Nemzetgyűlési napló, 1920. XIII. kötet • 1921. szeptember 22. - 1921. december 17.

Ülésnapok - 1920-257

A Nemzetgyűlés 257. illése 1921. álláspontra helyezkedni akkor, amikor elvi harcok körül forgott a mentelmi jog kérdése, lehetett, de most, t. Nemzetgyűlés, valamennyiünk becsületé­ről van szó. Én nem Ítélem el egy pillanatig sem a kép­viselő urat azért, hogy ő valóban elkövette az inkriminált cselekményt ; ez a bíróság előtti eljárás­nak dolga ; de elitélem őt, hogy alkalmat adott arra, hogy ilyen súlyos és becsületbevágó vád ellene és társai ellen elhangozhassák, amely vád alatt, amint az imént bátor voltam jelezni, vala­mennyien szenvedünk. T. Nemzetgyűlés ! Nem akarom belekeverni ebbe az esetbe a politikát. Ez t. képviselő ur nem politikai kérdés, ez tisztára a becsület kérdése. ( Ugy van I Ugy van !) Nem lehet ezt elütni azzal, hogy ez legitimista hajsza, ez személyes hajsza. Én itt mindenkit a végleteing hajszolok, aki poli­tikai állását, politikai befolyását pénzért értéke­siti. (Helyeslés.) És én abból a szempontból indu­lok ki, hogy engem is megvádolhatnak ártatlanul, és ha ez megtörténik, odaállok és azt mondom : Uraim, a legnagyobb kíméletlenséggel járjanak el ellenem, mert az én nyugodt lelkiismeretem nap­fényre fogja deríteni azt, hogy ártatlan vagyok, és bízom a független magyar bíróban, hogy tisz­tességes embert nem fog elgáncsolni. De én min­dig tudni fogom, hogy tartozom ezzel .képviselő­társaimnak, tartozom ezzel képviselői állásomnak, és tartozom a Nemzetgyűlés becsületének, hogy minden törvényes gát, minden törvényes akadály nélkül ugyanúgy, mint az a honpolgár, aki nem élvezi a képviselői állás privilégiumát, a magyar bíróság elé álljak, hogy ítéljen felettem, és legye­nek róla meggyőződve, hogyha ez az ítélet fel­mentő lesz, minden becsületes ember csak mélyen sajnálkozni fog afelett, hogy egy becsületes ember napokig, órákig vagy aká*: csak percekig is szen­vedett. T. Nemzetgyűlés ! Nem fogadom el a men­telmi bizottságnak azt a javaslatát, amely korlá­tozni kívánja a birói eljárást, hanem a bírói el­járás teljes szabadságának kívánok szabad utat engedni. (Helyeslés.) Elnök : Szólásra következik ? Gerencsér István jegyző: Rubinek István. Elnök : Milyen címen kivan a képviselő ur szólni ? Rubinek István : Félreértett szavaim helyre­igazítása címén. / Elnök : A szó megilleti a képviselő urat. Rubinek István : T. Nemzetgyűlés ! Felszóla­lásomat nyomban azzal kezdtem, hogy én a sző­nyegen levő ügyet tisztán és kizárólag jogi szem­pontból óhajtom taglalni. Ssmmi más engem nem vezetett ennek az ügynek érdekében való felszóla­lásnál, mint Somogyi t. képviselőtársamnak fel­szólalása, aki a menteimi bizottságot támadta meg azzal, hogy túllépte jogkörét, amikor határozatát meghozta. Én, mint a mentelmi bizottság tagja és több esetben előadója, jogi szempontból mutattam ki, illetőleg igyekeztem kimutatni azt, hogy So­évi szept. kő 24-én, szombaton. 55 mogyi t. képviselőtársamnak az az állítása, mintha itt a mentelmi bizottság a hatáskörét és jogkörét túllépte vohia, a való tényeknek nem felel meg. Hivatkoztam itt az 1867 : XII. te. 47. §-ára, és hi­vatkoztam az annak alapján kifejlődött joggyakor­latra. Én ezeknek alapján a történt felszólalások után is fentartom azt a jogi álláspontomat, hogy a mentelmi bizottságnak igenis joga volt ilyen hatá­rozatot hozni, és a mentelmi bizottság a hatáskörét túl nem lépte, akkor, amikor ezt a határozatát meghozta. Egyébként, az ügy érdeméhez hozzá­szólnivalóm nincs. Elnök:. Szólásra senki sincs feliratkozva. Kérdem a t. Nemzetgyűlést, kíván-e még valaki szólni ? Rakovszky István képviselő ur kért szót. Rakovszky István: T. Nemzetgyűlés! Amin a Ház hangulatából látom, felesleges névszerinti szavazást kérni, és ezért a névszerinti szavazásra vonatkozó kérésemtől ezennel tisztelettel elállók. Elnök : Széchenyi Viktor képviselő ur kivan szólni. Gr. Széchenyi Viktor : Igen t, Nemzetgyűlés ! Amit erről az ügyről el lehetett mondani, az eddig felszólalt t. képviselőtársaim már elmondták. Én egész röviden csak azt akarom precizirozni, hogy sem pártkérdést, sem politikát nem látok ebben. ( Ugy van I Ugy van ! jobbfelől.) Tisztára csakis a Nemzetgyűlés becsületét kötelességünk nekünk megvédeni. Rassay Károly : Valamint az összeférhetett lenséget ! Gr. Széchenyi Viktor : Nem helyezkedhet­arra az álláspontra, hogy ez tisztán jogi kérdés, mert vannak a jogi kérdésen felül olyan tisztess égi kérdések is, amiket paragrafusokba foglalni nem lehet. Lehetséges az, hogy valaki a jogrendet és a jogszabályokat nem sérti meg, tehát a jog ellen nem vét, azonban a köztisztesség ellen igenis vét. Épen ezért nmesenek a mentelmi bizottság eljárá­sának szabályai kodifikálva, mert azok teljesen individuálisak és minden egyes ügy, külön-külön bírálandó el. A magam részéről tehát elvetem a mentelmi bizottság indítványát és azt az indítványt foga­dom el, hogy egyformán és minden feltétel nélkül adassék ki műid a négy képviselő. Azonban köte­lességemnek tartom rámutatni arra, hogy Ra­kovszky István igen t. képviselőtársam a maga aposztrofálásában túlment azon a határon, ame­lyet nem adarok én sem átlépni ; én teljesen osz­tozom felfogásában, de bizonyos határon mégis túlment, mert ugy aposztrofálta Gaál Érdre kép­viselőtársunkat, mintha ügyében a vád már res judicata volna és maga a vád elégséges volna arra . . . (Ellenmondások.) Rakovszky István : Épen az ellenkezőjét mond­tam ! Gr. Széchenyi Viktor : . . . hogy egy képviselő­társunk máris elitéltessék. Ezt akartam körvona­lazni, mert mint precedenst el akarom kerülni, hogyha valaki ellen vádat emelnek és a mentelmi

Next

/
Thumbnails
Contents