Nemzetgyűlési napló, 1920. XIV. kötet • 1921. december 19. - 1921. január 12.

Ülésnapok - 1920-275

A nemzetgyűlés 275. ülése 1921. évi december hó 22-én, csütörtökön. 97 amely határozottan liberális felfogásu s ezt kivitték Amerikába. Ha az a liberális felfogás, amelyet Bethlen gróf vallott, ott Amerika felé megáll, álljon az meg itt is. Mi nem lehetünk itt hazaárulók és külön faj, és ott sem, vagy odakünn is felekezet és magyarok vagyunk vagy itt is. Ebben különbséget ismerni nem lehet. A numerus clausus dolga valamikor nagy hullámokat vert. Méltóztassék elhinni, hogy a numerus clausus dolgában mi kifelé mindent elkövettünk — bebizonyíthatjuk — hogy Magyarországról mindenkor a lehető legjobb véleménynyel legyenek. De a numerus clausus dolgában mit tehettünk? Az összes külföldi egyetemeken vannak magyarországi zsidó diákok, mindenütt, ahová nézek. Sok ilyen magyar diák nyomorog odakünn. A külföldiek látják ezt a nyomorgást és kérdik tőlük, hogy miért nem tanulnak odahaza, Erre azt felelik hogy: numerus clausus van. Nem kell többet mondani másnak, látják külföldön, hogy a numerus clausus alapján kellett magyar diákoknak kimenniök. Ezt nem kell a külföldieknek megmondani, nem kell elárulni a magyar szempontot ; ott látják egészen nyiltan, hogy nyomorognak, órákat adnak, tengetik életüket ezek a diákok és mégis tanulni akarnak. De okos dolog az, hogy mi intelligenciát nevelünk külföldön ? Hát ezzel ez a nemzet védi érdekeit ? Itt volt a napokban egy 19 éves medikus, zsidóból áttért keresztény. Ez bemutatta az egyetemi karnak, — amely nem ismerte el az ő érdemeit — tanulmányait s azok eredményét, hogy halak látóképességét képes megjavítani, azaz : szemet átültetni ; és ezek a halak látnak. Mondom, a kar nem ismerte el, de a világirodalomban láttuk, hogy az angol és francia tudományos társaságoktól kezdve mindenütt épen a tudományos társaságok azok, amelyek leginkább kételkednek az ilyen tanulmányokkal szemben, melléje álltak. Ez a 19 éves diák Bécsben a keresztényszocialistáktól kapta az összes anyagot, helyiséget, anyagi segítséget azért, hogy tanulhasson. Bocsánatot kérek, egy államnak a vagyona nemcsak a földből, a pénzből és az értékekből áll, hanem annak zseniális férfiaiból is. Miért ne taníttassunk ilyesvalakit az egyetemen? Vagy miért taníttassunk csak bizonyos számarányban azért, mert csak öt percentet akarunk beengedni az egyetemre a zsidókból? Sohasem voltam barátja annak, hogy oly sok szellemi proletár legyen, de ezt megszorítani azon az alapon, hogy az egyik vallás más, mint a másik, ezt az én nézetem szerint egy nemzet szempontjából nem szabad tenni. Azonkívül legyenek szívesek azok, akik nem tudják, tudomásul venni, hogy a világnak csak !/e-része keresztény, 5

/e -része nem az s hogy visszakaphatják másutt az ilyen dolgokat. S mire valók ezek a dolgok az apró, csonka Magyarországon, ahol minden embernek össze kellene fognia utolsó percéig és dolgoznia nyolc NEMZETGYŰLÉSI NAPLÖ. 1920—1921. — XIV. KÖTET. órán túl csak azért, hogy meggyarapodjunk hogy erősödjünk? Mire való az, hogy széjjelhuzzunk minden tekintetben csak azért, mert egy fantazmagória áldozata vagyunk, amint később bizonyítani fogom. Itt van a fiatal Klausz Imre esete, aki elesett itt Budaörsön. Parancsszóra elesett. Ki volt rekesztve az egyetemi kurzusról. Mit tett? Háborúban volt, voltak érdemjelei. Nem segit rajta senki, mert meghalt. De jogos volt-e az, hogy ezt a fiatalembert kizárják az egyetemről ? Nem fáj önöknek a szive. (Zaj a halMzépen.) vagy nevetnivaló ez, t. képviselőtársam, hogy őt el akarták zárni attól az érvényesüléstől, amely neki dukál, csak azért, mert az önök szemében ő faj és nem felekezet? Ugy látom, hogy a ministerelnök ur a politikában bizonyos tekintetben taktikázik, s én azt a tiszteletteljes tanácsot adom neki, hogy igenis fentartva az ő konzervatív nézeteit, amelynek tekintetében egyes dolgokat, a gazdasági dolgokat illetőleg, igazat adok neki, fentartva ezeket a nézeteit, törekedjék arra, hogy végre valahára már küszöböljük ki egységesen ezt a dolgot, nem a zsidó miatt, hanem az ország közgazdasági érdekei miatt. Azt mondja Bethlen gróf mindjárt itt: »Ez az antiszemita áramlat magát keresztény politikai áramlatnak nevezi.« Hiszen magában véve az, hogy Bethlen gróf igy beszél, lesújtó ítélet azokra, akik a kurzus tagjai voltak. Azt mondja továbbá a ministerelnök: »Azonban bátor vagyok felhívni a figyelmüket arra, hogy a keresztény politika nem az üldözés és nem a gyűlölet politikája.« Ez nagyon liberális és nem nekünk volt mondva, erre az oldalra, hanem azoknak az uraknak, akik az ő kormányát támogatják. Rögtön ezután azonban mit mond Bethlen gróf ? Azt mondja : »A visszahatás onnan eredt, (Zaj. Elnök csenget.) hogy — sajnos — tényleg a zsidóságnak egy bizonyos része annak idején hadat üzent a keresztény vallásnak, hadat üzent a volt történelmi tradícióknak.« Erre én közbeszóltam, hogy : Nem igaz. Minthogy ez a közbeszólás megtörtént, tisztelettel bejelentem, hogy ezt igenis bizonyítani kívánom a nemzetgyűlés előtt és az egész ország előtt. Előbb azonban egy kis perpatvart akarok elmondani, amely nem ugyan itt a Ház termében, hanem a korridoron folyt le. Azt a kérdést intézték hozzám tanuk előtt, mondjam meg, hogy van az, hogy az egész zsidóság a legitizrmis mellé állt ; hogy van az, hogy a zsidóság teljes erejével és egész egyetemében a Habsburgok mellé állt, amikor pedig tudjuk, hogy a Habsburgok sohasem voltak zsidóbarátok ; amikor ismerjük Ferenc Ferdinánd hagyatékát és amikor tudjuk, hogy minden más uralkodó alatt jobb dolgunk volt, mint a Habsburgok alatt. Én megmondtam az én egyszerű őszinteségemmel, — mert én közjogi tudós nem vagyok — hogy nekünk zsidóknak egyetlenegy eskünk van. Ha egyszer egy esküt letettünk, azt 13