Nemzetgyűlési napló, 1920. XIII. kötet • 1921. szeptember 22. - 1921. december 17.
Ülésnapok - 1920-268
A Nemzetgyűlés 268. ülése 1921. zott, és már hetek óta ugy a képviselőház folyosóján, mint a sajtóban elhangzik, egy dolog igaz, és ez az, hogy Siófokon a fővezérség körül egy gyülölet-gyürüt építettek. Akkor, amikor a kommün bukása után arra lett volna szükség, hogy ezt a széttagolt, megtépett nemzetet összefogják, amikor arra lett volna szükség, hogy a kiengesztelődés, a kibékülés szavával közeledjünk egymáshoz, Siófokon akadtak politikusok, akik a gyűlöletet szolgálták, akik gyülölet-gyürüt vontak a fővezérség körül (Ugy van ! Ugy van ! a jobbóldalon.) és mesterségesen elzárták a fővezérséget attól, hogy meggyőződjék arról, hogy azok a férfiak, akiket szennyel, piszokkal vettek körül, a legtisztességesebb, legbecsületesebb magyar férfiak. Ezek közé tartozott a mi vezérünk, nagyatádi Szabó István. (Elénk éljenzés a jobboldalon.) ítóla ott, abban a környezetben azt hirdették politikusok, különösen egy politikus, őrgróf Pallavicini György képviselő ur, hogy nagyatádi Szabó István kommunista volt, parasztdiktatúrát akart, és hogy izgatott a Dunántúl arra, hogy a magyar fiuk katonai szolgálatra be ne vonuljanak. (Egy hang a jobboldalon : AB b emberei voltaic a legelső katonák!) Ebből az inszinuációból eredt az a körülmény, hogy akadtak olyan katonatisztek Siófokon, akik nem ismervén az ő egyéniségét, az ő politikai múltját, szándékait, hittek azoknak az inszinuációknak, melyek nem voltak egyebek, mint szimpla megszokott és a magyar közéletben jól ismert egyéni pecsenyesütögetések. Nem volt csoda, ha fiatal, tapasztalatlan és tájékozatlan emberek ott félrevezettettek azokkal a súlyos vádakkal, melyeket nagyatádi Szabó István személye ellen emeltek. De tartozom az igazságnak, tartozom az ország érdekeinek, hogy én, aki mint párttitkár állandóan nagyatádi Szabó István személye mellett voltam, elmondjam a valóságot ugy, ahogy az történt. (Halljuk! Halljuk!) Nagyatádi Szabó István 1919 szeptember 16-án volt először Siófokon. Meghivatása Siófokra azért történt, mert a somogyi kisgazdapárt vezetősége illetékes helyen elmondotta, hogy a somogyi katonák szivesen szolgálnak és szívesen bevonulnak, de egyet kivannak, azt, hogy az történjék ebben az országban, amit nagyatádi Szabó István is jónak és helyesnek tart, mert ők meg vannak győződve, hogy az ő kikapcsolásával csak ártani fognak annak a konszolidációnak, melyet mindannyian kiépíteni akarunk. Az ő meghívása a somogymegyei kisgazdapárt vezetősége utján történt. Útjára elkísérte Lukács csendőrfőhadnagy és még más is, és ezek kíséretében teljesen zavartalanul érkezett meg Siófokra, és el sem képzelhető, hogyha ellene ott valami maffia lett volna, őt saját legbizalmasabb somogyi pártvezetősége utján hívják oda. Amikor oda megérkezett, ott tárgyalásokat kezdett, és máshonnan is tudom, hogy az akkori fővezér ur ezekből a tárgyalásokból azt az impressziót merítette, hogy nagyatádi Szabó István őszinte évi december ha 14-én, szerdán, 375 magyar ember, akiben van erő, van jó szándék a haza dolgai iránt, és akinek szeméből kiolvasta, hogy amit mond, azt a lelkében is érzi. (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon.) Ez szóról-szóra igy történt. ; A második látogatás szintén sin-autón történt és erre a második útjára elkísérte őt Kováts István t. barátom is. Azon arról volt szó, hogy nagyatádi Szabó István felvetette azt a gondolatot, hogy ebben az országban a konszolidációt meg lehessen kezdeni, hogy ebben az országban egy szilárd pontot lehessen teremteni, ahhoz szükség van arra, hogy egy ideiglenes államfőt válasszunk magunknak, akihez hozzá lehet kapcsolni az állam újonnan kiépítendő alkotmányos szervezetét és akit mint egy szilárd pontot lehessen odaállítani, hogy a széjjeltagolt ország a körül gyülekezzék és jegecesedjék ki. T: Nemzetgyűlés! Ezen másról szó nem volt és ez az ut is teljesen «mindenféle zavaró incidens nélkül történt. Kováts J. István : Ugy van ! Berki Gyula:. Ezután másnap, október 12-én, Kaposvárott országos kisgazdagyülés volt, ahol nagyatádi Szabó István a Friedrich-kormánynak szélsőséges politikájával szemben a kiengesztelődést hirdette. És mi akkor ütöttük meg, azon a gyűlésen, azt a szabadelvű hangot, amely a szeretetet, a kiengesztelődést, a megbocsátást reprezentálta s ez az ő ajkáról hangzott el legelőször, a legkritikusabb időben s akkor ő mindenféle rágalomnak, mindenféle meggyanusitásnak volt kitéve, pedig, amint látszilc ő sokkal szabadelvűbb volt, mint most némelyek, amikor a szabadelvüsóg kezd- kurzus lenni és egyes kurzusbeli szabadelvű urak őt akarják kioktatni a szabadéivüség gondolatára (Ugy van! Taps jobb felöl) Mélyen tisztelt Nemzetgyűlés! Akkor, ez után a gyűlés után, a gyűlés határozatát, amelyben kifejezte a gyűlés azt az óhajtását, hogy a fővezér ur a kormányzói méltóságot akkor, ha majd annak betöltése aktuális lesz, fogadja el, — egy küldöttség vitte el, amelyet nagyatádi Szabó István vezetett és amelyben még benne volt Kováts J. István és Tankovics János. Ekkor sem történt semmi. Volt még egy útja nagyatádi Szabó Istvánnak Siófokra. A meghívót egy hadnagy hozta, ezt én vettem át november 8-án délután 5—6 óra között. Ebben a meghívóban az állott, hogy a fővezérségre hivta meg Eckhardt Tibor ott működő külügyi előadó nagyatádi Szabó Istvánt, akivel a fővezér ur fontos politikai ügyeket akart megtárgyalni. Arról volt ugyanis szó, hogy a két táborra oszlott agrár társadalmat egy táborba kell összehozni. Erről tanúságot tehetnek Meskó Zoltán és sokoropátkai Szabó István t. képviselőtársaim is. Tehát, mélyen tisztelt Nemzetgyűlés, abból a meséből, hogy nagyatádi Szabó Istvánt ugy lopták oda autón Siófokra s őt ott ki akarták
