Nemzetgyűlési napló, 1920. XIII. kötet • 1921. szeptember 22. - 1921. december 17.
Ülésnapok - 1920-256
38 A Nemzetgyűlés 256. illése 1921. évi szept. hó 23-án, pénteken. A másik pedig, amire a ministerelnök ur már reflektált, az én határozati javaslatom, amelyet visszavontam. Igenis, kérem, hogy utolsó bekezdésként tegyük hozzá a javaslathoz, hogy e törvény szerint segélyben részesülő összes tisztviselők, nyugdíjasok stb. egyébként adóköteles illetményei a törvény hatályba léptével adómentesek legyenek. Ezt azzal motiválom, hogy oly csekély adót fizetnek, hogy az jóformán számba sem jöhet. A ministerelnök ur helytelenül interpetrálta szavaimat, mert én is nagyon jól tudom, hogy a segélyek egyáltalán nem adókötelesek. Azt kívánom, hogy azt a kis javadalmazást, amelyet törzsfizetésül kapnak, s amely után a katonák nem fizetnek adót, a tisztviselőknél sem adóztassák meg. Ez már 15 esztendős kérés és azt hiszem, hogy mikor az állam ilyen nagy kedvezményt nyújt, ez az egynéhány millió korona már nem jöhet számba. (Helyeslés balfelöl.) Elnök : A népjóléti és munkaügyi minister ur kivan szólni. Bernolák Nándor népjóléti és munkaügyi minister: T. Nemzetgyűlés! Őszintén sajnálom, hogy nem vagyok abban a helyzetben, hogy Weiss Konrád t. képviselőtársam előterjesztését elfogadjam. Az ő előterjesztésének elfogadása esetében ugyanis az Országos Tisztviselő Betegsegélyezési Alapot igen jelentékeny összegtől fosztanók meg, ami meggátolná azt, hogy tisztviselők és családtagjaik gyógykezeléséről olyan mértékben gondoskodhassunk, mint ahogy azt óhajtanok. Ha van valaki a t. Nemzetgyűlés tagjai között, aki a tisztviselőkérdés iránt nagyon melegen érdeklődik, én is azok közé sorozom magamat és nem csinálok belőle titkot most, amikor már a javaslat a törvényhozás elé került, hogy amikor elvállaltam a népjóléti tárca ügyeinek intézését, mindjárt bátor voltam fölemliteni, hogy feltétlenül súlyt helyezek arra, hogy a beteg tisztviselőkről és a tisztviselők beteg családtagjairól az államhatalom gondoskodjék. Erre tehát a legnagyobb mértékben súlyt helyezek azért, mert enyhíteni akarom ennek a társadalmi osztálynak valóságos nyomorát. De amikor ezt az enyhítést a magam részéről is előmozdítani óhajtom, akkor számolnom kell azzal, hogy a tisztviselők ezzel az intézkedéssel oly rendkívül nagy kedvezményhez jutnak hozzá, amellyel egyáltalában nem áll arányban az a csekély áldozat, melyet mi a két százalék kivetésével tőlük kívánunk. Ha az ország bármely munkása sokkal nagyobb százalékkal járulhat hozzá a gyógykezelési költségekhez, akkor ezt a tisztviselőktől is meg lehet kívánni ós ezt az áldozatot nagyon szívesen fogja meghozni mindenki, mert ha egy tisztviselőnek, aki nem szorult rá az orvosi kezelésre, mondjuk, három-négyezer korona után hatvan-nyolcvan koronát kell fizetnie, ugyanakkor pedig a beteg tisztviselő tízezer koronás orvosi és gyógyszerköltségtől is szabadul ennek a csekély áldozatnak révén, akkor igazán nem lehet azt mondani, hogy ez valami jelentékeny megterhelés volna. A t. képviselő urnák a számítása sem volt egészen megfelelő, t. i. a most nyújtott négy milliárdnyi segítségnek igen jelentékeny részét teszi ki a természetbeni segítség, amely után ilyen járulékos levonás nem lesz. Az a számítása pedig, hogy 12 milliárdot tenne ki az állami alkalmazottak összes illetménye, egészen téves beállításon nyugszik. Ez sokkal jelentéktelenebb összeg, amelyből még le kell vonni azoknak az illetményeit, akik nem fognak ennek a törvénynek kedvezményeiben részesülni, még pedig azért nem, mert ők nem tartoznak a tisztviselők közé. Yégül még csak egy dolgot vagyok bátor megemlíteni. A képviselő ur arra utal, hogy azzal a 2 százalókkal erősíteni akarjuk a munkásbetegsegélyző pénztárakat. Ez tévedése a képviselő urnák, t. i. mi ezt a betegsegélyezést a munkáspénztáraktól teljesen függetlenül, egészen más szervezetben óhajtjuk megoldani és ez a 2 százalék kizárólag a tisztviselők gyógykezelésére fog fordíttatni. Minthogy tehát ez a két százalék a tisztviselőket jelentékenyen meg nem terheli, a betegsegélyezési alapot pedig igen jelentékenyen fogja növelni, a magam részéről tisztelettel kérem, méltóztassék a javaslatot az eredeti szövegben elfogadni. (Helyeslés.) Elnök: Szólásra következik? Gerencsér István jegyző : Griger Miklós. Griger Miklós: T. Nemzetgyűlés! A törvényjavaslat törvényerőre való emelkedését elodázni nem óhajtván, indítványomat nem okolom meg, csak egyszerűen tisztelettel beterjesztem. Indítványozom, hogy az 1. § utolsó bekezdése gyanánt a következő szöveg vétessék fel : » Az e §-ban emiitett rendkívüli segély, családi pótlék és természetbeni segitség élvezetében nem részesülnek azon közszolgálati tisztviselők és egyéb alkalmazottak, akik magánvagyonuk után évi 500 korona, bérletük vagy egyéb jövedelmük után évi ezer korona egyenes adót fizetnek. (Helyeslés a baloldalon). Elnök: Szólásra következik? Gerencsér István jegyző : Budaváry László ! Budaváry László: Mélyen t. Nemzetgyűlés! Annak idején, amikor az 1912 .XXXI. tcikk, mely a tisztviselők és egyéb közszolgálati alkalmazottak családi pótlékát megszavazta, életbelépett, kategóriákba osztották a tisztviselőket, a közszolgálati alkalmazottakat és nyugdíjasokat. Az akkoriban még érthető volt, hiszen tisztviselők és tisztviselők fizetése és egyéb illetményei között nem is lehetett volna más tekintetben különbséget felállítani. A mai rendkívüli nehéz viszonyok közepette azonban, amikor minden közalkalmazottnak igazán mérhetetlen gondot okoz az, hogy családját eltarthassa, teljesen igazságtalannak
