Nemzetgyűlési napló, 1920. XIII. kötet • 1921. szeptember 22. - 1921. december 17.
Ülésnapok - 1920-269
430 A Nemzetgyűlés 269. ütése 1921. voltak semminemű szervezetek, amelyekkel én ezt elvégezhettem volna, az alattam, mint a kormány képviselője alatt álló csendőrség, ugy-e, ilyenre nem volt kapható? Annyival is inkább nem, mert arról a negyedik esetről, amelyről Berki Gyula képviselő ur megemlékezik, amikor Eckhardt Tibor ur hozatta fel nagyatádi Szabó István képviselőtársunkat, én csak utólag értesültem s ezért kerültem bizonyos összeütközésbe a fő vezér seggel, amellyel megállapodásom volt annak idején arra nézve, hogy csak az én tudtommal fognak politikusok a fővezérhez menni. Hiszen ez természetes is, mert nekem, mint a kormány képviselőjének tudomással kellett Friedrich István: Volna! Őrgr. Pallavicini György : . .. kellett volna bírni arról, hogy kik járnak a különböző politikusok közül oda, amint én is akkor, ha katonai dolgokról van szó, a fővezérséggel léptem érintkezésbe, mert a hatáskör annak idején igen helyesen igy volt megállapítva. Hogy e megállapodásokat, ugy látszik, Eckhardt Tibor úrék nem tartották meg, annak következése volt az, hogy én egy bizonyos idő múlva el tudtam érni, hogy Eckhardt Tibor ur Siófokról eltávozzék. Ez tehát a mesék világába tartozik; annyival inkább, mert hiszen Friedrich István t, képviselőtársam is rámutatott arra, hogy bizonyos kérdésekben milyen lépéseket tettünk, amelyekről én nem akarok ma nyilatkozni. (Felkiáltások a szélsbbaloldalon : Jó lenne !) Mert méltóztassanak elhinni, hogy bizonyos kérdéseket — ezek közé tartozik a siófoki napok története is — ma még nem tartok helyesnek nyilvánosan pertraktálni. (Helyeslés a jobboldalon.) Ennek is meg fog jönni az ideje. En nagy küzdelmeket vivtam ott, és az a néhány tisztviselő, aki be volt hozzám osztva a külügyministeriumból és azok az akták, amelyek jelenleg a belügyministeriumban vannak, bizonyítják, hogy ilyen szándékok a kormánybiztosságtól és tőlem nagyon messze állottak; sőt ellenkezőleg. Most méltóztassék megengedni, hogy megemlékezzem a siófoki gyűlésről, mely november elején lett megtartva. Épen én voltam az, aki ezt a gyűlést, szemben a belügyminister úrral, engedélyeztem. A belügyminister ur akkor ezt le akarta tiltani, és én annak ellenére, hogy ujabb engedélyt nem tudtam a távirati összeköttetés korlátozása miatt — mert román megszállás volt — a belügyministertől kapni, engedélyeztem a gyűlést, mert azt tartottam, hogy meg kell engedni, hogy nagyatádi Szabó István a maga politikai véleményét a nép előtt elmondhassa: Csak azt a korlátozást tettem, hogy nem Siófok községében, hanem a kiliti lóversenytérre engedélyeztem a gyűlést. A dolog igy áll ; alaptalan vádakkal szemben teljesen feleslegesnek tartom a védekezést, ezt azonban évi dec. hó 15-én, csütörtökön: szükségesnek tartottam elmondani. (Helyeslés balfélöl.) Ehhez még csak egyet akarok hozzáfűzni. A képviselő ur egy igen díszes mondattal fejezi be a beszédét és nagyon sajnálom, de nem látom, hogy az igen t. elnök ur megvédelmezett volna engem ezzel az igazán nem parlamentáris kifejezéssel szemben — amikor engem egy kígyóhoz hasonlít, akit el fognak taposni. Szijj Bálint: Azért talán, mert olyan hosszú! (Zaj.) Szmerecsányi György: Teljesen méltó kifejezés! Nem szégyenli magát képviselőtársáról igy beszélni? Nagyon belepászolt. Ruppert Rezső : Egy félmilliót adott nektek választásokra, adjátok vissza! Őrgr. Pallavicini György ; Azzal utasítom vissza a képviselő ur invektiváját, (Zaj. Elnök csenqet.) hogy én el tudok képzelni olyan politikai ellenfeleket és a politikában olyan véleményváltozásokat, amelyek érthetővé teszik a kemény hangot. Yolt idő, mikor nagy reményeket fűztem nagyatádi Szabó István politikájához, és én voltam az, aki annak idején, 1918-ban, gróf Hadik Jánosnak ajánlottam őt, de elváltak a mi útjaink akkor, mert én mindig azt állítottam nyíltan és férfiasan, és állítom ma is, hogy amig az 1918-iki lázadásnak és az azt követő forradalmaknak aktái nincsenek lezárva, amig azoknak a szerepe, akik azonban résztvettek, tisztázva nincs, az illetőknek a nyilvánosság előtt nem szabad szerepelniük. Tudom, képviselő ur, hogy nem vagyunk egy véleményen. En ebben az ügyben véleményt mondtam, törvényjavaslatot nyújtottam be, de az mind a mai napig nincs letárgyalva ; én ezen nézetemet ugy a választásokon, amikor engem kerületem megválasztott, nyíltan hirdettem mindig: tehát nem áll az, ami itt elhangzott, hogy én valaha a kisgazdapárt segítségével, vagy kisgazdapárti programmal lettem megválasztva, hanem igenis, engem megválasztottak a föld« mivespárti programmal, amelyet 1918-ban szerencsés voltam Czettler Jenővel és Schandl Károllyal kidolgozni. Hogy azalatt, amig én Dunántúl kormánybiztos voltam, itt a pártkörökben mit csináltak, arról nem tehetek, abba befolyásom nem volt, (Egy hang a jobboldalon : Odajárt !) a választások után, amikor láttam, hogy a pártban mi alakul ki, rögtön kijelentettem, hogy én a pártnak ily alakjában tagja lenni nem akarok. Visszatérve az invektivára, csak arra a kijelentésre szorítkozom, hogy téved a képviselő ur, amikor azt hiszi, hogy én egy kigyó vagyok, akinek fejére lehet taposni; engem minden támadás, ha nem támadnak hátulról, készen fog találni, készen állok mindenkivel szemben, aki támadni aka,r. (Helyeslés balfelöl.) Elnök: Egy kijelentést akarok tenni. Berki Gyula képviselő ur nem mondott a, hogy Pallavicini György képviselő ur kigyó, csak azt mondotta,
