Nemzetgyűlési napló, 1920. XIII. kötet • 1921. szeptember 22. - 1921. december 17.
Ülésnapok - 1920-269
À 'Nemzetgyűlés 269. ülése 1921. a nézetét — kaszárnyahangnak mondott, én inkább a diktátor hangjának mondom, mely mögött szükség esetén különítmény is áll. Bodó János : Rémképeket lát ! Szilágyi Lajos : Gömbös Gyula hangja és beszéde bizonyítja, hogy igenis van itt Magyarországon a kormányon Hvül egy másik államhatalom és ez az ő és barátjainak alkotmányellenes, törvénytelen hatalma. Huszár Elemér: A »másik államhatalom« ! GiessWein Sándor : Tomcsányi minister bevallotta ! Szilágyi Lajos: Hogy ez a hatalom a felelős és alkotmányos ministerium hat ? Imát túlszárnyalta, az ma már kétségbevonhatatlan tény. Tiltakoztunk ellene eleget, de hiába és iőleg abból az okból hiába, mert miként az előbb a t. képviselő úr tette, mindig személyes támadásnak vették azt, amikor az ország érdekében felemeltük tiltakozó szavunkat. KovátS J. István; Kakasviadal S Kálmán István : Mi köze a Szilágyi-ügynek a király-ügyhöz ? Szilágyi Lajos : De hogy ez a hatalom a kormányzói hatalmat is árnyékhatalommá sülyessze, vagy legalább is hogy ennek látszatát keltse, ez ellen nemcsak hogy tiltakozunk, de a leghatározottabb, legkérlelhetetlenebb harcot fogjuk ellene megindítani. Ëpen tegnap kétségbevonhatatlan bizonyossággal állapítottuk meg, hogy az összes politikai pártokat és frakciókat egyértelmüleg az a törekvés hatja át, hogy a főméitóságu kormányzó ur tekintélyét minden körülmények között megóvjuk és megvédelmezzük. MeskÓ Zoltán : Ezt Beniczkynek mondd. Szilágyi Lajos: Ámde mit csináljunk rri, különösen mit csináljunk mi, ellenzéki képviselők, ha azt látjuk, hogy ez ellen a feltétlenül szükséges összhang ellen épen azok lépnek fel brutálisan, akik a főméit óságu kormányzó ur bizalmával dicsekedhetnek, illetve dicsekednek. Gömbös Gyula képviselő ur egész beszédjén vörös fonálként húzódik végig az az állítás, hogy : az állam én vagyok. Aki Gömbös Gyula képviselő ur beszédjét végigolvassa, arra a téves következtetésre juthat, hogy Magyarországon a kormányzó ur csak névleg volna kormányzó, de a valóságban az állami főhatalom Gömbös Gyula kezében van. Hazafias érzésünk egész felháborodásával tiltakozunk az ellen, (Helyeslés.) hogy valaki a főméltóságu kormányzó ur személyét és hatalmát igy állítsa be. De különösen súlyosan rovására irjuk ezt egy olyan képviselőnek, aki egyébként teljesen súlytalan politikus volna, de akinek hatalmas pozíciót nyújt a budai Burg. (Derültség és mozgás a jobboldalon.) Kováts J. István : Akkor miért hadakozik vele mindig, ha olyan súlytalan ? Ugyan, az Isten áldja meg ! Szilágyi LajOS : Gömbös Gyula csak annyira lehet illetékes a királykérdésben vagy a tárgyalás alatt lévő mentelmi sérelem ügyében, mint én, évi dec. hő 15-én, csütörtökön. 413 vagy akármelyik más egyszerű képviselő, (Egy hang jobbfelol : Vagy mint Beniczhy l) itt pedig ugy jelenik meg előttünk, mint aki a legilletékesebb, mint aki illetékesebb magánál a kormánynál vagy a kormányzónál is. (Ugy van ! Ugy van ! a baloldalon.) Ugron Gábor : Láttuk tegnap a külügyi bizottságban ! Drozdy Győző : Diktátor ! Szilágyi Lajos: Elég szerencsétlenség az országra és elég szégyen reánk, hogy a király hazajövetele alkalmával nem mi, a nemzetgyűlés mint nemzetgyűlés döntöttünk, hanem illetéktelenek és reánk csak utólagos szankcionálás várt. (Ugy van ! balfelől.) Hiszen maga a Szózat állitotta, hogy a királykérdésben a kormányzó, a kormány, a nemzeti hadsereg egy része, a főiskolai ifjúság és a társadalmi egyesületek döntöttek. Ha végignézzük ezt a sort, ezek egytől-egyig illetéktelenek voltak a királykérdésben, mert a fc irály kérdésben illetékes csak maga a nemzetgyűlés és maga a király lett volna. (Ugy van !) Már az áprilisi királylátogatásnál láttuk, miként igyekeztek kijátszani az illetékesek befolyását. Áprilisban például, mikor őfelsége a király itt volt, megállapít ottam, hogy majdnem az összes politikai pártok vezérei Budapesten voltak, de nem hallgatták meg őket. így például Huszár Károly, Haller István, Meskó Zoltán, Vázsonyi Vilmos, Balla Aladár, Friedrich István, sőt a parlamentben nem képviselt pártok elnökei is, igy Heinrich Ferenc. Molnár Dezső mind Budapesten tartózkodtak, de egyetlenegy ilyen pártvezért sem hallgattak meg a királykérdésben. Azt is tudom viszont, hogy kiket fogadtak a-znap legelső audiencián és azok — nem olvasom fel nevüket — egytőlegyig illetéktelen emberek a királykérdésben. Fangler Béla : Halljuk ! Ez érdekes ! Szilágyi Lajos ; Hogy ez igy volt, ez csak a mi gerinetelenségünkre, a nemzetgyűlés gerinctelenségére vall és ime utólag mégis bosszulta magát. De hogy kérkedni lehessen illetékteleneknek azzal, hogy körülöttük forog a világ és nem az illetékeseké a döntő szó, ez az alkotmányosság teljes csődjét, ez a nyilt abszolutizmust jelenti. Hihetetlen az a merészség és lelkiismeretlenség, amelylyel Gömbös képviselő ur a nyugatmagyarországi kérdést emiitette és amellyel az ott lévő legitimisták működését diszkreditálni, illetve oly színben feltüntetni megkísérelte, mintha azoknak nem Nyugat-Magyarország megmentése lett volna a céljuk, ha.nem mintha az ottani gyülekezés célja a király puccs lett volna. Hát én koronatanú vagyok a nyugatmagyarországi kérdésben. (Halljuk!) A mai soproni és Sopron-környéki népszavazás miatt nem terjeszkedhetem még ki mindenre, de azt már most is nyilvánosságra hozhatom, hogy a kormány és a mellékkormány egyaránt a maguk hatalmi érdekei által vezéreltetve valósággal versenyeztek egymással abban, hogy Nyugat-Magyarország ügyét miként lehet vagy miként kell elrontani. Gömbös képviselő ur, aki
