Nemzetgyűlési napló, 1920. XIII. kötet • 1921. szeptember 22. - 1921. december 17.
Ülésnapok - 1920-256
A.Nemzetgyűlés 256. ülése 1921 natot kérek, tisztviselő és tisztviselő között különbséget tenni nem lehet. (Mozgás és ellenmondások a bal- és a szélsőbaloldalon.) Griger Miklós: De kell különbséget tenni szociális szempontból! (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Gr. Bethlen István ministerelnök : Mindenki, aki becsülettel dolgozik, mint tisztviselő, azt a fizetést, amelyet más tisztviselő kap, a maga részéről is meg kell hogy kapja. (Helyeslés a középen. Zaj.) Yiszont pedig a tisztviselőknek egyformán szerzett jogaik vannak és ezen jogokban különbséget tenni nem szabad. (Mozgás a szélsőbaloldalon. Helyeslés a középen. Zaj. ElnöTc csenget.) A tisztviselők között csakis a teljesítmény, a becsületes munka tekintetében lehet különbség és ezt az álláspontot a magyar állam, mint jogállam, semmi körülmények között fel nem adhatja. (Helyeslés. Zaj a szélsőbaloldalon.) Drozdy Győző: Ezerholdas tisztviselőknek öt kiló lisztet adni, az nem igazság ! Rupert Rezső: Szép kis jogállam! Gr. Bethlen István ministerelnök : Most még válaszolni kívánok egypár részletkérdésre nézve. Azt hiszem, Weiss Konrád t. képviselőtársam felhozta, hogy kiutaljuk most azokat a segélyeket, amelyeket a törvény meg fog állapítani, azonban a szén és a fajárandóság fejében kifizetendő összegek révén mi ezeket a segélyeket tulajdonképen megint az államkasszába juttatjuk vissza. A tavalyi évben talán a szén- és a fajárandóságok kiutalása nem történt abban az időben, amikor helyes lett volna és talán voltak bizonyos mulasztások ebben a tekintetben, vagy olyan lehetetlen helyzet állott elő egy időben a szállítás nehézsége és más nehézségek folytán, hogy a tisztviselők szén- és fajárandóságát kellő időben biztosítani nem lehetett. De épen ezek a tapasztalatok voltak az okai annak, hogy a magyar kormány mindent elkövetett, hogy már az ősz első hónapjaira is a tisztviselők szén- és fajárandósága biztosittassék. Weiss Konrád: Ez helyes! Gr. Bethlen István ministerelnök: Én tehát a magam részéről megállapíthatom, hogy ma a magyar tisztviselők, különösen a fővárosi tisztviselők abban a helyzetben vannak, hogy téli szén- és fajárandóságukat bármely percben felvehetik. (Helyeslés.) Ez nem jelenti azt, hogy a tisztviselő köteles az első napon, amidőn ez rá nézve lehetséges, az egész szén- és fajárandóságot felvenni. Ha akarja, megteheti ezt, ha akarja, tehet ugy is, hogy folytatólagosan az egész tél folyamán veszi át szén- és fajárandóságát. Ennek fejében természetesen azon csekély téritmény jár, amely megállapittatott, mert hiszen ezen csekély kedvezményes téritményt mégis meg kell fizettetni. Azt hiszem, a magyar kormánynak nem tehető szemrehányás azért, hogy a tisztviselők szén- és fajárandóságát biztosította és lehetővé tette, . évi szept. íió 23-an, pénteken. 35 hogy azok a tisztviselők, akik igénybe akarják venni, azt igénybe is vehetik. (Helyeslés.) Ami a kassá—oderbergi vasúti tisztviselők ügyét illeti, nem tudom, hogy az előző kormányok ebben a tekintetben milyen Ígéreteket tettek, azonban épen ez a követelmény mutatja, hogy milyen nehéz a magyar államnak a tisztviselőkérdésben a kellő arany-középutat megtartani. Amikor egyik oldalról szemrehányás tétetik a magyar államnak, hogy felesleges tisztviselőket tart, ugyanakkor egyes képviselő urak szeretnék, hogy a magyar állam olyan • tisztviselőket is alkalmazna, akik bár megszállt területről jönnek, de tulajdonképen magánvállalatok alkalmazásában lévén, a magyar állam által való alkalm komolyan igényt nem tarthatnak. Ha mi erre az álláspontra helyezkednénk, hogy a magánvasutak alkalmazottait is minden körülmények között alkalmazzuk, akkor az összes leszakított részek vicinális vasúti és magánvasuti alkalmazottai idejönnének, holott abban a helyzetben sem vagyunk, hogy a leszakított részeken szolgált magyar állam vasúti tisztviselőket mind elhelyezzük a szűkebb Magyarországon. Weiss Konrád: Nem ezt mondtam! Gr. Bethlen István ministerelnök: Ebben a tekintetben tehát azt hiszem helyes, ha bizonyos mértéket tartunk. Lehetnek kivételek, egyik vagy másik esetben, amidőn egyik vagy másik kiváló tisztviselőt a magánvasutak részéről is alkalmaz a magyar államvasút, de ez csak kivétel lehet és erre a magyar állam nem kötelezhető. Szóvátétetett ugyancsak az ő részéről a fővárosi tanszemélyzet ügye. A képviselő ur rámutatott arra, hogy a főváros tanszemélyzetével szemben méltánytalanul jár el a kormány. A főváros igen nagy tanszemélyzetet tartott, akkora létszámú tan személyzetet, hogy az talán bizonyos pontig aggályos is volt. Ennek a tanszemélyzetnek a drágasági pótlékát a magyar állam volt kénytelen a főváros részére előlegezni, mert a főváros nem volt abban a helyzetben, hogy ezt tehesse. Ennek a következménye volt tehát az, hogy kénytelenek voltunk ugy intézkedni, hogy a fővárosi tanszemélyzet ebben a tekintetben a kultuszministerium. ellenőrzése alá kerüljön és hogy a kultuszminister ur megvizsgálja azt, hogy a tanszemélyzetnek ilyen létszámban való fentartása tulajdonképen tényleg szükséges és indokolt-e. Drozdy Győző: Akkor miért nyugdíjazták az igazgatókat, akik kapják a fizetést? Ezt nem értjük ! (ügy van ! Ugy van ! a szélsőbaloldalon. Zaj.) Gr. Bethlen István ministerelnök: Ugyancsak "Weiss Konrád t. képviselőtársam követelte az adómentességet azon járandóságokra vonatkozólag, amelyeket a tisztviselők részére ebben a javaslatban kilátásba helyeztek. 5*
