Nemzetgyűlési napló, 1920. XIII. kötet • 1921. szeptember 22. - 1921. december 17.

Ülésnapok - 1920-268

376 A Nemzetgyűlés 268, ülése 1921 végezni, egy szó sem igaz ebben a vonatkozásban. (Felkiáltások balfelöl: Milyen vonatkozásban?) De meg kell itt mondanom felelősségem teljes tudatában, (Halljuk! jobb felől) — amit bizonyítani fogok és tudok — hogy igenis, volt egy szándék Siófokon, amely nagyatádi Szabó Istvánnak láb alól való eltételét célozta, volt egy olyan szándék; mert amikor negyedszer ment nagyatádi Szabó István Siófokra és ha megérkezésekor a fővezér ur nem tartózkodott Siófokon, akkor őrgróf Pallavicini György nemzetgyűlési képviselő, akkori dunántúli főkormánybiztos le akarta tartóztattatni nagyatádi Szabó Istvánt. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Ah! Kedves dolog! Nagy zaj a Ház minden oldalán.) Mélyen tisztelt Nemzetgyűlés ! 0 nagyatádi Szabó Istvánról csak mint kommunistáról beszélt, csak mint a nemzeti hadsereg széjjelzüllesztőjéről beszélt és állítólag azt a kijelentést is tette, hogy nagyatádi Szabó Istvánt fel kellene akasztani. (Zaj. Felkiáltások a szélsőbaloldalon : Hallatlan !) Ugron Gábor: Egy pártban ültek vele! Berki Gyula : Önök mosolyogva fogadtak bennünket akkor, mikor a tisztelt Pallavicini képviselő ur beszélt és ez a tábor felállt a helyéről és a folyosóra kiment. Hát most mosolyog; janak ! Nem fogunk végighallgatni olyan férfiút, aki a mi vezérünk ellen tört ! (TJgy van ! Taps jobbfelöl) Mólyen tisztelt Nemzetgyűlés ! Történt még más is. Történt az. hogy Beniczky Ödön belügyministersége alatt, — s ezt talán nem is tudja a vezérünk — hat ember este nyolc órakor megjelent a lakásán Budapesten és érdeklődtek utána, hogy merre van, és a jogrendért harcoló belügyminister ur épen ugy, ahogy a Somogyi-gyilkosok után is nem olyan nagyon érdeklődött, épen ugy nem valami nagyon érdeklődött azon hat ember iránt, akiket mi fogadtunk, mert volt annyi eszünk, hogy nagyatádi Szabó Istvánt akkor, amikor tudtuk, hogy az élete ellen törnek, nem tartottuk otthon a lakásán. Mi tudtuk, ő nem is tudta ezt. De más is történt. Odaküldtek egy embert a lakására, aki állandóan kémkedett a lakásán, és ez abban a hires jogrendi korszakban történt, amikor nem Bethlen kormányozta az országot és nem nagyatádi Szabó István volt a kabinet tagja. És az a férfi odajárt napokon keresztül és végre is érdeklődött, hogy nagyatádi Szabó István mikor jön haza, mikor fekszik, ki szokott ott tartózkodni stb. Én azt nem mondom, hogy ez az ember merényletet akart elkövetni ellene; de hogy valami volt készülőben, az nagyon valószínű, mert az illető nagyon érdeklődött a legszubjektivebb formában az ő személyes viszonyai után és csak akkor távozott el onnan, amikor revolvert Ígértünk neki, mert nagyon természetes, hogy olyan emberrel szemei?" december hó 14-én, szerdán, ben, aki revolverrel közeledik az emberhez, szintén revolverrel áll szembe az ember. Történt itt más is. (Halljuk! jobbfelől) Friedrich István t. képviselőtársam egy alkalommal azt a kijelentést tette nagyatádi Szabó István tisztelt vezérünk előtt, hogy megjelent előtte hat-nyolc fiatal katonatiszt, akik azt a kijelentést tették őelőtte, hogy nekik az a céljuk, hogy nagyatádi Szabó Istvánt elintézzék. Ezt a kijelentést tetté egyszer Friedrich István. (Mozgás.) Már most erre vonatkozólag annyit kell kijelentenem, hogy amiként én informálva vagyok, — lehet, hogy Friedrich t. képviselőtársam ezt elfelejtette — ebből a dologból nem törtónt semmi, csak egy nagy pletyka lett belőle a Dunántúl. Feljött hozzánk Mohácsy Lajos veszprémmegyei luteránus lelkész, aki elmondotta, hogy a Dunántúl az a hir van elterjedve, hogy amikor nagyatádi Szabó István november 14-én a siófoki gyűlésre fog utazni, akkor az Ostenburg-különitménynek egy tiszti gárdája fogja őt várni Székesfehérváron, leveszi a vonatról, ráteszi majd egy páncélvonatra s hogy se hire, se hamva ne legyen, egyszerűen bedobja a kazánba ós el fogják égetni. (Mozgás.) Ezt mondta el nekünk

5 hogy ez a mese kering a Dunántúlon. Nagyatádi Szabó István, dacára annak, november IG-án, amikor a déli vasúti állomásra kimentünk, utána jött egy régi barátja .- egy főispán és erre figyelmeztette — azt mondotta, hogy ő már összehívta a siófoki gyűlést, ennélfogva ő ott meg fog jelenni. El is ment. Kíséretében voltak legmeghittebb barátai, ez egyszer, nagyon természetes, állig felfegyverkezve. Friedrich István: Miért ment? Berki Gyu!a: Egész különös hangulatban érkeztünk meg Székesfehérvárra, mert vártuk, hogy az Ostenburg-különitmény ott fog majd jelentkezni, hogy leszámoljon a mi vezérünkkel. Ott láttunk ugyan sétáló urakat, de ezek nem jöttek be ; tehát ebből az egész kazánhistóriából ennyi az igaz. Már most, t. Nemzetgyűlés, rá kell itt mutatnom egy másik dologra,, rá kell mutatnom arra, hogy ennek a mentelmi ügynek a vitájába ez a kérdés azzal a célzattal lett beledobva, hogy itt misztikus formában ugy kapcsoltassék bele a nagyatádi Szabó István siófoki esete, mint hogyha az akkori fővezérségtől indultak volna ki mindezek az inszinuációk. ( Ugy van ! jobbfelől.) Hát ha mindez nem az állam érdekei ellen való cselekmény, nem az állam érdekeinek megrontására való törekvés, akkor nem tudom, mi ez. (ügy van! jobb felöl.) Mólyen t. Nemzetgyűlés ! Nekünk szembe kell néznünk ezzel az állapottal és lehetetlenség, hogy az emlékezetünk vissza ne szálljon a múltba : a magyar közéletben mindig voltak olyan közéleti férfiak, akik a maguk önző céljaik elérésére (Ugy van jobb felöl.) csak egyetlen aktivi-