olyan megvalósítását, amilyet nekünk kilátásba helyeztek. Adtunk mi programmokat már a választás alkalmával is, kortesutakon is. Szálljon csak magába mindenki, hogy mit tartott meg mindabból, amiket ezeken a kortesutakon mondott. A pénzügyminister urat nem akarom vádolni azzal, hogy mást mondott, ellenkezőleg épen az a száraz tónus, amelyben nekünk beadta szándékait, ez imponál mindenkinek ebben a Házban, de szükséges, hogy ezt a programmot meg is valósítsa. T e nem hallgathatom el : én máris látok egy hibát és kérem, hogy a túlsó oldalon ne méltóztassék rossz néven venni azt, hogy én valamire kitérek, ami ott talán fájdalmas visszhangot kelt. Szabad talán emlékeztetnem arra, hogy amikor önök kisgazdák még nem ültek itt, talán egyedül én voltam nagyatádi Szabó Istvánon kivül és Herczeg Ferencen kivül, aki a kisgazdákat nagyon erősen megvédtem a nagybirtokkal szemben. Máris látom azonban a pénzügyminister ur első lépésénél, hogy nem ugy kezdi, amint kezdenie kellene. Ö ugyanis egy rendeletet terjesztett elénk a pénzügyi bizottságban, s e rendelet alapján akarja ő az u. n. kisvagyonok adóösszegét meghatározni. Ebben a rendeletben láttam egy kataszteri kimutatást, amely azt mondja, hogy egy koronát meg nem NEMZETGYŰLÉSI NAPLÓ. 1920—1921. — XIV. KÖTET haladó kataszteri tiszta jövedelem, esetén 3000 koronában veszi fel egy hold föld értékét. Ez azután progresszive emelkedik egészen 20 katasztrális holdig. Itt már 9000 koronában veszi fel egy hold föld értékét. Ez igazságtalanság, mert máris eltér attól az elvtől, hogy a gazdagabbat jobban kell megadóztatni, mint a kisembert. Ha ő a kisembernél 3000 koronát vesz fel adóalapul, amikor a kataszteri adózás ennél sokkal nagyobb mint a nagybirtoknál, amit mindnyájunknak tudnunk kell, akkor hol találjuk a jövőben a garanciákat és igazságot ? Voltaképen ma nem az én hivatásom, hogy a kisgazdák érdekét megvédjem, azonban mindenesetre kötelességem, hogy mindenkit figyelmeztessek arra, hogy ez igazságtalanság, és arra is, hogy ennek az igazságtalanságnak nem szabad mindjárt a pénzügyminister hivatalbalépése első napján megtörténnie. A kisgazdát és minden kisexisztenciát sokkal erélyesebben kell védelembe venni, mint a nagybirtokost, nemcsak azért, mert gyengébb, hanem azért is, mert — amint 1907-ben bebizonyítottam — a kataszteri kimutatások a múltban ugy készültek, hogy a kis parcellák sokkal erősebben voltak megadóztatva, mint a nagybirtokok. (Igaz! Ugy van! jobbfelől.) Drozdy GyŐZŐ : Mégis megszavaztátok ezt az alapot a vagyonváltságnál is ! MeskÓ Zoltán : Progresszive ! (Zaj. Elnök csenget.) Sándor Pál : Ez nem az a kiindulási alap, amelyre egy pénzügyministernek szabad volna építeni, mert az adózás olyan természetű, hogy mindenki szívesen fizeti meg az adóját abban az esetben, ha igazságosan van elosztva. Abban a pillanatban azonban, amikor látja valaki, hogy itt az egyiknek, még pedig a nagybirtokosnak kedveznek, a kisbirtokosokat pedig erősebben adóztatják, fellázad az önzés igaza abban a kisemberben és azt mondja : miért szabad az államnak ezt megtennie, miért adjak én többet, mint az a nagybirtokos ? (Zaj.) Amit én mondok, az nem demagógia, hanem egyszerűen a szegényeknek mentesítése. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) A pénzügyminister mindjárt az első lépésénél hibát követett el a rendeletkibocsátási szándékával. De bátor vagyok még valamit mondani, ami talán kellemetlenül fogja érinteni a szemben ülő képviselőtársaimat. Méltóztassanak elhinni, hogy a Város a teljesítőképességének végén van az adózást illetőleg. Látunk bizonyos jelenségeket, amelyek különösen a városban nagyon hasonlítanak ahhoz, hogy itt az áruk árainak esetleges összeomlása olyan krízist vonna maga után,'amely beláthatatlan következményekkel járna. Méltóztassék elhinni azt is, —és ne vegyék ezt rossznéven —hogy a gazdagság az utolsó években a mezőgazdaság felé irányult. Méltóztassék elhinni azt is, hogy a mezőgazdaság birja Magyarország legnagyobb gazdagságát, mert a városnak tulajdonait én csak efemer tulajdonnak tekintem. A házak — amint ezt az egész vonalon láthatjuk — nem hoznak U